Per rokkantsági nyugdíjról: öt év után vissza a startvonalra

Megosztás Tetszik

Kissé előreszaladt a társadalombiztosítási szerv és a munkaügyi bíróság egy öt éve kezdődött rokkantsági nyugdíj megállapításánál: a még hatályban nem lévő jogszabály alapján határozott az átmeneti előírások helyett. Az ügy a Kúriánál kötött ki.

A felperes 2011. november 20-án rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentést terjesztett elő, amelyet az alperes a 2011. december 21-én kelt határozatával elutasított, mert a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása – az NRSZH elsőfokú szakértői bizottságának 2011. november 29-én kelt szakhatósági állásfoglalása szerint – nem érte el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A § (1) bekezdésében írt legalább 50 százalékos mértéket.

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a 2013. május 7-én kelt határozatával megváltoztatta és a 2011. október 24-től 2011. december 31-éig terjedő időre havi 182 395 forint összegű rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét – a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 2. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint 30. § (5) bekezdés a) pontja alkalmazásával – elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

A Kúria megállapította, hogy a felperes 2011. november 20-án benyújtott rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentésének elbírálása az egészségkárosodáson, megváltozott munkaképességen alapuló ellátások jogi szabályozásának változása, a Tny. módosítása és az Mmtv. hatályba lépése időpontjában – a 2011. december 21-én kelt elutasító határozat elleni fellebbezésre tekintettel – folyamatban volt. A másodfokú szerv csak 2013. május 7-én hozott megváltoztató határozatot, amelyet az NRSZH 2012. november 20-án kelt másodfokú orvosi bizottsági véleménye alapján kiállított szakhatósági állásfoglalásra alapított. Az Mmtv. – a 29. § (2)–(6) bekezdéseiben felsorolt rendelkezések kivételével – 2011. december 31-én lépett hatályba, a 30–72.§-ok – a (2) bekezdés alapján – 2012. január 1-jétől léptek hatályba. A másodfokú szerv az Mmtv. 33. § (3) bekezdése alapján a felperest tájékoztatta a jogszabályok megváltozásáról és nyilatkoztatta arról, hogy kérelmét az Mmtv. szerinti ellátások tekintetében is fenntartja-e. A felperes 2013. február 17-én úgy nyilatkozott, hogy rokkantsági nyugdíj megállapítását kéri, a 2011-ben benyújtott kérelmét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai iránt is fenntartja, komplex felülvizsgálatát nem kéri.

A Kúria megállapította, hogy azon személyekre vonatkozóan, akik kérelmüket az új ellátásokra is fenntartották, a törvényhozó átmeneti rendelkezéseket alkotott: ellátásukat attól függően kellett megállapítani, hogy komplex minősítésüket 2011. december 31-éig elvégezték-e [30. § (4)–(5) bekezdés], azon személyekre pedig, akik 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban részesültek, a 31–33. §-okban további külön szabályokat alkotott. A peradatok szerint a felperes komplex minősítését 2011. december 31-éig az elsőfokú eljárásban elvégezték, a 2011. december 21-én kelt határozat szerint az NRSZH elsőfokú bizottsága 44 százalékos össz-szervezeti egészségkárosodás mellett a szakmai munkaképesség változást és a rehabilitálhatóságot is értékelte. A felperes részére 2011. december 31-éig havi 182 395 forint rokkantsági nyugdíj került megállapításra, a 2012. január 1-jétől – kérelme fenntartására vonatkozó nyilatkozattal – igényelt ellátásra 30. § (4) bekezdés b) pont bb) alpontját kellett alkalmazni. A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes ügyében az Mmtv. 30. § (5) bekezdését kellett alkalmazni. Az alperes a rehabilitációs ellátást a szakhatósági állásfoglalásra alapítva állapította meg, határozata indokolásában azonban tévesen rögzítette, hogy a felperes az Mmtv. szerinti ellátások iránti igényét 2012. január 1-jén terjesztette elő, és ennek folytán, valamint az Mmtv. 30. § (3) bekezdése mellőzése miatt tévesen határozta meg az ellátás összegét is.

A Kúria ezért a jogerős ítéletet és a társadalombiztosítási határozatokat – a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte azzal, hogy a felperes rehabilitációs ellátásra való jogosultságát és annak összegét az Mmtv. 30. § (3) bekezdése alkalmazásával bírálja el [Pp. 275. § (5) bekezdés].