A bizalomvédelem elve, az áfaalap meghatározása – a Határ Diszkont-ügyben hozott EUB-ítélet megállapításai (2.)

Megosztás Tetszik

2025. augusztus 1-jén hozott ítéletet az Európai Bíróság a Határ Diszkont Kft. ügyében. Cikksorozatunk második részében a bizalomvédelem elvével, valamint az áfaalap megállapításával kapcsolatos kérdéseket elemezzük.

Az adott ügyben a felperes adómentesen nyújtotta a külföldi utasok áfa-visszatérítésével kapcsolatos (adminisztratív) szolgáltatását, amelyet a magyar adóhatóság nyilvánvalóan kifogásolt. A bírósági eljárásban a felperes védekezésének részét képezte a bizalomvédelem elvére való hivatkozás.

Az adott ügy felperese úgy értékelte, hogy nem egyeztethető össze a bizalomvédelem elvével „az adóhatóság azon gyakorlata, amely alapján több éven keresztül úgy ítélte meg, hogy a Határ Diszkont által kiszámlázott áfa-visszatérítéssel kapcsolatos ügykezelési szolgáltatások érvényesen mentesek az áfa alól, mielőtt visszaható hatállyal kérte volna az áfa megfizetését e szolgáltatások után, anélkül, hogy előzetesen tájékoztatta volna a Határ Diszkontot álláspontjának megváltozásáról”.

Érdekes adalék a kérdésben az is, hogy a Határ Diszkont rendelkezett egy NAV állásfoglalással is, amely azt erősítette meg, hogy a kérdéses esetben a Határ Diszkont adómentes szolgáltatás nyújtására jogosult. A felperes így hát arra is hivatkozott az eljárás során, hogy az elsőfokú adóhatóság és az ügyfélkapcsolati főosztály által történő értékelése közötti eltérés sérti a jogbiztonság elvét.

Az természetesen nyilvánvaló tény, hogy egy állásfoglalás nem rendelkezik jogi kötőerővel (erre egyedül a feltételes adómegállapítási határozat képes), az előzetes döntéshozatalt kérelmező bíróság is kifejtette, hogy bár a NAV Ügyfélkapcsolati Főosztálya által az adóellenőrzés során szolgáltatott információk nem befolyásolhatták a Határ Diszkont magatartását, de azért azt mégis bizonyítják, hogy az adóhatóság álláspontja megosztott a vitatott kérdésben.

Ennyi felvezetés után vizsgáljuk meg, hogy hogyan foglalt állást a Bíróság a bizalomvédelem kérdésében. A kérdést a Bíróság így értelmezte: „a bizalomvédelem elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az adóhatóság bizonyos szolgáltatásokat utólagosan a héa hatálya alá von abban az esetben, ha ezen adóhatóság több éven keresztül ellenőrizte és elfogadta az adóalany héa-bevallásait, anélkül hogy vitatta volna e szolgáltatások héa-mentes szolgáltatásként való minősítését, és nem tájékoztatta ezen adóalanyt a hatályos nemzeti szabályozásban bekövetkezett változásról, amely szabályozás a korábbi változatában az említett szolgáltatásokat kifejezetten a héa-mentes tevékenységek között említette, míg a hatályos nemzeti szabályozás alapján benyújtott vélemény iránti kérelemre az említett adóalany olyan választ kapott az adóhatóságtól, amely szerint ugyanezen szolgáltatásokat a héa-mentesség szempontjából az alapügy tárgyát képező ügylet sorsát osztó adómentes termékértékesítés járulékos költségeinek kell tekinteni.”

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben szó lesz a bizalomvédelem további szempontjairól, illetve a konkrét esetben az áfaalap helyes meghatározásáról.