Fontos áfaügyben döntött az Európai Bíróság

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió Bírósága az egyik legújabb, 2025. szeptember 4-én hozott C-726/23. számú (Arcomet) ítéletében a transzferár-korrekciók áfakezelésével foglalkozott. A konkrét ügyben a cégcsoporton belül az anya- és a leányvállalat kölcsönösen nyújtottak egymásnak adóköteles szolgáltatásokat, és ezen szolgáltatási díjak év végi korrekciójának áfakezelése vált kérdésessé. Az ügy tanulságait az EY szakértői foglalták össze.

Két fontos megállapítás tehető a bírósági ítéletből:

– az év végi transzferár-korrekciók áfa kezelése attól függ, hogy azok tényleges szolgáltatásnyújtás ellenértékét jelentik-e – azaz ettől függően tartozhatnak az áfa hatálya alá vagy nem,

– önmagában az ár piaci jellege nem bizonyítja, hogy a szolgáltatások megvalósultak.

Az EUB hangsúlyozta, hogy a szolgáltatásnyújtás és az ellenérték közötti közvetlen kapcsolat fennállása esetén az ügyleti nettó nyereségen alapuló (TNMM) módszer alapján elvégzett transzferár korrekció adóköteles ügyletnek minősül függetlenül attól, hogy a díjazás meghatározása transzferár-módszeren alapul-e.

Másrészt kiemeli, hogy az adóhatóság az adólevonási jog vizsgálatakor nem csak a számlát, hanem azon túl - a szükségesség és arányosság keretei között - további dokumentációt is jogosult kérni annak igazolására, hogy a szolgáltatás ténylegesen megvalósult, és az adóköteles tevékenységhez kapcsolódik.

Azaz az ítélet nem jelenti azt, hogy minden TNMM módszer alapján végzett kiigazítás áfája ténylegesen levonásba is helyezhető.

Az ítélet legfontosabb következtetése tehát az, hogy a transzferár szempontú kiigazításokat nem lehet automatikusan áfaszempontból minősíteni. Az adóalanyoknak minden esetben (tekintettel a választott TP Módszerre is) külön, azaz ügyletenként kell megvizsgálnia, hogy a transzferár-korrekció az áfa hatálya alá tartozik-e, és a korrekcióként fizetendő összeg az áfa rendszerében valamely szolgáltatás vagy termékértékesítés ellenértékének minősül-e.

Az EUB nem foglalt állást egyértelműen abban, hogy milyen szintű dokumentáció kérhető az adózótól a szolgáltatásnyújtás megvalósulásának, valamint a szolgáltatásnyújtás és az adóköteles tevékenység közötti kapcsolat bizonyításához. Azaz a levonási jog szempontjából kritikus bizonyítási teher részben szubjektív elemekből és az adóhatóság, illetve a tagállami bíróságok mérlegelése alapján fog kialakulni.

Arról, hogy az ítélet hogyan érintheti a vállalkozásokat, az EY szakmai cikkében olvashat részletesen.