Transzferárazás – lehetetlent kérnek tőlünk

Megosztás Tetszik

Az Európai Unióban található kapcsolt vállalkozások transzfer árképzési dokumentációjára (EU TPD) vonatkozó magatartási kódexről szóló állásfoglalás (2006/C 176/01) a „masterfile concept” alkalmazását és szabályait foglalja össze. Magyarország elfogadta a magatartási kódex tartalmát, és igyekezett annak megfelelő szabályokat alkotni, de – mint eddig oly sokszor – most is túllőtt a célon…

A 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet szerint a transzferár-nyilvántartás készítésére kötelezett adózóknak rendelkezniük kell egy – a jogszabályban előírt tartalmú fődokumentummal, valamint egy hozzá kapcsolódó helyi dokumentummal. Ha ezeket az adózó nem tudja bemutatni adóellenőrzése során, akkor kiszabható rá a 2-4-8 millió forintos mulasztási bírság. A baj csak az, hogy a hatályos szabályok szerinti fődokumentumot egy nemzetközi cégcsoport magyar leányvállalata – információ hiányában – nem tudja elkészíteni, a külföldiek pedig nem fogják érteni, hogy minek nyaggatjuk őket, miért akarjuk rájuk erőltetni helyi szabályainkat. Így vagy úgy, de mostantól majdnem minden esetben a revizor jóindulatán fog múlni, hogy megbüntet-e minket.

Pontosan hol van itt a baj?

Az október közepén megjelent NGM rendelet lényegesen bővebb tartalmú fődokumentum készítését írja elő, mint az EU magatartási kódexe, ez pedig óhatatlanul oda fog vezetni, hogy a multinacionális vállalatok magyarországi leányai nem fognak tudni hibáktól és kihagyásoktól mentes dokumentációt bemutatni adóhatósági ellenőrzésük során. Az alábbi táblázat a fődokumentum kötelező tartalmi elemeit foglalja össze magatartási kódex szerint és az új NGM rendelet szerint.

Ha megnézzük az NGM rendelet szerinti fődokumentum kötelező tartalmi elemeit, világosan látszik, hogy ezt csak a cégcsoport központjában lehet összeállítani. Ha pedig összevetjük a táblázat két oszlopának tartalmát, akkor kiderül, hogy a magyar szabályozás bár elemeiben hasonlít a nemzetközi ajánlásra, lényegesen több adat szerepeltetését írja elő.

Mindez azt fogja okozni, hogy a cégcsoport központjából – amely valószínűsíthetően a magatartási kódexben foglalt szabályokat tekinti irányadónak – hiányos tartalmú fődokumentumot fogunk kapni, amelyet a végső anyavállalat munkatársainak segítsége nélkül a megfelelő tartalomra ki sem fogunk tudni egészíteni.

Aki látott már nagy nemzetközi cégcsoportot, vagy dolgozott ilyenben, az jól tudja, hogy milyen ellenállásba ütközik az, aki a cégcsoport működésébe igyekszik „alulról” betekintést nyerni. (A legtöbb esetben még az egyes testvérvállalatok ügyvezetői is titkolóznak egymás előtt.) Ilyen körülmények között pedig nem sok sikerrel kecsegtet elmagyarázni a cégcsoport vezetésének, hogy nekünk jelentősen bővebb tartalmú fődokumentumra van szükségünk, mint amit az EU-s magatartási kódex előír.

Van ennél nagyobb baj is…

A különféle országok kapcsolt vállalkozási fogalmai eltérnek egymástól. A számviteli szabályok szerinti kapcsolt fél fogalom már valamelyest harmonizál az EU-n belül, de mint tudjuk adózási kérdések tekintetében Magyarország eltérő tartalommal határozta meg a kapcsolt vállalkozások körét. És ez itt is galibát fog okozni.

A hatályos rendelet szerint a „csoport” kifejezés az adózót és kapcsolt vállalkozásait (ideértve a telephelyeket is) takarja.  Megtekintve a fenti táblázat jobb oldali oszlopában a fődokumentum kötelező tartalmi elemeit, látható, hogy a „csoport”-ra vonatkozó számos adatot kell a dokumentációban rögzíteni. De mi van, ha nem a mi fogalmaink szerinti kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adatokat kapjuk meg az anyavállalattól?

