Elmeszelt áfa-törvény. Mi jöhet ezután?

Megosztás Tetszik

Nincs összhangban a magyar áfatörvény az uniós joggal - így döntött az Európai Bíróság az adó-visszaigénylési jog korlátozásával kapcsolatosan.

Az Európai Unió áfa-irányelve korlátok közé szorítja a tagállamok saját szabályozását. A döntés szerint a magyarországi áfa-előírások nincsenek összhangban az uniós irányelvekkel. A magyar áfatörvény ugyanis nem engedi levonásba helyezni a beszerzések ki nem fizetett áfáját. Az ítélet szerint az áfalevonási jog nem korlátozható, ez a jog nemcsak a megfizetett, hanem a megfizetendő áfára is kiterjed. A kormány az Európai Bíróság döntését tudomásul vette, áll az NGM közleményében. A Nemzetgazdasági Minisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket az áfa-szabályozást illetően.

Nem ez az első eset, hogy az áfa-levonást az EU-s irányelvhez képest szükségtelenül korlátozza a magyar áfa-szabályozás. (A 2008-as módosítást a 112/2006 irányelv, az új ÁFA irányelv bevezetése indokolta, teljesen átszerkesztették az áfa-törvény felépítését.) Többek között ezért is került sor 2008.január 1-i hatályba lépessel az új áfa-törvény megalkotására. Az adóhatóság gyakorlatában azonban ma is előfordul, hogy nem az új áfa-törvény adólevonásra vonatkozó szakaszait alkalmazza.

Az új áfa-törvényből kikerültek ugyanis a régi áfa törvény 35.§ -ában foglalt „előzetesen felszámítható adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható”, illetve a 44.§ (5) bekezdésében szereplő „vevőként feltüntetett adóalany kellő körültekintéssel járt el” szövegrészek. Helyette bekerült, hogy „Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az ügylet teljesítését igazoló számla. Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezettben meghatározott feltételeknek.”

Az adóhatóság azonban még mindig ragaszkodik a régi áfa-törvényhez. 2008 előtt a Számviteli törvényre (sztv.) hivatkozással (mi számít hiteles bizonylatnak) gyakran szükségtelenül korlátozta az áfa-levonási jogot. Ehhez született 7003/2002. (PK.21.) PM irányelv, APEH irányelv, a Legfelsőbb Bíróság ítéletei. Ezek az új áfa-törvénnyel hatályukat vesztették, mivel a korábbi hivatkozási alap nem került be az új jogszabályba. Az adóhatóság napokban kézhez kapott határozatában azonban „hatályon kívül helyezi” az új áfa-törvény szövegét és a régi áfa törvény szövegét „helyezi hatályába vissza”:

„Az sztv. és az áfa tv. rendelkezéseinek együttes értelmezése alapján az adólevonási jog – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – kizárólag az előzetesen felszámított áfa összegét alakilag és tartalmilag hitelesen, megbízható módon igazoló dokumentum birtokában gyakorolható”

A határozatok indoklásának további visszatérő elem a mai napig is, hogy „a vevő nem járt el kellő körültekintéssel”.

Téves az a megállapítása, mely szerint az adólevonási jog érvényesítésének feltétele, hogy a számlának meg kell felelnie a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166.§ (2) bekezdésben foglaltaknak. Az új áfa-törvény ilyen követelményt nem fogalmaz meg.  Az áfa-törvény speciális szabályait sohasem írják felül más törvények általános szabályai! A jogszabály a számlával és az adólevonási joggal kapcsolatos speciális szabályokat fogalmazza meg. Az Sztv. egyébként is szűkebb körre vonatkozik, mint az áfa-törvény. Ha elfogadnánk az adóhatóság kiterjesztő jogértelmezését, akkor például az egyéni vállalkozóknál, illetve az adószámmal rendelkező magánszemélyeknél az áfa-törvény alapján még nem lehetne eldönteni, hogy az áfa-levonási jog érvényesíthető-e vagy sem.

Ez önmagában jogbizonytalanságot eredményezne és megkérdőjelezné az Uniós áfa-irányelv tagállami alkalmazhatóságát. Az áfa-levonási jog érvényesítésének az uniós irányelv követelményein túli kiterjesztése a számviteli törvényre jogszabályi alap hiányában törvénytelen. A számviteli törvény tartalmi kifogásai a nettó összegre lehetnek érdemi kihatással. Az új áfa-törvény – elhagyva az idézett fogalmakat (hitelesen igazoló dokumentum, kellő körültekintés) önmagában zártan meghatározza a levonási jog érvényesülésének tárgyi feltételét (számla) és a számla fogalmát. Az áfa-levonási jog Sztv-ben foglaltak alapján való korlátozása az új áfa-törvényből nem vezethető le. Tarthatatlan az, az adóhatósági álláspont, hogy ha fizetni kell az áfát, akkor hiteles a számla, ha visszaigényelni, akkor nem hiteles.
(Ugyanez a probléma vetődött fel a vaterás üzletszerű ingó értékesítéseknél is: ha fizetendő áfáról van szó, akkor adóalany a magánszemély, ha levonható áfáról, akkor nem adóalany a magánszemély.)

Természetesen nem zárható ki, hogy az új áfa törvény rendelkezéseiből is levezethetőek olyan adóhatósági megállapítások, hogy az adólevonási jog nem illeti meg az adózót. De biztos, hogy más indoklással. Olyan indoklással, amelyik az új áfa-törvény fogalmi rendszerének és az Európai Bíróság mostani döntésének felel meg.

A leírtaknak megfelelően én még korainak tartom az örömöt az Európai Bíróság döntését és a kormány korrekt nyilatkozatát követően is.

Angyal József
okleveles adószakértő