Részmunkaidős foglalkoztatás: mennyi lesz a nyugdíj?

Megosztás Tetszik

Az 1996. december 31-éig fennállt biztosítás, munkavégzés alapján minden esetben a biztosítás teljes időtartama szolgálati időnek minősül. A társadalombiztosításról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. paragrafusa viszont bevezette az úgynevezett arányos szolgálati időt.

Arányos szolgálati idő alatt azt kell érteni, hogy ha a Tny.-ben meghatározott biztosítási jogviszonyban álló személy ezen jogviszonyából származó nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme nem éri el a minimálbér összegét, illetve a biztosításban álló személy a minimálbérnél alacsonyabb összeg után fizeti meg a nyugdíjjárulékot, akkor a biztosítási idejének csupán az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem és az adott évre érvényes minimálbér arányával.

A társadalombiztosítás keretein belül megállapítható nyugellátások – a nyugdíjkorhatár betöltésétől megállapítható öregségi nyugdíj, a nők kedvezményes korhatártól független öregségi nyugdíja, hozzátartozói nyugdíjak – szempontjából külön válik a nyugellátásra jogosító, valamint a nyugellátás összegének kiszámításakor figyelembe vehető szolgálati idő tartama. A Tny. 39. paragrafusa egyértelműen meghatározza, hogy arányos szolgálati időt kizárólag a nyugellátás összegének meghatározásakor kell számolni és figyelembe venni. A nyugellátásra való jogosultság szempontjából a biztosítási idő teljes időtartama szolgálati időt képez, függetlenül azon ténytől, hogy az érintett személy biztosítási jogviszonya, valamint az abból származó nyugdíjjárulék-alapot képező keresete alapján egyébként arányosításnak van helye.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben példákon keresztül mutatjuk be, mely esetekben kell arányosítani a szolgálati időt a nyugellátás megállapításakor!