„Jó és rossz” időszakok nyugdíj szempontjából

Megosztás Tetszik

Az öregségi nyugdíj számításának módszertana rendkívül bonyolult. Számos esetben felmerül kérdésként, hogy miként hat a megállapítandó nyugdíj nagyságára, ha a jogszabály szerinti – legkorábban 1988-ban kezdődő – időszakra nem teljes egészében rendelkezik az igénylő jövedelemmel, vagy a vonatkozó adatokat nem sikerül beszerezni. Másik oldalról az is gyakran felvetődik, hogy van-e lehetőség nyugdíj szempontjából bizonyos időszakok figyelmen kívül hagyására.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) törvény 22. § (1) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni.

A Tny. 22. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy mennyiben a biztosított meghatározott időszaknak – vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek – legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges – a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező – kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.

És végül a jogszabályi hely (10) bekezdése szerint a fenti időszakban szerzett jövedelem együttes összegét („nettósítás” és valorizálás után) el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek az (1)–(5) bekezdés szerinti keresete, jövedelme volt. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, a fenti – erős leegyszerűsítéssel vázolt – eljárással összefüggésben milyen kérdések merülnek fel gyakran