Bérbeadott autók utáni bírság kezelése

Megosztás Tetszik

Kit terhel a bérbeadott autóra kivetett bírság, hogyan kell ezt könyvelni? Olvasói kérdésre Szolnoki Béla adószakértő, könyvvizsgáló válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: Egy autókereskedő cég személygépkocsik bérbeadásával is foglalkozik. A bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelő, de a bérbeadó nevére érkezett bírságokat a cég minden esetben átszámlázza a bérbevevő vállalkozásnak vagy magánszemélynek. Kérdésünk: a bérbeadó cégnél a nevére szóló (de minden esetben szerződés alapján továbbszámlázott) hatósági bírságot lehet-e átmenő tételként 36-os számlacsoportba könyvelni, vagy kötelező egyéb ráfordításként kezelni? (A bevételi oldala ennek megfelelően K36 vagy egyéb bevétel.) Ha egyéb ráfordításként számoljuk el, adóalapot növel a Tao. előírásai szerint, noha megtéríti a bérbevevő a bírságokat. Van-e különbség a számviteli elszámolásban, az adóalap megállapításában, ha cégautó után kivetett bírságot téríttet meg a vállalkozás a saját dolgozójával, vagy a bérbeadott autó után megfizetett bírságot hárítja át a bérbe vevőre?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. (Tao) törvény 8. § (1) e. pontja szerint az adózás előtti eredményt növeli a jogerős határozatban megállapított bírság, … illetve csökkenti a 7.§ (1) r) pontja szerint a bírságnak az elengedése. Tehát a jogszabályban nem szerepel a kivételek között a bírság továbbhárítása. A számviteli törvény szerint pedig egyéb ráfordítások között kell elszámolni a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelemdíjak összegét.

Véleményem szerint a meghatározó, hogy a bírságot jogerősen kire vetik ki. Ha a cég nevére szól a közigazgatási határozat, akkor ki kell mutatni egyéb ráfordításként, és ha áthárításra kerül, egyéb bevételként a megfelelő összeget. A korábbi gyakorlatban előfordult olyan, hogy megkérdezték az üzemeltető céget, hogy mely magánszemély vezette a kérdéses eseménynél a járművet, vagy a határozatot az üzemeltető cég megtámadhatta azzal, hogy egy konkrét magánszemélyt terhel valójában a bírság. A gyakorlatban azonban ezzel az üzemeltető cégek nem (vagy kevéssé) éltek, mivel a magánszemélyt így az egyéb következményektől mentesítették. Ezt a gyakorlatot elvileg a bérbeadó cég is alkalmazhatná, azaz megtámadhatná a határozatot, a tényleges elkövetőt megnevezve. Ez azonban ismereteim szerint a gyakorlatban kevéssé működik, de nem kizárt.

A fentiekkel kapcsolatban az is lehet a bérbeadó cég szerződéses kitétele, hogy a gépjárművel kapcsolatos bírság esetén az erre jutó járulékos adóterheket is megfizetteti a bérbevevővel. A problémát a gyakorlatban az okozza, hogy egy határozatban konkrétan meg kell nevezni azt, akit ez terhel, s ha utána tovább lehetne szabad választással adni az adózási következményt, akkor az eleve nehezen követhetővé tenné azt a szabályt, hogy a jogerős határozatban megállapított bírság társasági adóalapot növel. Ugyanakkor általában eleve nyitott a lehetőség a közigazgatási határozat megtámadására.

Mi a különbség a cégautó üzemeltetője által a dolgozóval megtéríttetett bírság és bérbeadó által továbbhárított bírság között? Véleményem szerint alapvetően nincs akkor, ha az a cég (személy) – akár a saját cégautóról, akár bérbeadott autóról van szó –, akire jogerősen szól a bírság, növeli az adó alapját, hiszen mindkét esetben a határozatban felszólított (nevezett) számolja el a bírság jogkövetkezményeit. A másik helyzet az, ha az üzemeltető kiadja a hibát elkövető magánszemély nevét, és eleve rá vetik ki a jogerős bírságot, s ilyenkor már nincs a cégnél adóalap-növelés.