Cafeteria 2019 – lehet-e eltérő juttatásokat adni a munkatársaknak?

Megosztás Tetszik

Az idei évtől nem kötelező cafeteriaszabályzatot készíteni az adótörvény szerint, így bármennyi juttatásban megállapodhat a munkáltató, akár egyénenként eltérő mértékben? – kérdezte olvasónk. Surányi Imréné okleveles közgazda szakértőnk válaszolt.

Nem diszkriminatív az, hogy két ugyanolyan munkakörű dolgozó közül az egyiknek alapbéresitjük a korábbi juttatást, a másiknak meg csak készpénzes cafeteriát adunk, amit esetleg jövőre már nem vagyunk kötelesek adni? Vagy egyes munkavállalóknak egyáltalán nem is adunk, akik eddig kaptak? A készpénzben adott cafeteriának idén nincs felső határa? – sorolta kérdéseit olvasónk.

A tapasztalatok szerint a cafeteriát gyakran övezik félreértések – mutatott rá szakértőnk. Jellemző, hogy sokan a cafeteriát leszűkítve azonosítják a szja-törvény fogalmi rendszerében szorosan értelmezett kedvezményes béren kívüli vagy egyes meghatározott juttatásokkal, holott a helyileg kialakított cafeteria választható elemei közé más juttatások is bekerülhetnek.

Cafeteriaszabályzat készítésére soha nem volt, és jelenleg sincs kötelező jogszabályi előírás – szögezte le Surányi Imréné. A cégek, szervezetek (munkáltatók/kifizetők) saját döntésük alapján készíthetnek a béren felüli juttatásokról cafeteriaszabályzatot, a munkáltató szándékait kifejező, a munkavállalók szociális biztonságérzetének, a céghez fűződő lojalitásának erősítésére irányuló szempontok szerint, de ilyen szabályzat nélkül is adhatnak juttatásokat.

A munkáltató tehát eldöntheti, illetve szükségszerűen a munkavállalókkal (érdekképviselettel) egyetértésben meghatározhatja, hogy milyen juttatásokat ad vagy nem ad, milyen feltételekkel ad a béren felül, esetenként akár az egyedi munkaszerződésekben rögzített módon.

A döntésnél mérlegelendő szempontok közül ki kell emelni

– a munka törvénykönyvének a munka díjazására vonatkozó előírásait (többek között az egyenlő elbánás elvének érvényesítésére vonatkozó kötelezettséget);

– azt az általános érvényű rendelkezést, amely rögzíti, hogy a magánszemélynek adott juttatások nem lehetnek teljesítményhez kötöttek (például nem helyettesíthetnek prémiumot); vagyis ha egy juttatásról megállapítható, hogy az kifejezetten az abban részesülő által vagy az érdekkörébe tartozó más személy által végzett önálló vagy nem önálló tevékenység ellenértéke, akkor az nem minősülhet bevételnek nem számító, adómentes, béren kívüli és más adóelőnnyel járó juttatásnak, annak adókötelezettségét a juttatást megalapozó jogviszonyból származó bevételre irányadó általános szabályok szerint kell meghatározni, hacsak a törvény eltérően nem rendelkezik [szja-törvény 1. § (10) bekezdés];

– az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, azzal, hogy nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése [Art. 1. §].

– az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetve érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját, azzal, hogy az alkalmazhatóságot, érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll [szja-törvény 1. § (4) bekezdés].

Egyébként az adózási következmények szempontjából bármilyen összegű juttatás adható készpénzben is a béren felül, azonban az előzőket figyelembe véve – szakértőnk véleménye szerint – a diszkriminatív megoldásokat elsősorban a munkajogi viták megelőzése érdekében célszerű elkerülni. Ebből a szempontból különösen aggályos elgondolás, hogy az ugyanolyan munkakörű dolgozók közül az egyiknél „alapbéresítik” az eddigi juttatásokat, a másiknak meg csak „készpénzes cafeteriát” adnak (amit esetleg jövőre már nem adnának), vagy egyes munkavállalóknak, akik eddig kaptak, egyáltalán nem is adnak.