Áfaváltozások: rémhírek keringenek az új szabályokról

Megosztás Tetszik

Alig több mint 1 hónapja lépett életbe az Európai Unió Tanácsának a 282/2011/EU rendelete a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról. Egyes vélemények szerint azóta „horror” van az áfázásban, mások tragédiát emlegetnek. A rendelet ugyanakkor pontosít olyan kérdéseket, mely korábban nem voltak egyértelműek, s kötelező szabályokat fogalmaz meg az alkalmazásra vonatkozóan. Ez is haladás, legalább egyes kérdések tisztázódtak, igaz -- ezáltal -- új problémák keletkezése sem kizárt. Ezért is érdemes kiemelni a fő szabályokat, lényeges változásokat.

A rendelet célja, hogy a jelenlegi hozzáadottértékadó-rendszer egységes alkalmazását biztosítása a tagországokban. A változások kezelik az elmúlt években felmerült problémákat és figyelembe veszik az Európai Unió Bíróságának a döntéseit.  Az Európai Unió Tanácsának rendelete kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, tehát az áfa szabályok úgy változtak meg 2011. július 1-jétől, hogy a hatályos 2007. évi CXXVII. áfa-törvény nem módosult. 

Új székhely, új telephely fogalom

Az adóztatandó ügyletek teljesítési helyének megállapítására vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében meghatározták a gazdasági tevékenység székhelye, az állandó telephely, a lakóhely és a szokásos tartózkodási hely fogalmát.

Egyértelművé tették, hogy azt az adóalanyt, aki (amely) gazdasági tevékenységének székhelye a héa megfizetésének helye szerinti tagállam területén található, az adófizetésre kötelezett személy meghatározása szempontjából e tagállamban letelepedett adóalanynak kell tekinteni még abban az esetben is, ha az említett székhely nem vesz részt a termékértékesítésben vagy a szolgáltatásnyújtásban.

A 2006/112/EK irányelv szerint „az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye” a vállalkozás központi ügyvezetésének helye. A székhely meghatározásához figyelembe kell venni a vállalkozás általános irányítására vonatkozó alapvető döntések meghozatalának helyét, a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelyét, és a vállalkozás ügyvezetése üléseinek helyét.

Amennyiben ezek a kritériumok nem teszik lehetővé a gazdasági tevékenység székhelyének bizonyossággal történő meghatározását, akkor a vállalkozás általános irányítására vonatkozó alapvető döntések meghozatalának helyét kell elsődleges kritériumként figyelembe venni.

Egy egyszerű postai cím nem fogadható el az adóalany gazdasági tevékenységének székhelyeként.

Következménye lehet a változásnak, hogy magyar áfás számlát kell kibocsátani olyan külföldi cégeknek végzett szolgáltatás esetében, melyek a vállalkozás általános irányítására vonatkozó alapvető döntéseket Magyarországon hozzák meg vagy a vállalkozás ügyvezetése üléseinek helye itt van. Erről azonban a szolgáltatónak tudnia kell(lene).

Az "állandó telephely" bármely olyan telephely, amely a személyi és tárgyi feltételek tekintetében kellően állandó jelleggel és megfelelő szervezettel rendelkezik a szükségleteinek kielégítésére igénybe vett szolgáltatások fogadásához és használatához, illetve azok nyújtásához.

Az a tény, hogy valamely telephely héa-azonosító számmal rendelkezik, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az adóalany állandó telephellyel rendelkezik.

A rendelet szerint a szolgáltatás nyújtója – amennyiben nem tudja megállapítani, hogy az állandó telephely-e a szolgáltatás igénybevevője – vélelmezheti, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az igénybevevő székhelye.

