EUB-döntés: a részletfizetés lehetővé teszi-e az áfa megfizetésének elhalasztását, ha a szolgáltatás ténylegesen egyszeri jellegű?

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) gyakorlata az áfarendszer egyik legfontosabb forrása a nemzeti szabályok értelmezésében. A C-324/20. számú ügy, X-Beteiligungsgesellschaft mbH kontra Német Adóhatóság jelentős mérföldkőnek tekinthető a folyamatos és egyszeri teljesítések elhatárolása szempontjából. Az ügy középpontjában az a kérdés állt, hogy a felek által megállapított részletfizetés lehetővé teszi-e az áfa megfizetésének elhalasztását, ha a szolgáltatás ténylegesen egyszeri jellegű.

A döntés egyértelmű üzenetet közvetít: a szolgáltatás gazdasági jellegét kell vizsgálni, nem pedig a fizetési feltételeket. Ez a gondolatmenet szorosan kapcsolódik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (magyar Áfa tv.) 58. §-ához, amely az időszakos elszámolású ügyleteket szabályozza.

Tényállás

Az X-Beteiligungsgesellschaft mbH egy német gazdasági társaság, amely ingatlan-adásvételi ügyletek közvetítésével foglalkozott. 2012-ben a társaság közvetített egy nagymértékű ingatlanértékesítést, amelynek ellenértékeként közvetítői díjra vált jogosulttá.

A felek azonban nem egyszeri, egyösszegű kifizetésben állapodtak meg, hanem úgy döntöttek, hogy a közvetítői díjat öt éven keresztül, éves részletekben fizetik meg. A szolgáltató ehhez igazodva az áfát sem a szolgáltatás teljesítésének időpontjában vallotta be, hanem minden évben a kapott részlet után.

A német adóhatóság ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy a közvetítői szolgáltatás egyszeri teljesítésű ügylet, amely 2012-ben ténylegesen lezárult. Ezért az áfafizetési kötelezettségnek is 2012-ben kellett volna teljes egészében beállnia, függetlenül attól, hogy a felek milyen fizetési ütemezést határoztak meg. Az adóhatóság tehát pótlólagos áfát írt elő, és vitatta a szolgáltató gyakorlatát.

Az EUB döntése

Az EUB 2021. december 16-án hozott ítéletében a német adóhatóság álláspontját erősítette meg. Az ítélet alapját a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, a Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelv (héairányelv) 63. és 64. cikkei adták:

• A 63. cikk rögzíti, hogy az adófizetési kötelezettség főszabály szerint a szolgáltatás nyújtásának időpontjában keletkezik.
• A 64. cikk ugyan lehetőséget ad arra, hogy ismétlődő vagy folyamatos szolgáltatások esetében az adófizetési pont az egyes időszakokhoz kapcsolódjon, de ez csak akkor alkalmazható, ha a szolgáltatás valóban folyamatos jellegű.

Az ítélet lényege tehát az volt, hogy a közvetítői szolgáltatás nem folyamatos, hanem egyszeri teljesítésű ügylet. Az ellenérték részletekben való megfizetése önmagában nem teszi a szolgáltatást folyamatosnak. Ezért az áfafizetési kötelezettség nem halasztható a részletek üteméhez, hanem egy összegben, a tényleges teljesítés időpontjában keletkezik.

Elemzés

Az ítélet három fontos üzenetet hordoz a folyamatos teljesítés és az időszakos elszámolás szempontjából:

1. A teljesítés gazdasági jellege az elsődleges. Nem a fizetési feltételek, hanem az ügylet tényleges gazdasági tartalma dönti el, hogy egyszeri vagy folyamatos teljesítésről van-e szó.

2. Részletfizetés ≠ időszakos elszámolás. Az, hogy a felek az ellenértéket több részletben fizetik ki, nem minősíti át az ügyletet folyamatosnak. Az áfa szempontjából csak akkor beszélhetünk időszakos elszámolásról, ha a szolgáltatás ténylegesen időben elhúzódó, ismétlődő jellegű.

3. A héairányelv 64. cikkének korlátos alkalmazása. Ez a rendelkezés csak azokra az ügyletekre vonatkozik, amelyek ténylegesen folyamatosak (például bérleti szerződés, közüzemi szolgáltatás, karbantartás). Egyszeri ügylet esetén nincs lehetőség az adófizetés halasztására.

Ezek az elvek nemcsak az adott ügyben, hanem általánosságban is fontosak, mert kijelölik a határt a folyamatos és az egyszeri teljesítések között.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben a következőkről lesz még szó:

• az X-Beteiligungsgesellschaft ügy üzenete a magyar gyakorlatra vonatkoztatva,
• következtetések az ügy kapcsán.