Ekhózó nyugdíjas – ellentmondás a fogalmakban

Megosztás Tetszik

Ki minősül nyugdíjasnak? Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény fogalomrendszere elbizonytalaníthatja a jogalkalmazót.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. (ekho) törvény a nyugdíjas fogalmát a 2. § d) pontjában határozza meg. A jogszabályi hely egy általános a törvény egészére vonatkozó, és egy szigorúbb, de csak adott pontok vonatkozásában alkalmazandó definíciót is megfogalmaz. Így:

1.)  nyugdíjas az, aki a saját jogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, de
2.)  a jogszabály 3. § (1) bekezdésének b) alpontja, valamint a 3. § (4) bekezdésének c) alpontja alkalmazásában mindkét esetben csak akkor, ha az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas. 

Főszabály szerint tehát jelenleg az a személy minősül az ekho törvény alkalmazásában nyugdíjasnak, akit egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinthetnénk.

Ugyanakkor, ha valaki az ekho szerinti adózásra – az egyéb feltételek teljesülése mellett – nyugdíjas státuszára, és nem más jogviszonyában szerzett általános szabályok szerint adózó jövedelmére tekintettel jogosult (3. § (1) b) pontja, illetve (4) bekezdés c) pontja), akkor szigorúbb feltételek szerint kell ennek fennállást vizsgálni. Ebben az esetben további feltétel, hogy az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas legyen.

Például, ha a magánszemély augusztus 3-ától sajátjogú nyugdíjas és ezt megelőzően rokkantsági ellátásában részesült, (de nem szerzett semmilyen más jogviszonyban jövedelmet), nyugdíjas státuszára tekintettel nem választhatja az ekho szerinti adózást.

Ugyanakkor, ha a nyugdíjazását megelőzően munkaviszonyban állt, akkor akár 60 millió forintos bevételig jogosult az ekho szerinti adózásra és nyugdíjasként csak 11,1 százalékos ekho fizetésére kötelezett.

A nyugdíjas magánszemély ugyanis az ekho törvény 4. szakasza alapján 11,1 százalékos ekho terheli (amelyből 9,5 százalék tekintendő személyi jövedelemadónak, 1,6 százalék pedig egészségbiztosítási járuléknak), míg a kifizetőnek 17,5 százalékos mértékű ekhót kell lerónia utána.

A jogalkotó e tekintetben nem volt következetes, az ekho szerinti adózást választó nyugdíjas munkavállaló esetében is fenntartotta az egészségbiztosítási részt.

Mindez módosul a 2020. július 1-jétől, ugyanis a törvény 4. § módosított (2) bekezdése értelmében a sajátjogú nyugdíjas magánszemély csak 9,5 százalékos ekho fizetésére kötelezett (tehát megszűnik az ekhójában az 1,6 százalékos rész), illetve a (4) bekezdés alapján a kifizető mentesül vele kapcsolatban a 17,5 százalékos ekho alól.

Ugyanakkor a nyugdíjas ekho-mentességének a megfogalmazása bizonyos tekintetben nem egyértelmű.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy milyen korlátozás rejlik a szabályozásban!