Transzferárazási feladatok az év elején – eldöntendő kérdések, kockázatok, szankciók

Megosztás Tetszik

A kapcsolt felek közötti ármeghatározás, azaz a transzferárazás már eleve magában rejti a káros nemzetközi jövedelemoptimalizálás veszélyét, de a kísértést ennek kihasználására a koronavírus-világjárvány tovább erősíti.

Egyes ágazatokban számottevően csökkent a jövedelmezőség, és ennek helyes megosztása a szokásos piaci ár elve alapján még fontosabbá, ugyanakkor még nehezebbé vált, és helyességét is szigorúbban vizsgálhatják a hatóságok. Ezért a vállalkozásoknak is jobban kell figyelniük a transzferárazás adózási kockázatainak feltárására  – hangsúlyozza Fotiadi Ágnes, a LeitnerLeitner Transzferárazási Üzletágának vezetője, korábban a NAV  Transzferár Főosztályának vezetője.

Transzferárfeladatok

A vállalkozásoknak először is azonosítaniuk kell kapcsolt vállalkozásaikat és a köztük megvalósult ügyleteket, melyekkel kapcsolatban felmerülhet transzferárnyilvántartás-készítési és adóalap-módosítási kötelezettség. Sokszor azonban már a kapcsoltsági kör meghatározása is problémát okoz, mivel nem állnak rendelkezésre aktuális organigramok. Tehát, ha szükséges, ezeket ellenőrizni, frissíteni kell.

Majd meg kell határozni az 50 millió forintos értékhatárt elérő tranzakciók körét, melyekről transzferár-nyilvántartást kell készíteni. Fontos, hogy az értékhatár csak a dokumentációs kötelezettség alól jelenthet felmentést, de az ezt el nem érő ügyleteknek is meg kell felelniük a szokásos piaci ár elvének. Ezekről is érdemes listát készíteni, és a szokásos piaci árnak való megfelelést feljegyzésben rögzíteni.

Hasznos lehet meghatározni, hogy vannak-e olyan kulcsfontosságú, kiemelt kapcsolt ügyletek (például kizárólag az anyavállalatnak történő gyártás, kizárólag az anyavállalattól történő anyagbeszerzés stb.), amelyek a vállalkozás létét alapvetően meghatározzák, illetve be kell azonosítani a további nagyértékű ügyleteket is: például kölcsönügyletek, IT-szolgáltatások, kontrolling szolgáltatások, management díjak stb.

Az azonosított tranzakciókról a transzferár-nyilvántartást legkésőbb a társaságiadó-bevallás benyújtásának időpontjáig el kell készíteni, hiszen az adóalapot módosító tételekkel számolni kell a beszámoló és a társaságiadó-bevallás véglegesítése előtt.

Ha csak egy olyan kapcsolt ügylete is van a vállalkozásnak, amelyről transzferár-nyilvántartást kell készíteni, a három szintű – fődokumentum (master file), helyi dokumentum (local file) és országonkénti jelentés (country by country report, CbCR) – transzferár-dokumentációs kötelezettségből az első kettőt bizonyosan teljesíteni kell. Ha a társaság fődokumentuma csoportnál nem készül el a megfelelő határidőben, akkor ezt a magyar vállalkozásnak kell megírnia, vagy viselnie kell a mulasztás jogkövetkezményeit.

A transzferár-dokumentációnak helytállónak és relevánsnak kell lennie, megfelelő mélységben kell elmagyaráznia a tényeket. Rendezőelvként a minőség a mennyiséggel szemben elvet érdemes követni, és törekedni kell az egyediesítésre. Mivel a transzferár-nyilvántartás egy esetleges adóhatósági ellenőrzés kiindulási alapja, a megfelelő minőségű transzferár-dokumentáció segíthet az árak indokoltságának bizonyításában, és ezzel megelőzhetők a szankciók. Ugyanis nemcsak a transzferár-nyilvántartás hiánya miatt szabható ki 2 millió forintos mulasztási bírság, hanem több tíz-százmillió forintra is megbüntethetik az érintetteket a tévesen vagy rosszul elkészített dokumentumok miatt.

Középpontban a funkcionális elemzés és a veszteséges működés

A funkcionális elemzés során meg kell határozni a kapcsolt felek viszonyát és az ügylet jellegét: például bérgyártó, szerződéses gyártó. Azonban, mivel a teljesen tiszta viszonyok nagyon ritkák, a kapcsolt vállalkozások funkcióinak, kockázatainak, erőforrásainak tisztázására kiemelt figyelmet kell fordítani. Az ügyletben résztvevő összes fél szempontjából elvégzett funkcionális kockázati profilnak megfelelően lehet pontosan meghatározni a kapcsolt vállalkozás jövedelmezőségét. Minden ettől eltérő jövedelmezőség transzferár, illetve országok közötti tranzakciók esetében kettős adóztatási kockázatot hordoz.

Az adóhatóság különösen figyel a jelentősen veszteséges működésre, különösen, ha az anyavállalati, cégcsoporti jövedelmezőségi adatok ezt nem támasztják alá. Ezért részletes elemzésnek kell alávetni, és be kell bemutatni a veszteséget okozó objektív piaci és ágazati sajátosságokat.

A covid hatása a transzferárazásra

A koronavírus-járvány okozta gazdasági problémák, majd az erre született mentőcsomagok alapjaiban megváltoztatták a korábbi piaci környezetet. E változásokat a transzferár-nyilvántartásoknak is pontosan be kell mutatniuk. Ki kell térni arra, ha a járvány hatására a cégcsoport átstrukturálta a korábbi működését, és új transzferármodellt vezettek be. A transzferár-dokumentációban részletezni kell az új modell gazdasági célját és a szokásos piaci jövedelmezőségre gyakorolt hatását a funkciók, kockázatok, erőforrások részletes elemzésére alapozva.

Mivel a válság nem ugyanúgy hatott a különböző ágazatokra, és időben is eltérhet a hatása, az összehasonlító adatok kiválasztásakor erre is figyelni kell. A covidhatással érintett időszak transzferár-nyilvántartásában a régi módszerek nem görgethetők tovább automatikusan. A szükséges módosításokat körültekintő elemzés után lehet megtenni, hiszen ezek megfelelő bemutatása a dokumentációban döntő lesz a jövőbeni adóhatósági transzferár-ellenőrzések kimenetele szempontjából. Ráadásul néhány iparágtól eltekintve a veszteséges működés sem indokolható kizárólag a covidhatással.

A kapcsolt felek közötti ügyletek árazásának kiemelt jelentősége van a vállalkozás jövedelmezőségére, amit a NAV kiemelt figyelemmel ellenőriz. A megfelelő felkészülés komoly nehézségektől és jelentős bírságoktól óvhatja meg a vállalkozásokat. Ráadásul a tudatos transzferárazás még a vállalatcsoporton belüli pozícióját is erősítheti a hazai vállalkozásoknak – hangsúlyozza Fotiadi Ágnes.