A nyugdíj megállapítása vagy a továbbdolgozás eredményez magasabb induló nyugdíjat?

Megosztás Tetszik

Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor túlnyomó többségben igénybe is veszik a nyugdíj megállapítását és folyósítását. Ugyanakkor, mivel a nyugdíj igénybevétele nem kötelező, az érintett személy dönthet úgy is, hogy a nyugdíjkorhatár betöltését követően tovább dolgozva növeli a nyugdíjra jogosító szolgálati idejét, és csak egy későbbi időpontban kéri majd a nyugdíja megállapítását.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében megállapítható nyugellátás összege az adott személy megszerzett szolgálati idejétől, valamint a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegétől függ, mely átlagkeresetet az úgynevezett béridőszakon belül – 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjáig – elért nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek havi átlaga alapján kell meghatározni. Mivel a nyugdíjigényt a nyugellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ez azt is jelenti, hogy az átlagkereset kiszámításakor a megállapítás évére meghatározott valorizációs szorzókat kell alkalmazni, mely szorzók mértéke évente változik.

Annak érdekében, hogy a nyugdíjkorhatárig szerzett jog (nyugdíjösszeg) a későbbi nyugdíjazás miatt ne csökkenhessen, az érintett személynek lehetősége nyílik arra, hogy kérje az öregségi nyugdíj összegének folyósítás nélküli megállapítását, vagy ismertebb nevén a nyugdíj rögzítését. A rögzítés révén az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor kiszámítható nyugdíj összegére való szerzett jogot ismerik el külön közigazgatási döntésben.

A nyugdíjrögzítés következtében az érintett személy nem válik nyugdíjassá sem társadalombiztosítási, sem egyéb szempontból.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még a cikk:

• a nyugdíjrögzítés szabályai,

• ki nem jogosult a választásra,

• mekkora különbség lehet a két nyugellátás összege között – példa,

• mit érdemes még megfontolni.