Mit fizet a munkáltató, ha vállalja a munkavállaló tanulmányi költségeit?

Megosztás Tetszik

Ha az iskolai rendszerű képzés költségét (például a tandíjat, költségtérítést, tankönyvek árát) részben vagy egészben a magánszemély munkáltatója vállalja, vagyis a nevére szóló számlák alapján fizeti meg, az így keletkező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény szerint – meghatározott mértékig és feltételek mellett – kedvezményes béren kívüli juttatásnak minősül.

Iskolarendszerű képzésnek a közoktatásról szóló, illetve a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alapján folyó olyan képzés tekinthető, amely alapján tanulói, vagy hallgatói jogviszony jön létre [Szja törvény 71. § (6) bekezdés h) pont]. Idetartozik különösen a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alapján a felsőoktatási intézményekben zajló alap- és mesterképzés, a doktori képzés, a közoktatásról szóló törvény alapján folyó középfokú képzés, valamint a szakképzésről szóló törvény alapján folyó iskolai szakképzés. Iskolai rendszerű szakképzésnek a közoktatás keretében – a közoktatási és a szakképzési törvények alapján – szakképző iskolában, illetve a felsőoktatási intézményben folyó, közép- vagy felsőfokú szakképzés minősül.

A munkáltatónak az adóévben átvállalt képzési költségből a minimálbér két és félszeresét (2012-ben legfeljebb 232 ezer 500 forintot) meg nem haladó érték 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadót és 10 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. A minimálbér két és félszeresét meghaladó érték 1,19-szerese után szintén a munkáltató fizeti a 16 százalék személyi jövedelemadót, de erre a részre már 27 százalék egészségügyi hozzájárulás (eho) fizetésére köteles. A képzési költség munkáltatói átvállalása, mint kedvezményes béren kívüli juttatás, a többi hasonló (SZÉP-kártya, Erzsébet utalvány, helyi utazási bérlet stb.) juttatással együtt legfeljebb személyenként évi 500 ezer forint – az adóévi munkaviszonyban töltött napokkal arányosított – keretösszegig 10 százalékos ehójú, míg a keretösszegen felüli juttatásoké 27 százalék. A munkavállalót e juttatás miatt egyik esetben sem terheli semmiféle adókötelezettség [Szja törvény 69-71. §].

Az ismertetett szabályokat olyan esetekben lehet alkalmazni – akkor is, ha a költséget a munkáltató helyett más viseli –, ha a képzésben a munkavállaló a munkáltató elrendelése alapján vesz részt, és az a munkakör betöltéséhez szükséges, vagy egyébként a munkáltató tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja. Munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is, illetve munkavállaló a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is [Szja törvény 71. § (6) bekezdés a)-b) pont].

Az iskolai rendszerű képzési költségek kedvezményes béren kívüli juttatásnak minősülő munkáltatói átvállalásához nem kell tanulmányi szerződést kötni (a képzés munkáltatói elrendelése esetén nem is köthető), de ilyen szerződés alapján is megvalósulhat, ha a munkavállaló önszántából folytatott tanulmányai a munkáltató tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálják.

Nem keletkezik azonban sem a munkavállalónak, sem a munkáltatónak adókötelezettsége az olyan iskolarendszeren kívüli oktatásban, betanításban való részvétel miatt, amely a munkavégzés, a tevékenység ellátásának feltételeként történik [Szja törvény 4. § (2) bekezdés]. Az iskolarendszeren kívüli képzésnek az olyan képzést kell tekinteni, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanuló vagy hallgatói jogviszonyban. Ezek jellemzően különféle tanfolyamok, szakmai konferenciák, előadássorozatok stb. lehetnek.

A képzés költségeinek átvállalása adómentes, ha munkáltató, volt munkáltató a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott, vagy elbocsátandó munkavállalók részére biztosít továbbképzést.

A képzés költségeként elsősorban az oktatási szolgáltatásnak a képző intézmény által kiállított számla szerinti ellenértékét kell figyelembe venni. Iskolarendszerű képzés esetében ez az adott oktatási időszakra (tanulmányi félévre) fizetendő tandíj, költségtérítés összege, míg iskolarendszeren kívüli képzés esetében az oktatásszervező, szolgáltató által számlázott részvételi díjból az oktatási szolgáltatás ellenértéke. Mindkét esetben figyelembe lehet venni a vizsgadíjakat, az oktatáshoz szükséges tankönyvek, taneszközök árát is.

A képzéshez kapcsolódó járulékos kiadások (utazás, szállás, étkezés költsége) nem tartoznak a képzési költségek közé. Ezekre a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó szabályok alkalmazhatóak, ha a képzésben való részvételt a munkáltató rendelte el, vagy a képzés a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges. Ez azt jelenti, hogy az utazási kiadások esetében a költségtérítésekre, illetve a költségek elszámolására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóak, az étkezés és egyéb szolgáltatás átvállalt költsége után pedig a költséget viselőnek (a juttatónak) kell a közterheket megfizetnie. Az iskolarendszeren kívüli képzés keretében nyújtott az étkezés és egyéb szolgáltatás (például a program alatt felkínált harapnivaló, üdítő, kávé szabadidőprogramok stb.) minősülhet reprezentációnak is.

A képzési költségek átvállalása miatt fizetendő adót, és az ehót a kifizetőnek a juttatás hónapjának kötelezettségeként kell bevallania, illetve megfizetnie a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre. Az 500 ezer forintos kereten felüli juttatások utáni 27 százalék ehót az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként kell bevallani és megfizetni, azzal, hogy e fizetési kötelezettséget csökkenti az év során a juttatás hónapjának kötelezettségeként már megfizetett 10 százalék eho.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint a kifizető által viselt képzés (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) költsége a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő ráfordításnak minősül.

Az egyéni vállalkozó is elszámolhatja költségként az általa képzésre fordított igazolt kiadást az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt, ha az más magánszemély képzése érdekében merült fel, vagy ha a saját – a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében merült fel. Ő azonban az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást nem számolhatja el.