hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Meghiúsult ügylet foglalója és előlege: Kúria kontra NAV

  • adozona.hu

Történeti tényállás hiányában az elvárható eljárásra vonatkozó okfejtés csak az adóhatóság kötőerő nélküli tájékoztatása - állapította meg ítéletében a Kúria.

A felperes, mint vevő és a Kft.  mint eladó 2008. novemberében kötött egymással ingatlan adás-vételi előszerződést, azzal, hogy a felperes  30 munkanapon belül átutalással megfizetett a vevő részére - a vételárba beszámítandó -  120 000 000 forintot (100 000 000 forint + áfa), foglaló címén.  A foglalóról 2008 decemberében kapott számla szerinti forgalmi adót a felperes levonásba helyezte. A felperes 2009 februárjában elállt az előszerződéstől.

Az elsőfokú adóhatóság a 2008. évet is érintő ellenőrzést folytatott a felperesnél. A jegyzőkönyvi megállapítás szerint, mivel a felperes nem kapott a Kft.-től az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 132.§ (3) bekezdésének megfelelő érvénytelenítő okiratot, a (2) bekezdésnek megfelelően a változás bekövetkezésének bevallási időszakára kellett volna önellenőrzés keretében fizetendő adóként bevallani a 2008 decemberében levonásba helyezett adót.

Az elsőfokú hatóság kijavított határozatában – egyebek mellett -  az előszerződéshez kapcsolódóan áfa adónemben 20 000 000 forint, tao adó adónemben 16 000 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Az alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a  keresetet. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (továbbiakban: Art.), az Áfa tv. és a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tao. tv) alkalmazása mellett kifejtette azt is, hogy a számlakibocsátónak nulla forintra történő számlahelyesbítést kellett volna végrehajtani, ennek elmaradása miatt a felperes jognyilatkozat pótlása iránti pert indíthat, ennek hiányában önrevízióval élhet. A felperes nem jogkövető magatartása (végre nem hajtott korrekció), vagy saját felróható magatartása (nem indít pert a jognyilatkozat pótlására), nem eredményezhet számára adóelőnyt.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban elsődlegesen azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletnek a felperes által követendő eljárásokra vonatkozó, az adóhatósági megállapításokon nyugvó következtetései olyan adózói döntésre tartozó kérdésekben foglaltak állást, ahol több választási lehetőség több eltérő adójogi megoldást eredményezhet. A felperes és a számlakibocsátó döntéseitől függő, be nem következett, teoretikus és hipotetikus körülmények jogszerűsége kérdésében nem lehet megalapozott adóhatósági döntést hozni, és azt nem lehet a bíróság által érdemben felülvizsgálni. Az alperesi határozat megalapozottsága  szempontjából kétséget kizáróan csak  az állapítható meg, hogy a felperes a 2008. decemberi nyilvántartásaiban, bevallásaiban az eredeti, az utóbb bekövetkezett változások következtében adójogilag jogszerűtlenné vált állapotot az adóellenőrzés megindulásának időpontjáig nem  tette jogszerűvé, ezért az  elszámolást az adóhatóságnak kellett elvégezni.

A Kúria az  EBH2001. 584. számú elvi határozatában a közigazgatási határozat rendelkező részének és indokolásának összhangjára vonatkozóan kifejtetteket szem előtt tartva helyezkedett arra az álláspontra, hogy mivel az alperesi határozatnak a felperestől elvárható  eljárásra vonatkozó okfejtései sem az adójogilag irányadó  tényállással, sem az abból az áfa adónemben levont következtetéssel, sem a kapcsolódó bírsággal nincsenek releváns kapcsolatban, nem minősíthetők másként, mint  az adóhatóság által adott, kötőerővel nem bíró tájékoztatóként. A tájékoztatók egyedi aktusként történő felülvizsgálatára a Pp. XX. fejezetének hatálya alá tartozó perekben nincs lehetőség. A perbeli tényállás mellett a felperes által követendő eljárásokról, és azok joghatásáról az elsőfokú bíróság nem határozhatott volna. A Kúria a jogerős ítélet indokolásának vonatkozó részeit mellőzte.

Az Kúria a jogerős ítéletet az áfa és a tao tekintetében tett egyéb, érdemi megállapítások körében hatályában fenntartotta.
Az előszerződés alapján kifizetett összeg adójogi minősítése során alkalmazandó az  Art. 1. § (7) bekezdése. Az adóhatóság erre épülő megállapítása nem hat ki a felek közötti polgári jogi jogviszonyra, kizárólag adóügyi szempontból irányadó. Az adóhatóság nem megváltoztatja az ügylet jogcímét, hanem a  szerződés tényleges tartalmának megfelelő jogcímhez rendel az ügylet eredeti időpontjára irányadó adójogi következtetést.

Az előszerződésben vállalt feltételek alapján  az  120 000 000 forint megfizetésének  adójogilag meghatározó  jogcíme nem felel meg a kötbér Ptk. 246.§-a  szerinti fogalmának.

A Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria már több ítéletében  kifejtette, hogy foglalónak csak a legkésőbb a szerződés megkötésével egyidejűleg, vagy legfeljebb nyomban azt követően átadott/átutalt pénzösszeg vagy dolog minősülhet (például EBH 2006.1530., Pfv.VI.21.882/2012/7.). Az  egyidejűség hiánya olyan lényegi ismérvtől fosztotta meg a perbeli fizetést, hogy az nem tekinthető foglalónak.  Annak következtében, hogy a  pénzösszeget be kívánták számítani a végleges eladási árba,  az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazása során az 120 000 000 forint másként, mint előleg, nem minősíthető.

Az Áfa tv. 59. § (1) bekezdésének  alkalmazása során az „előleg” csoportjába tartozik minden olyan kifizetés,  ahol a szerződő felek között a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak, így mind az előleg, mind a foglaló. Áfa tekintetében tehát nem releváns, hogy  a kifizetést mely jogcímen teljesítették. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a gazdasági esemény meghiúsulása következtében, figyelemmel az Áfa tv. 2. § a) pontjára, a kifizetés kikerült az áfa hatálya alól,  nincs levonható adó.

A Tao tv. alkalmazása során már lényeges, hogy foglaló, vagy előleg az érintett összeg.  A meghiúsult ügylethez kapcsolódó foglaló ugyanis egyéb ráfordításként számolható el (Sztv. 81. § (2) bekezdés a) pontja), míg a meghiúsult ügylet előlege, tekintettel arra, hogy az a vevő részére a Ptk. 319. § (2) bekezdése alapján visszajár, a követelések (Sztv. 29. § (1) bekezdése) között mutatandó ki. A minősítés nem az adózók szubjektív akaratának a következménye, hanem az alapul szolgáló számviteli bizonylatok objektív tartalmának a függvénye, figyelemmel a számvitel Sztv. 15. § (2) bekezdés szerinti teljességének elvére.

Ha az ügylet meghiúsulásáról az adózó a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítése előtt tudomást szerez (Sztv. 46. § (4) bekezdés), bevallását ennek megfelelően kell elkészítenie.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!
Az Adózóna moderálási alapelveit ITT találja.




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Állami ösztöndíj ledolgozása

dr. Hajdu-Dudás Mária

ügyvéd

Ügyfélkapu+

Szipszer Tamás

adószakértő

Ügyfélkapu

Szipszer Tamás

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 november
H K Sze Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Együttműködő partnereink