Nyugdíjjogszerzés részmunkaidős foglalkoztatás után – példával

Megosztás Tetszik

Részmunkaidőben foglalkoztatottak körében visszatérő kérdés, hogy ezen foglalkoztatás milyen módon befolyásolja majd a nyugdíjjogszerzést, a részmunkaidő után teljes nyugdíjjogszerzés illeti-e meg az érintetteket, vagy csak részarányos?

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében megállapítható nyugdíjakra való jogszerzéshez szükséges szolgálati idő elismerését, valamint a nyugellátások összegének megállapítását a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szabályozza.

A Tny. hatályos rendelkezései meghatározzák, hogy az 1996. december 31-ig szerzett szolgálati idők esetében a biztosítás teljes időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek minősül függetlenül attól, hogy azt milyen biztosítási forma, munkavégzés alapozta meg.1997. január 1-jétől azonban hatályba lépett az ún. arányos szolgálati idő fogalma, azzal, hogy arányos szolgálati időre vonatkozó számítást az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre kell alkalmazni.

Mit jelent az arányos szolgálati idő?

Arányos szolgálati idő alatt gyakorlatilag azt kell érteni, hogy amennyiben a jogszabályban külön meghatározott biztosítási jogviszonyokban álló személyek ezen jogviszonyaikból származó járulékalapot képező keresetük nem éri el az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegét, vagy az érintett biztosítási jogviszonyban álló személyek az adott időszakra vonatkozó minimálbérnél alacsonyabb összeg után fizették meg a nyugdíjjárulékot, úgy abban az esetben csupán a biztosítási idő arányos időtartama vehető majd figyelembe szolgálati időnek. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem és az adott évre érvényes minimálbér arányával.

Mely biztosítási jogviszonyok esetében kerülhet sor arányos szolgálati idő megállapítására?

– munkaviszony és azzal egy tekintet alá eső jogviszonyok (például közfoglalkoztatási jogviszony), amennyiben a foglalkoztatás nem teljes munkaidőben történik,

– szövetkezeti tagság, amennyiben a tag a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében személyesen közreműködik,

– díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony; e körbe tartozik a megbízási szerződés, vállalkozási szerződés alapján történő munkavégzés, illetve 2011. december 31-éig a segítő családtagként, valamint 2012. június 30-éig a bedolgozóként fennállt biztosítási jogviszony,

– választott tisztségviselői jogviszonyban történt munkavégzés,

– a mezőgazdasági őstermelőként fennállt jogviszony 2007. december 31-ét követő időtartama,

– a főállású kisadózói jogviszony, amennyiben e tevékenység alapján havi 50 000 forint tételes adót fizetnek, továbbá 2022. szeptember 1-jétől a kisadózó vállalkozói jogviszony keretén belül biztosítottá váló személyek.

Mikor kell figyelembe venni az arányos szolgálati időt a nyugdíj megállapítása során?

Az arányos szolgálati idő tekintetében elkülönülten kell számolni a nyugdíjjogosultság megállapításakor (Tny. 18. §), valamint a nyugdíj összegének kiszámításakor figyelembe vehető szolgálati idő (Tny. 20. §) tartamát, ugyanis a szabályozás egyértelműen meghatározza, hogy az arányosítást kizárólag a nyugdíj összegének megállapításakor kell alkalmazni. A nyugdíjjogosultság megállapítása során, függetlenül a jogviszonyból származó nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek mértékétől, a biztosítási idő teljes időtartamát figyelembe kell venni. A nyugellátás összegének megállapításakor – nyugdíj mértékének meghatározásakor - viszont a Tny. 39. §-ban rögzített arányos időtartamot kell figyelembe venni.

Mi a helyzet, ha az érintett személy egyidejűleg két részmunkaidős foglalkoztatásban áll?

Amennyiben az adott személy egyidejűleg két részmunkaidős foglalkoztatásban áll, úgy abban az esetben a két foglalkoztatásból származó kereseteket össze kell adni, és amennyiben a két foglalkoztatásból származó keresetek együttes összege meghaladja az adott időtartamra előírt minimálbér összegét, úgy abban az esetben erre az időszakra arányos szolgálati idő számítására nem kerül sor.