Mindazonáltal, ha a számlán az állandó telephely szerinti tagállam által megállapított héa-azonosító számot tüntetik fel, akkor ezt az állandó telephelyet úgy kell tekinteni, mint amely részt vett az említett tagállamban teljesített termékértékesítésben vagy szolgáltatásnyújtásban, kivéve, ha az ellenkezőjét bizonyítják.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye

A szolgáltatásnyújtó az igénybevevőtől kapott információk alapján, amelyeket a rendes kereskedelmi biztonsági eljárásokkal -- mint például a személyazonosság vagy a fizetések ellenőrzésével kapcsolatos eljárásokkal -- ellenőriz, megállapítja szolgáltatás teljesítési helyét. Az információk közé tartozhat az igénybevevő letelepedése szerinti tagállam által megállapított héa-azonosító szám.

Amennyiben az adóalany nem rendelkezik gazdasági tevékenység szerinti székhellyel vagy állandó telephellyel, a szolgáltatás a lakóhelyén vagy a szokásos tartózkodási helyén adóztatandó. Az igénybevevő azon állandó telephelyének meghatározása érdekében, amely részére a szolgáltatást nyújtják, a szolgáltatásnyújtó megvizsgálja az általa nyújtott szolgáltatás jellegét és igénybevételét. Amennyiben a nyújtott szolgáltatás jellege és igénybevétele nem teszi lehetővé, hogy a szolgáltatásnyújtó azonosítsa azt az állandó telephelyet, amely részére a szolgáltatást nyújtja, akkor a szolgáltatásnyújtó ezen állandó telephely azonosításához különösen azt vizsgálja meg, hogy a szerződésben, illetve a megrendelőlapon szereplő információk, valamint az igénybevevő tagállama által az igénybevevőnek kiadott és az igénybevevő által a szolgáltatásnyújtóval közölt héa-azonosító szám alapján az állandó telephely-e a szolgáltatás igénybevevője, és hogy az állandó telephely fizet-e a szolgáltatásért.

Ha pedig nem állapítható meg, hogy az állandó telephelyek közül kinek szól a szolgáltatás (vagy mindegyik állandó telephelynek szól), akkor a székhelynek kell számlázni.

 A szolgáltatás igénybevevője

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályok alkalmazásához kizárólag a szolgáltatás teljesítésének időpontjában fennálló körülményeket kell figyelembe venni. A szolgáltatások igénybevételében ezt követően bekövetkező bármilyen változás nem befolyásolja a szolgáltatás teljesítési helyének meghatározását, feltéve, hogy nem követtek el joggal való visszaélést.

Természetes személyek részére történő szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozóan annak lakóhelye, szokásos tartózkodási helye a meghatározó. Valamely természetes személy –- függetlenül attól, hogy adóalany-e vagy sem –- „szokásos tartózkodási helye” az a hely, ahol a természetes személy személyes vagy szakmai kötődései miatt rendszerint tartózkodik. Amennyiben a szakmai kötődések más országhoz kapcsolódnak, mint a személyes kötődések, vagy amennyiben nincsenek szakmai kötődések, a szokásos tartózkodási helyet azok a személyes kötődések határozzák meg, amelyek szoros kapcsolatra utalnak az adott személy és azon hely között, ahol él.

A szolgáltatás igénybevevője letelepedési helyének pontos azonosításához a szolgáltatásnyújtónak ellenőriznie kell az igénybevevő által megadott információkat. Erre szolgálhat a szolgáltatásnyújtó rendes kereskedelmi biztonsági eljárásokkal –- mint például a személyazonosság vagy a fizetések ellenőrzésével kapcsolatos eljárásokkal – elvégzi az igénybevevő által megadott adatok pontosságának ésszerű szintű ellenőrzését.

A szolgáltatónak dokumentálnia kell, hogy külföldi megrendelője adóalany-e vagy sem. Csak adóalany részére állítható ki adómentes számla, s akkor, ha az adóalanyként veszi igénybe a szolgáltatást.

Éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások

Az éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek kész- vagy félkész ételek és/vagy italok emberi fogyasztásra szánt értékesítéséből állnak, és amelyeket az azonnali fogyasztást lehetővé tevő megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérnek. Az ételek és/vagy italok értékesítése csak az egyik összetevője a teljesítésnek, amelyben a szolgáltatások vannak túlsúlyban.

Nem tekintendő a éttermi vagy vendéglátó-ipari szolgáltatásnak a kész- vagy félkész ételek és/vagy italok, olyan értékesítése –- függetlenül attól, hogy az magában foglalja-e a fuvarozást vagy sem –- amelyet nem kísér semmilyen más kiegészítő szolgáltatás.

A változásokkal kapcsolatban a NAV a cukrászsütemények és hasonló termékek (gabona, liszt, keményítő vagy tej) felhasználásával készült termék fogyasztásának, illetve elvitelének áfa-besorolás módosítására hívta fel a figyelmet. Ha elviszik a cukrászsüteményt, akkor július 1-jétől 18 százalék az áfa, ha helyben fogyasztják, akkor 25 százalék. A változás oka az, hogy a cukrászsütemény elvitele termékeladásnak minősül, (nincs hozzá kiegészítő szolgáltatás), míg a vendéglátás szolgáltatás, ami az általános áfakulccsal adózik. Ha nem lenne preferált a gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termékek áfa-besorolása, akkor nem is jelentett volna problémát a szolgáltatásnyújtás fogalmának pontosítása.

Természetesen azon termékek esetében, amelyek nem tartozhatnak a kedvezményes adómérték alá, és szokásosan a vendéglátás keretében is kiszolgálják azokat, ilyen elhatárolási szempontokat nem kell mérlegelni, hiszen nincs különbség az adómértékben.

Elektronikusan nyújtott szolgáltatások felsorolása

Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások magukban foglalják az interneten vagy más elektronikus hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokat, amelyek jellegüknél fogva jelentős mértékben automatizáltak, minimális emberi közreműködést igényelnek, és amelyek nyújtására információs technológia hiányában nincs lehetőség. Ilyen szolgáltatások lehetnek:

a) digitális termékek –- különösen a szoftverek, módosításaik és frissítéseik -– értékesítése általában;

b) vállalkozások vagy magánszemélyek elektronikus hálózaton való jelenlétének biztosításából vagy támogatásából álló szolgáltatások, például webhely vagy weboldal;

c) a szolgáltatás igénybevevője által bevitt adatokra adott válaszként a számítógép által, interneten vagy más elektronikus hálózaton keresztül automatikusan előállított szolgáltatások;

d) online piacként működő weboldalon termék vagy szolgáltatás ellenérték fejében történő értékesítésének engedélyezése, amikor a lehetséges megrendelők automatizált eljárással jelentetik meg ajánlatukat, és a számítógép által automatikusan előállított elektronikus üzenetben kapnak értesítést az értékesítés megtörténtéről;

e) internetes szolgáltatói csomagok, amelyekben a távközlési vonatkozás kiegészítő és másodlagos (azaz a csomagok többet biztosítanak az egyszerű internet-hozzáférésnél, és más elemeket is tartalmaznak, például a hírekhez, időjárás-jelentéshez, idegenforgalmi tájékoztatáshoz való hozzáférést nyújtó oldalakat; játékokat; weboldaltárhely szolgáltatást; csevegőoldalakat stb.).

A fentiek alapján látható, hogy a belföldi termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást csak korlátozottan érinti az új rendelet. A külföldre irányuló szolgáltatásnyújtás és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások esetében kell felülvizsgálni az eddigi gyakorlatot. Hasznos a rendelet olyan szempontból, hogy meghatároz eljárási szabályokat, például a szolgáltatás igénybevevő azonosítására vonatkozóan, amit a magyar adóhivatal sem értelmezhet más módon, s nem állíthat fel további feltételeket.

Béres Molnár Gergely
Könyvvizsgáló, adószakértő