Alaptörvény-ellenesség miatt módosul a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény

Megosztás Tetszik

2025. október 20-án, a Magyar Közlöny 122. számában jelent meg a 12/2025. Ab határozat, mely 2025. december 31. napjával megsemmisíti az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 39/A § (1) bekezdésében a „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál” szövegrészt, annak alaptörvény-ellenességére hivatkozva. A tudnivalókat az alábbiakban részletezzük.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 39/A § (1) bekezdése 2023. július 1. napjától kezdődő hatállyal egészült ki a „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál” szövegrésszel. Ez a módosítás egy korábbi Alkotmánybírósági döntés kapcsán került be a törvénybe, azzal a céllal, hogy csak az ellátásra való jogosultság kezdő napján „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló” jogviszonyban bevallott jövedelem figyelembevételével lehessen megállapítani például a csecsemőgondozási díjat, gyermekgondozási díjat, örökbefogadói díjat.

A Pécsi Törvényszék bírája kezdeményezte egy általa tárgyalt, folyamatban lévő ügy kapcsán a fenti jogszabály-kiegészítés alkotmányossági vizsgálatát. Indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló” szövegrész alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg.

A bíró az eljárást az alábbi üggyel összefüggésben kezdeményezte:

A felperes 2021. november 1-jétől munkaviszonyban állt egy munkáltatónál napi 8 órás munkaidőben, és mellette egyéni vállalkozó is volt. Egyéni vállalkozói jogviszonyából járulékalapot képező jövedelmet nem vallott be.

2024. március 27-én vette nevelésbe gyermekét örökbefogadó szülőként, aki ezen a napon került a felperes háztartásába. Az örökbefogadásra tekintettel a felperes 2024. március 26-án (az örökbefogadást megelőző napon) megszüntette a munkaviszonyát, ezt követően főfoglalkozású egyéni vállalkozó lett.

2024. augusztus 23-án örökbefogadói díj iránti kérelmet terjesztett elő a kormányhivatalnál, 2024. március 27. napjától (a nevelésbe vétel napja) kezdődően.

A kérelem alapján a kormányhivatal 2024. augusztus 28-án 2024. március 27. napjától 2024. szeptember 10. napjáig bruttó 6225,33 Ft/naptári nap összegű örökbefogadói díjat állapított meg a felperesnek a minimálbér kétszeresének alapulvételével, tekintettel arra, hogy a felperes egyéni vállalkozói jövedelmet nem vallott be, 2024. március 27. napján pedig más jogviszonya nem állt fenn.

A határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, ugyanis nem értett egyet az örökbefogadói díj összegének meghatározásával. Sérelmezte, hogy mivel az ellátást megelőző 180 napban folyamatosan ugyanannál a munkáltatónál állt alkalmazásban, ezért álláspontja szerint a munkabére alapulvételével kellett volna meghatározni az örökbefogadói díj összegét.

Ezt követően a kormányhivatal ugyan módosította a határozatot, de az ellátást összegét nem változtatta meg, csak a határozat indokolását módosította. Álláspontja szerint az ellátás összegének megállapítása során a megszűnt munkaviszonyból származó jövedelem nem vehető figyelembe az Ebtv. 39/A § (1) bekezdése alapján.

Ezt követően indult el az a bírósági eljárás, amelynek során a Pécsi Törvényszék bírája az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványában többek között kiemelte, hogy az Ebtv. 39/A § (1) bekezdése indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza azokat az ellátásra jogosult személyeket, akik a jogosultságot közvetlenül megelőző, az ellátási összeg meghatározása szempontjából releváns időszakban tőlük független okokból (például a munkáltató működésével összefüggő ok miatti felmondás vagy a gyerek örökbefogadása miatt nem vállalható munkateher vagy egyéb családi okok stb.) kényszerülnek munkahelyváltásra.

A fentiekben leírt esetben ugyanis a felperes éppen azért szüntette meg a munkaviszonyát, mert gyermeket fogadott örökbe, és a gyermek miatt nem tudta volna elláltni a munkakörét. Ezzel viszont elesett attól a lehetőségtől, hogy az ellátás összegét a folyamatosan, évek óta fennálló munkaviszonyból származó jövedelme alapulvételével állapítsák meg. Az ellátás összegének meghatározása során ugyanis egyaránt figyelemmel kell lenni az Ebtv. 48. §-ára (mely folyamatos jogviszonyok esetében rendelkezik az ellátás alapját képező számítási módról) és 39/A §-ára (mely előírja kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyt).

Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Ebtv. 39/A § (1) bekezdésének „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál” szövegrésze azért sérti az Alaptörvény egyes szabályait, mert az az adott ellátásra (jelen esetben az örökbefogadói díjra) egyaránt jogosult, azonos (adott esetben akár teljesen egyező mértékű) járulékfizetést teljesítő jogosultak között tesz különbséget kizárólag azon szempont alapján, hogy a megelőző 180 napban folyamatosan fennállt jogviszony az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennáll-e, vagy akkor már egy másik, az ellátásra való jogosultságot ugyancsak megalapozó jogviszony képezi-e az ellátás alapját. Kifejtette, hogy szabályozás arra sincs tekintettel, hogy ezen, családi jogállással kapcsolatos ellátások esetében sok esetben éppen az ellátásra való jogosultságot megalapozó körülményváltozás jelenti egyben a jogviszonyváltozás indokát is (mint ahogyan az a felperes esetében is történt).

Az Alaptörvény alapján:

Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékossággal élőket. Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

Az Ebtv. kapcsán:

Az Ebtv. 39/A §-ának „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló” szövegrésze az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira jogosult biztosítottak között akként tesz különbséget, hogy az ugyanazon foglalkoztatónál folyamatosan fennálló biztosítási jogviszony esetében a biztosított által megszerzett jövedelem egésze képezi az alapját az ellátás összegének, míg a több foglalkoztatónál egymást követően fennálló jogviszonyok esetében kizárólag a legutolsó (az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló) jogviszonyból származó jövedelem alapján kerülhet sor az ellátás összegének meghatározására, függetlenül attól, hogy a biztosítottak ellátásra való jogosultságát több foglalkoztatási jogviszony együttes fennállása is megalapozhatja, és függetlenül attól, hogy a biztosítottak által ténylegesen megfizetett közteher (társadalombiztosítási járulék) adott esetben teljesen azonos volt az ellátásra való jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe veendő időszakban.

Az Ebtv. 39/A §-a ennek megfelelően a homogén csoporton belül különbségtételt valósít meg, ezért az Alkotmánybíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy ennek a különbségtételnek van-e tárgyilagos mérlegelés szerinti, észszerű indoka.

Az Alkotmánybíróság visszautal arra is, hogy az indítvány alapját képező örökbefogadói díj bevezetésére hiánypótló jelleggel, és kifejezetten az örökbefogadó szülő jövedelemkiesésének mérséklése céljából került sor.

Végezetül meg kell említeni, hogy ugyan az Alkotmánybíróság 2025. december 31-ei hatállyal megsemmisítette az Ebtv. 39/A §-ának „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló” szövegrészt, de ez nem zárja ki azt, hogy a jogalkotó ezen időpontig felülvizsgálja és módosítsa a fenti szabályt.