Felszolgálási díj felosztása: milyen szabályok szerint történjen, minden dolgozónak jár, lehet arányosítani?

Megosztás Tetszik

A felszolgálási díjat milyen szabályok szerint kell szétosztani az alkalmazottak között? Lehet ez eltérő mértékű az egyes dolgozók esetében? Az efós munkavállalók kihagyhatók vagy sem? Az Adózóna oldalán érkezett kérdésekre dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: a 2026. február 1-jétől életbe lépett felszolgálási díj új szabályaival kapcsolatban merült fel kérdés: értelmezésem szerint továbbra is maximum 15 százalék lehet a szervizdíj, de az éttermek részére a bruttó bevétel 20 százalékát lehet átalányként elszámolni felszolgálási díjként.

• A felszolgálási díj felosztását a munkaszerződésbe is rögzíteni kell? Vagy elég belső szabályzatban?
• Lehet eltérő mértékű a felszolgálási díj felosztása a dolgozók esetén függően attól, hogy volt-e a dolgozó táppénzen vagy szabadságon? Ilyen esetben lehet arányosítani?
• Szezon esetén alkalmi munkavállaló foglalkoztatására is szükség van. Kötelező-e részükre is felosztani a felszolgálási díjat? Esetükben lehet eltérő, kisebb mértékű vagy időarányos a szervizdíj? Sajnos nem mindig válnak be, így előfordul, hogy 1–1 nap után nem kerülnek tovább foglalkoztatásra.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 44/2024. NGM rendelet a legfontosabb jogforrás.

2. § (1) A felszolgálási díj a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 30. pontja szerinti vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj.

(2) Felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálás az a vendéglátásban alkalmazott kiszolgálás, amelynek során a vendég a fogyasztását a vendéglátó üzlet asztalánál ülve vagy az üzlettípus vagy esemény jellegéből adódóan állva, felszolgáló által számára felszolgálva fogyasztja el. Nem tekinthető felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásnak a kizárólag önkiszolgáló rendszer közbeiktatásával történő teljes körű kiszolgálás.

(3) A vendéglátó üzlet által alkalmazott felszolgálási díj alapja a vendég által elfogyasztott termékek általános forgalmi adót tartalmazó ára.

(3a) A felszolgálási díj mértéke – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – legfeljebb a díj alapjának 15 százaléka.

(3b) A helyi kereskedelmi hatóság által – a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. kormányrendelet 4. számú melléklet 1. pontja szerinti étteremként és 3. pontja szerinti cukrászdaként – nyilvántartásba vett vendéglátó üzlet üzemeltetője (az a személy, aki a felszolgálási díj alkalmazásáról egyébként dönteni jogosult) saját döntése alapján a tevékenységéből származó (3) bekezdés szerinti alapok tárgyhavi összegének legfeljebb 20 százalékát felszolgálási díjnak minősítheti akkor is, ha az a (6) bekezdéstől eltérően a kiállított bizonylaton (számla, nyugta) nincs feltüntetve, de az alap után felszolgálási díj felszámítására jogosult lenne.

(3c) A (3b) bekezdés szerint felszolgálási díjnak minősített összeg és a (6) bekezdés szerint a bizonylatokon feltüntetendő felszolgálási díj összegek együttesen sem haladhatják meg a (3b) bekezdés szerinti értékhatárt.

(3d) A (3b) bekezdés szerinti felszolgálási díj közreműködők közötti felosztására, kifizetésére az e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

Valóban nehezen követhető a szabályozás, sajnos ezen ma már nem lehet meglepődni. Arra kíváncsi lennék, hogy aki írta előtte elolvasta-e. A saját értelmezésemet tudom nyújtani.

A február 1-jével hatályba lépett változtatás lényege, hogy az éttermek a vendégeik étel- és italfogyasztásából származó, általános forgalmi adót (áfa) tartalmazó bevételük (a jogszabály megfogalmazása szerint a felszolgálási díj alapjául szolgáló árbevételük) legfeljebb 20 százalékát felszolgálási díjként oszthatják szét a dolgozóik között. Erre a jogszabály akkor is lehetőséget ad, ha az adott étterem nem számol fel felszolgálási díjat, de annak felszámítására egyébként jogosult lenne.

Az új előírás miatt nem változik a vendégnek átadott bizonylat (nyugta, számla) adattartalma, azon továbbra is legfeljebb 15 százalék felszolgálási díj szerepeltethető.

Lényeges, hogy a módosítás korlátot is szab a felszolgálási díjként – az új szabályoknak köszönhető „többlet” figyelembevételével is – kifizethető összegre. Ennek megfelelően, a felszolgálási díjnak minősített összeg és a bizonylatokon feltüntetendő felszolgálási díj – fő szabály szerint legfeljebb 15 százalék – összegek együttesen sem haladhatják meg a 20 százalékot (azaz a felszolgálási díjnak minősíthető értékhatárt).

Nézzük most a munkajogi szabályozásra vonatkozó előírást!

A felszámított felszolgálási díjat havonta kell a közreműködőknek kifizetni. A kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének – a jogszabályban meghatározott – adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával. A felszolgálási díj közreműködők közötti felosztásának szabályairól, arányáról az üzemeltetőnek – ha a munkahelyen munkavállalói érdekképviseleti szervezet működik – az érdekképviseleti szervezettel kell írásban megállapodnia. Ha a munkahelyen munkavállalói érdekképviseleti szervezet nem működik, a felszolgálási díj felosztásának szabályairól, arányáról az üzemeltetőnek a közreműködőkkel kell írásban megállapodni.

A szabályozás tehát megállapodást említ, így belső szabályzat erre nem megfelelő, mert az egyoldalú aktus. Emiatt a munkaszerződéses megállapodás szerintem működőképes lehet.

A teljes alapot szét kell osztani, de azt nem írja elő a jogszabály, hogy miként. Az a lényeg, hogy erről is megállapodás szükséges. A táppénz vagy a szabadság mint távollét szerintem figyelembe vehető, gyakorlata azonban ennek nincsen. Mindenesetre itt a tényleges munkavégzés kerül kompenzálásra, az arányosítást sem tartom jogellenesnek.

Az egyszerűsített foglalkoztatással alkalmazott munkavállaló nagyon jó kérdés, de mivel a jogszabály szerint ő is közreműködő, így őt sem lehet kihagyni. Bonyolítja a helyzetet, hogy ott csak sablon munkaszerződés van (Efo tv. melléklete), sőt munkaszerződés sem szükséges, így velük erről külön kell megállapodni. Habár sok minden lehetséges, de szerintem az nem, hogy az efós munkavállalók eleve alacsonyabb összeget kapnak, ez kissé már joggal való visszaélés ízű. Arányosítani ugyanakkor lehet.

Esetleg az sem lehet rossz megoldás, hogy kidolgoznak egy szabályzatot, mely a szerződés mellékletét képezi. Így a munkavállalók a jogviszony létesítésekor mérlegelni tudják a feltételeket.