Néhány példa, amely szemlélteti, hogy mi vár ránk:

A társasági adóról szóló törvény (Tao) 4. § (23) c) kimondja, hogy kapcsolt vállalkozás az adózó és más személy, ha harmadik személy mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik. A közeli hozzátartozók befolyását össze kell számítani.

Gondoljunk elsőként egy német családra, ahol a szülők tulajdonosai egy több országban érdekeltségekkel rendelkező cukorkagyárnak, míg gyermekük alapított egy ingatlanközvetítő vállalkozást Németországban, és ő maga ebben a cégben dolgozik. A magyar előírások szerint a szülők cégcsoportjának magyarországi leányvállalata kapcsolt vállalkozási viszonyban áll a gyerekük ingatlanközvetítő cégével, ebben az esetben pedig a magyarországi cukorkagyártó üzem fődokumentumában szerepeltetni kell egy Németországban működő ingatlanközvetítéssel foglalkozó vállalat adatait. Még extrémebb a helyzet, ha az ingatlan közvetítő cégnek vannak leányvállalatai, és így a magyarországi cukorkagyártó cég fődokumentuma „ki lesz tömve” az ingatlan közvetítő cégcsoport adataival, tranzakcióinak bemutatásával. Úgy vélem, igen nehéz lesz a németországi tulajdonosoknak megmagyarázni, hogy erre feltétlenül szükség van…

Új magyar találmány az „ügyvezetés egyezőségére tekintettel” létrejött kapcsolt vállalkozási viszony. Képzeljük el, hogy a Bosch konszern egyik magyar leányvállalatának az ügyvezetője a felesége lakberendező cégében is ügyvezető. Ebben a pillanatban a konszern által készített fődokumentumot ki kell egészíteni az ügyvezető úr feleségének lakberendező cégére vonatkozó adatokkal, így a Magyarországon alkalmazott fődokumentum eltér a többi országban használt fődokumentumtól. Ha két magyarországi leányvállalata van a konszernnek (ahogyan a valóságban van is) e két, azonos tulajdonosi körrel rendelkező cégnek eltérő lesz a fődokumentuma.

A pénzügyi befektetők, illetve az általuk tulajdonolt cégek is kellemetlen helyzetbe kerülnek: mindazon cégekre, amelyekben többség befolyással bírnak, közös fődokumentumot kell készíteni. De ezeknek a struktúráknak jellemzőjük, hogy a különféle befektetésekben „benne ülnek” kisebbségi tulajdonosként a projektgazdák, akik – alkupozíciójuktól függően – eltérő feltételek tárgyaltak ki a pénzügyi befektetővel. A közös fődokumentum készítésekor minden egyes cégnek meg kell osztania a pénzügyi befektető más tulajdonosi körrel, más iparágban, és más szerződéses struktúrával működő cégeivel saját üzleti titkait? A pénzügyi befektetőnek minden „üzleti partnerével” meg kell osztania, hogy másokkal hogyan szerződött? Üzleti titkok tekintetében ez minimum aggályos…

A fenti problémákra azonban lenne megoldás, és nem is újszerű. A magatartási kódex 4. szakasz 31. pontja ugyanis kimondja, hogy

„Jól indokolt esetekben – például ha egy MNE-csoportot decentralizált szervezeti, jogi illetve működési szerkezet jellemez, vagy pedig egymástól teljesen eltérő termékkínálattal és transzfer árképzési politikával rendelkező több nagy osztályból áll, vagy ha nincsenek vállalaton belüli ügyletek, továbbá ha egy nemrégiben beolvadt vállalatról van szó – az MNE-csoportnak megengedhető, hogy egynél több fődokumentumot állítson össze vagy hogy az EU TPD elkészítése alól mentességet biztosítson egyes csoporttagoknak.”

Csak ezt a jogalkotó nem emelte be a magyar szabályozásba…

A legizgalmasabb kérdés még vissza van

Mi történik, ha valamely nagy nemzetközi cégcsoport eladja egy magyarországi érdekeltségét a versenytársának? Képzeljük el, hogy az adóév során a Tesco elad egy áruházat (és az azt üzemeltető leányvállalatát) az Auchannak. Ebben az esetben ki és milyen tartalommal fogja összeállítani a leányvállalat fődokumentumát az adóévre vonatkozóan? A Tesco – az értékesített leányvállalatra való tekintettel – átadja egyik legnagyobb konkurensének a cégcsoportjára, annak működésére, immateriális javaira, tranzakcióira vonatkozó legféltettebb üzleti titkait?

