Lemondható-e, újra megállapítható-e a nyugdíj? Kúriai döntés

Megosztás Tetszik

Le lehet-e mondani az öregségi nyugdíjról annak érdekében, hogy az ellátás melletti munkavégzés alapján magasabb járandóságot állapítsanak meg? A Kúria tájékoztatót közölt az Mfv.III.10.148/2019/3. számú ügyben hozott határozatáról.

Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2017. augusztus 9-én kelt, a másodfokú szerv által helybenhagyott határozatával elutasította a felperes által előterjesztett, a nyugellátása újraszámítására irányuló kérelmet, mert az öregségi nyugdíj ismételt megállapítására, illetve a bírói korhatár betöltésekor újbóli számításra jogszabály nem biztosít lehetőséget. A határozat indokolása szerint az 1948. november 18-án született felperes 2006. január 1-jétől előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, amely ellátás 2010. november 18-ától, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől kezdve – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – öregségi nyugdíjként került továbbfolyósításra.

A felperes 2017. november 17-éig bírói szolgálati jogviszonyban állt; nyugellátása 2013. július 1-jétől szünetelt, a szüneteltetés ideje alatt a felperes nyugdíjasnak minősült [Tny. 83/C § (1), (3) bekezdés], a felperes a nyugellátás melletti munkavégzésére tekintettel nyugdíjnövelésben részesült. Mivel a felperes a folyósítás kért kezdő napján már öregségi nyugdíjban részesült, a Tny. szerinti öregségi nyugdíj újbóli megállapítására nincs lehetőség.

A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert esetében, tekintettel arra is, hogy előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, abban is csak a szüneteltetés elrendeléséig, 2013. június 30-áig, nincs jogszabályi akadálya az ellátás újraszámításának. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy ügyében a Tny. 18. § (1) bekezdés a) pontja nem irányadó, a nyugdíjkorhatárt nem 2010. november 18-án, hanem – a Bjt. szabályai alapján – a 69. életéve betöltésekor érte el, ami miatt nem volt akadálya annak, hogy a nyugdíjbiztosítási szerv az előrehozott öregségi nyugdíja helyett öregségi nyugdíjat állapítson meg részére. A felperes részére 2006. január 1-jétől megállapított előrehozott öregségi nyugdíj, ahogyan arra a munkaügyi bíróság is rámutatott, az öregségi nyugdíj egy speciális, kedvezményes formája.

Öregségi nyugellátások ismételt megállapítására a törvényhozó a 2012. január 1-jétől hatályba lépett, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 18. § (3) bekezdésében a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülő személyeknek biztosított lehetőséget, a felperesre azonban, tekintve, hogy 2010. november 18-ától öregségi nyugdíjban részesült, a Khtv.-t nem lehetett alkalmazni.

Öregségi nyugdíj újbóli megállapítására, átcserélésére a törvényhozó a Khtv.-n túl – „kényszernyugdíjazott” bírák és ügyészek számára – az Alkotmánybíróság 12/2018. (VII.18.) AB határozata (ABH) alapján megalkotott, az egyes családtámogatási és nyugdíjbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2018. évi CXIX. törvény (Módtv.) 12. §-ával bevezetett szabály, a Tny. 2018. december 23-tól hatályos 102/C §-ban biztosított lehetőséget, erre a szabályra azonban a felperes igényt – egyebekben általa sem vitatottan – nem alapíthat. A Kúria rámutatott: az Alkotmánybíróság az ABH-ban olyan szabályozás megalkotására kötelezte a törvényhozót, amely a Bjt. korábban megsemmisített rendelkezései alapján felmentett, emiatt öregségi nyugdíj igénybevételére kényszerült személyeknek lehetőséget biztosított a már megállapított nyugdíj növelésekkel emelt összege és a nyugdíj ismételt megállapítása közötti választásra. Az ABH-ból tehát jogalkotási kötelezettség azokra a Bjt. 90. § h) pont, ha) alpontja és 230. §-a alkalmazásával felmentett bírákra vonatkozott, akiknek az öregségi nyugdíja megállapítására végső soron nem a saját elhatározásuk, hanem a 33/2012. (VII.17.) AB határozattal alkotmányellenesnek minősített szabályozásra visszavezethetően került sor; a diszkriminációtilalom vizsgálatakor a megkülönböztető ismérv a nyugalmazás körülménye volt. Mulasztást azért állapított meg az Alkotmánybíróság, mert a jogalkotó a nyugdíjbiztosítási viszonyra nem alakított ki olyan szabályozást, ami a „kényszernyugdíjazás” folytán bekövetkező hátrányokat orvosolja.

A felperes nem tartozik a fenti körbe, mivel öregségi nyugdíjat nem a 2012. június 30-ai felmentése miatt, kényszerűségből, hanem a saját választásának az eredményeként vett igénybe (2006. január 1-jétől), hangsúlyozza a Kúria közleménye. A felperes esetében a nyugellátás melletti kereső tevékenységet, illetve az általa teljesített nyugdíjjárulék fizetést a törvényhozó a Tny.-be 2007. január 1-jétől beiktatott, többször módosított 22/A §-ában honorálta; a felperesre a Tny. 83/C § (1) és (3) bekezdéseit – a nyugdíj mellett fennálló bírói jogviszonyra tekintettel – alkalmazni kellett.