hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Generálkivitelező, alvállalkozó – fordított áfa, egyenes áfa

  • adozona.hu

Ha egy áfaalany, de lakóingatlan-bérbeadásra és -értékesítésre be nem jelentkezett cég generálkivitelezőt bíz meg egy lakóingatlan kivitelezésével, a kivitelezőnek fordított áfás számlát kell kiállítania a megbízó részére? A kivitelező az alvállalkozóitól fordított vagy egyenes áfás számlát fogadhat be? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Bartha László adójogi szakjogász válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Van egy kft., amely áfaalany, de a lakóingatlan-bérbeadásra és -értékesítésre nem jelentkezett be áfakörbe. 1. Abban az esetben, ha ez a kft. megbíz egy generálkivitelezőt egy lakóingatlan kivitelezésével (bejelentésköteles), akkor fordított áfás számlát állít ki a kivitelező vagy sem az adott kft. részére? Illetve a kivitelező az alvállalkozóitól fordított áfás vagy egyenes adós számlát fogadhat be? 2. A kivitelező folyamatosan lejelenti a részszámlákat az online rendszerben, azonban a kft. nem jelenti az M-es lapokon, mert nem vonható le az áfatartalma, mivel lakóingatlan-kivitelezéshez kapcsolódik és azt nem tette adókötelessé. Helyesen jár el? 3. Minden egyéb esetben áfaarányosítást kell végeznie az egyéb költségeknél, például a könyvelési díjnál?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Egyértelmű válasz a tranzakció részleteinek ismeretében lenne adható kérdéseire. Általánosságban a következők mondhatóak el:

1a.) Az, hogy a kft. a lakóingatlan bérbeadását és értékesítését nem tette adókötelessé, önmagában nem tekinthető olyan körülménynek, amely alapján a szolgáltatás nyújtója ne alkalmazhatna fordított adózást.

1b.) A megbízó fenti választása önmagában nincs hatással arra, hogy az alvállalkozónak hogyan kell számláznia a generálkivitelező felé.

2) A fordított adózású tételekről 2020. július 1-jétől lesz kötelező online adatot szolgáltatni az adóhatóság felé. Esetében a leírtak szerint adólevonási jog nem merül fel, így az sem, hogy arról jelentést kellene tenni, hiszen az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 10. melléklete alapján csak azokról a számlákról kell jelentést tenni, amelyek után az adózó levonási jogot gyakorol.

3. Az áfatörvény 123. §-a rendelkezik az előzetesen felszámított adó megosztásáról. Az áfatörvény 123. §-a alapján a levonható és a le nem vonható adó megosztása az alábbi, lépcsőzetesen felépülő rendszer szerint történik, tekintettel a 2011/46. Adózási kérdésre is:

a) Az első lépés minden esetben az úgynevezett tételes elkülönítés, azaz az adómentes és az adóköteles tevékenység érdekében használt, egyéb módon hasznosított termékbeszerzések, igénybe vett szolgáltatások elkülönítése. Erre vonatkozóan ír elő kötelezést a törvény, amikor úgy fogalmaz, hogy az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan, megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja.

A tételes elkülönítés azonban csak akkor lehetséges, ha az adóalany a konkrét terméket, illetve a konkrét szolgáltatást egyértelműen egyik vagy másik (nem vegyes) tevékenységéhez tudja rendelni.

b) Abban az esetben, ha a levonható és a le nem vonható adó az a) pont szerint, azaz a tételes elkülönítés szabályaival nem bontható meg, akkor az áfatörvény 123. § (3) bekezdése alapján a következő lehetőség az adóalany által meghatározott olyan arányszám alkalmazása, amely a valóságnak megfelelően tükrözi az adólevonásra jogosító és az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való hasznosítás – és így a levonható és le nem vonható áfa – arányát. Az áfatörvény tehát lehetőséget ad az adóalanynak arra, hogy amennyiben a tételes elkülönítés szabályai szerint nem tudja elkülöníteni egymástól a levonható és a le nem vonható áfát, akkor a saját maga által kidolgozott arányosítási módszerrel (feltéve, hogy az adóalany ilyet kidolgoz) ossza meg a levonható és a le nem vonható áfát. Az adóalanynak nem kötelező élnie ezzel a lehetőséggel, azaz amennyiben – a tételes elkülönítés alkalmazhatóságának hiányában – úgy dönt, hogy nem kíván a saját maga által kidolgozott módszer szerint „arányszámot” képezni, akkor az alábbiakban ismertetésre kerülő, a c) pontban foglaltaknak megfelelően, az áfatörvény 5. számú melléklete szerint meghatározott arányosítási képletet alkalmazhatja.

Abban az esetben viszont, ha az adóalany úgy dönt, hogy a tételes elkülönítés alá nem vonható beszerzéseinek áfatartalmát a saját maga által kidolgozott módszer szerinti aránnyal osztja meg levonható és le nem vonható részre, akkor ügyelnie kell arra, hogy a kidolgozott módszer reális eredményre vezessen a levonható és a le nem vonható adó arányának meghatározása során.

Fontos továbbá, hogy az adóalany által kidolgozott reális módszer főszabályként bevétel alapú nem lehet, hiszen az áfatörvény 5. számú melléklete bevétel alapon határozza meg az alkalmazandó arányszámot.

c) Amennyiben az adóalany a levonható és a le nem vonható áfa összegét a tételes elkülönítés szabályai szerint megosztani nem tudja, továbbá nem tud, vagy nem kíván a b) pontban ismertetett megoldással élni, akkor a levonható és a le nem vonható áfát az áfatörvény 5. számú mellékletében foglalt arányosítási képlettel kell meghatároznia, amelynek

– számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel,

– nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.

A képlet alkalmazása során sem a számlálóban sem a nevezőben nem szerepelhet:

– a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést megelőzően saját vállalkozásában használt,

– az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi:

– a 86. § (1) bekezdésének a)–g) pontjaiban felsorolt adómentes szolgáltatások nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.

Nem tekinthető eseti jellegűnek, ha az adóalany a tevékenységet – az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján – engedéllyel végzi, vagy kizárólag engedéllyel végezhetné, illetőleg ha e tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összegének részaránya meghaladja az 1. pont szerinti levonási hányados nevezője értékének a 10 százalékát.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!
Az Adózóna moderálási alapelveit ITT találja.




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Bt. kültag alkalmi munkavállalóként

dr. Kéri Ádám

ügyvéd, compliance szakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 április
H K Sze Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Együttműködő partnereink