És még a határidőkkel is baj van…

A rendelet kimondja, hogy

„Ha az adózó a társasági adóbevallása benyújtásáig a helyi dokumentumot elkészítette, azonban az érintett adóévre vonatkozó fődokumentum a csoport végső anyavállalatára vonatkozó jogszabályok miatt nem áll rendelkezésre, akkor a csoport végső anyavállalatára vonatkozó, e rendelet szerinti fődokumentumnak megfeleltethető nyilvántartás elkészítésére nyitva álló határidőig, de legkésőbb az adózó adóévének utolsó napjától számított 12 hónapon belül a nyilvántartás kizárólag a helyi dokumentumból áll.”

Összefoglalva tehát az adóév utolsó napjától számított 12 hónapon belül mindenképpen meg kell szerezni a fődokumentumot, különben kiszabható ránk a mulasztási bírság.

Képzeljük el azt, hogy két magyarországi leányvállalat összeolvad tárgyév január 31-én. 90 napon belül benyújtják a tao-bevallásukat és jóhiszeműen elkészítik a helyi dokumentumokat. A fenti szabály értelmében a tárgyévet követő év január 31-én rendelkezniük kellene a fődokumentummal is, holott ekkor még a cégcsoport sehol sem áll a csoporttagok egyedi beszámolóival, és még csak készül a konszolidációra. A megszűnő vállalatoknak esélyük sincs elkerülni a mulasztási bírságot, hiszen a fődokumentum kötelezően tartalmazza a csoport pénzügyi és adózási helyzetét illetően:

„ea) a csoport üzleti évre vonatkozó éves konszolidált beszámolóját, ennek hiányában egyéb pénzügyi beszámolási, szabályozási, belső menedzsment, adózási vagy egyéb célból készített beszámolóját;”

Szintén problémát okoz az az előírás, amely szerint ha cégünk a Tao törvény hatálya alól kikerül, köteles a társaságiadó-bevallása benyújtásáig a fődokumentumot is elkészíteni. Mi van akkor, ha az adóév első felében végelszámolással jogutód nélkül megszüntetjük cégünket? Megint csak esélytelen, hogy a fődokumentumot határidőben el tudjuk készíteni, mivel a cégcsoport adóéve még csak le sem zárult. Így pedig nehéz a konszolidált beszámolót megszerezni…

Összefoglalás

A fődokumentumhoz kapcsolódó, fentiekben példálózó jelleggel bemutatott nyitott kérdések csak a dokumentáció egyik felét érintik, ám nyilvántartások másik kötelező részét jelentő a helyi dokumentummal kapcsolatban is legalább ennyi bizonytalanságot, disszonáns szabályt össze lehet gyűjteni.

Mindezekre tekintettel azt gondolom, hogy helyes lenne a hatályos NGM rendeletbe visszaemelni az önálló nyilvántartások készítésének lehetőségét, vagy az uniós magatartási kódex – egyébként Magyarország által elfogadott – szabályaival összhangban lehetővé tenni, hogy a magatartási kódexben szereplő tartalommal készüljön el a hazai dokumentáció. Mert ami a hatályba lépett rendeletben szerepel, az valami egészen más tartalom, csak a neve hasonlít…

Búcsúzóul két gondolat a Magyarország által is elfogadott magatartási kódexből:

„Az EU TPD használata önkéntes lesz a multinacionális vállalati csoport számára.”

„A tagállamok nem vezethetnek be a dokumentációval kapcsolatos szankciókat abban az esetben, ha az adófizetők jóhiszeműen, ésszerű módon és határidőn belül eleget tesznek a mellékletben leírt, szabványosított és konzisztens dokumentációval kapcsolatos követelményeknek vagy az adott tagállam hazai, dokumentációra vonatkozó követelményeinek, dokumentációjukat pedig megfelelően alkalmazzák tisztességes transzferáraik meghatározásához.”