Minimum járulékkötelezettség júliustól: gubancos a törvényi szabályozás

Megosztás Tetszik

A július 1-jétől hatályba lépő új Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) négy biztosítotti kör esetében ír elő minimum járulékfizetési kötelezettséget: az egyéni és társas vállalkozók, a munkaviszonyban álló dolgozók, illetve az egyházi személyek és a mezőgazdasági őstermelők vonatkozásában. Igaz utóbbi kettőnél talán kicsit erőltetett a párhuzam, de a fizetendő járulék – jövedelemtől függetlenül – a minimálbérhez kötődik.

Az újdonságot a munkaviszonyban álló dolgozók után fizetendő minimumjárulék jelenti. Bevezetését az indokolta, hogy – és itt most természetesen nem a járvány miatt kialakult helyzetre kell gondolni – nagyon sok munkavállalót jelentettek be egészen rövid (heti néhány órás) munkaidővel. Más kérdés, hogy ennek elsődleges oka a jelenleg hatályos Tbj. (1997. évi LXXX. törvény) 4. paragrafus d) pontjának 5. alpontjában keresendő, miszerint a kft.,kkt., bt. tulajdonos tagja, ha nem munkaviszonyban látja el az ügyvezetői teendőket, társas vállalkozónak minősül, és – ha nem áll többes jogviszonyban – havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli.

Ez egy nem, vagy alig működő társaságnak meglehetősen nagy teher, ami alól a részmunkaidős munkaviszony jelentette a kibúvót. Tehát a minimális járulékfizetés elől „menekültek” sokan részmunkaidős munkaviszonyba, és kerülnek július 1-jétől újfent, új jogcímen minimális járulékfizetési kötelezettség hatálya alá az új Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) szerint.

Igaz, jóval kisebb összegben, hiszen ebben az esetben a minimum havi járulékalap (és a szociális hozzájárulási adó alapja is egyben, a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 1. paragrafusának – ugyancsak július 1-jétől hatályos – (10) bekezdése értelmében) csak a minimálbér 30 százaléka.

De nem csak ebben különbözik a munkaviszonyban álló dolgozó minimum járulékfizetése a társas vállalkozóétól.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük a törvényi változásokban rejlő anomáliákat!