Példa a szolgálati idő arányosítására

1966. szeptember 1-jén született nő 1984. szeptember 25-étől 2024. december 31-ig terjedő időben fennállt teljes idejű munkaviszonyai alapján összesen 38 év 180 nap nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati időt szerzett, azzal, hogy ezen időszak a nők kedvezményes nyugdíjazása tekintetében is elfogadható jogosultsági időként.

2025. január 1-jétől részmunkaidőben foglalkoztatták és ezen jogviszonyából elért keresete 2025 évben 3 120 000 forint volt, ezért mivel a keresete kevesebb volt az adott időszakra figyelembe vehető minimálbér összegénél (290 800 x 12 = 3 489 600 forint), 2025 évre arányos szolgálati időt kell számolni. 2025. január 1-től 2025. december 31-ig a saját jogú nyugellátásra – irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz kötött saját jogú nyugellátás, nők kedvezményes öregségi nyugdíja – való jogosultság szempontjából 365 nap szolgálati időt fog szerezni, azonban a majdani nyugellátása összegének megállapításakor, az átlagkeresetnek a szolgálati idő függvényében megállapításra kerülő mértéke szempontjából viszont, a minimálbér arányában kiszámolt idő kerül figyelembevételre 2025. évben szolgálati időként.

Ugyanezen személy 2026. évben januártól két részmunkaidős foglalkoztatásban dolgozott, melyekből egyenként havi 175 000 forint munkabérben részesült. A két részmunkaidős foglalkoztatásból 2026. július 31-ig összesen 2 450 000 forint nyugdíjjárulék alapot képező keresetet szerzett, mely összeg magasabb az adott időszakra vonatkozó minimálbér – 322 800x7=2 259 600 forint – összegénél, ezért 2026. július végéig mind a nyugdíjra való jogosultság, mind a nyugellátás összegének megállapítása tekintetében a teljes időtartam szolgálati időként figyelembe vehető lesz.

A fenti nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek figyelembevételével tehát az adott személy 2026. július 31-én rendelkezni fog valamivel több mint 40 év általános nyugdíjra jogosító szolgálati idővel és 40 év nők kedvezményes nyugdíjára jogosító idővel. [2024. december 31-ig megszerzett 38 év 180 nap + 2025. évre 365 nap + 2026. július 31-ig 212 nap, összesen 40 év 27 nap].

A nyugellátás összegének megállapításakor figyelembe vehető szolgálati idő 2026. július 31-én az alábbiak szerint alakul:

– 2024. december 31-ig szerzett 38 év 180 nap

– 2025. évre: a nyugdíjalapot képező éves jövedelem (3 120 000 forint) és az éves minimálbér (12x290 800 forint=3 489 600 forint) hányada (3 120 000 forint / 3 489 600 forint = 0,8940) megszorozva az adott időszak (naptári év) naptári napjainak számával (365 x 0,8940 = 326,31 kerekítve 327), nem 365, hanem csak 327 nap szolgálati időt szerez.

– 2026. január 1-jétől 2026. július 31-ig: a nyugdíjalapot képező jövedelem (2 450 000 forint) magasabb az adott időszakra vonatkozó minimálbér (7 x 266 800 forint = 1 867 600 forint) összegénél, ezért nem kell arányos szolgálati időt számolni, 212 nap szolgálati időt fog szerezni.

Az adott személy tehát 2026. augusztus 1-jén már jogosult lehetne a nők kedvezményes nyugdíjára – hiszen rendelkezik a jogosultsághoz szükséges 40 év jogosultsági idővel –, azonban, amennyiben 2026. augusztus 1-jétől igénybe is venné a kedvezményes nyugdíjat, úgy a nyugellátása összegének megállapításánál figyelembe vehető szolgálati ideje csupán 39 év 354 nap lenne, mely alapján nyugellátásként az annak alapjául szolgáló havi átlagkereset 78,5 százaléka illetné meg, míg abban az esetben, ha nem rendelkezne arányos szolgálati idővel – tehát 40 év szolgálati idő lenne figyelembe véve a nyugdíj számításakor is –, nyugellátásként az átlagkereset 80 százaléka illetné meg.