A becslésről döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

A felperesnél az adóhatóság 2015. augusztus 5-én közölt megbízólevéllel személyijövedelemadó-bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2016. január 13-ai közlés alapján becsléssel állapította meg a felperes adófizetési kötelezettségét. A felperes szerint a 2016. január közepén kelt határozatban már nem alkalmazhatta volna a NAV a becslést, mivel az év elején hatályba lépett jogszabályváltozás miatt arra már csak akkor lett volna mód, ha bűncselekmény elkövetésének gyanúja merült volna fel. A kérdésben a Kúria döntött.

A felperes keresetében többek között arra hivatkozott, hogy nem volt helye becslés alkalmazásának, mert az egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakításával, valamint a költségvetési tervezéssel és gazdálkodással kapcsolatos módosításáról szóló 2015. évi CXCI. törvény 89. paragrafusának (3) bekezdése szerint 2016. január 1-jével módosult az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 109. paragrafusának (1) bekezdése. E módosítás értelmében kizárólag  a Btk. XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. fejezeteiben szabályozott bűncselekmény nyomozó hatóság részéről fennálló gyanúja esetén lehetséges az adó alapjának becslés útján történő megállapítása. Miután vele szemben a fent említett bűncselekmények elkövetése miatt gyanú nem merült fel, így az eljárás megszüntetésének volna helye.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a személyijövedelemadó-vizsgálat elrendelésére már 2015 augusztusában sor került, ezért a 2016. január 1-jével hatályba lépett módosítás a felperesre nem alkalmazható. A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság 2016. január 13-án értesítette a becslési eljárás lefolytatásáról, ebből következően alkalmazni kell a 2016. január 1-jével hatályba léptetett módosításokat.

A Kúria viszont osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a 2016. január 1-jei jogszabály-módosítást nem értékelte a felperes javára. A felperes által sem vitatottan a személyi jövedelem adó vizsgálata 2015 augusztusában közölt megbízólevéllel kezdődött, így az eljárásra az akkor irányadó Art. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az Art. 108. paragrafusának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

Ebből következően az nem egy ellenőrzésfajta, hanem a személyijövedelemadó-bevallás utólagos vizsgálata során a valós adó alapjának valószínűsítésére alkalmas módszer. A becslésnek mint módszernek alkalmazásáról való tájékoztatásnak a bizonyítási teher szempontjából van jelentősége, hiszen a becslés megindulásáig a bizonyítási teher az adóhatóságon nyugszik, becslés alkalmazása esetén azonban az Art. 108. paragrafusának (1) bekezdéséből fakadóan már csak valószínűsíteni kell a tényállást, azaz nem bizonyított, vagy nem is bizonyítható, csupán csak valószínűsíthető tények és körülmények is szólhatnak az adózó terhére.

Az általános szabályokhoz képest speciális, tartalmában a teher megfordulását jelentő normák alkalmazása esetén indokolt annak elvárása, hogy az érintetteket erről jogilag szabályozott módon értesítsék. Ennek közlésére került sor 2016. január 13-án, de ez nem azt jelentette, hogy nem kerülhetett sor a becslésnek mint bizonyítási módszernek az alkalmazására a 2015. augusztus 5-én megindult utólagos ellenőrzés során. Tévesen értelmezte a felperes a 2016. január 1-jével hatályba lépett módosítást, az alkalmazási tilalom csak a 2016. január 1-jével indult utólagos szja-vizsgálat esetén állhatna be a törvényben megkívánt feltételek fennállása esetén.