Bosszankodnak a felvásárlók: kell-e betétlap az őstermelőknek?

Megosztás Tetszik

Be kell-e mutatniuk a termelőknek az értékesítési betétlapjukat is a felvásárlási jegyek mellett terményeik eladásakor, és érheti-e hátrány – például az áfa visszaigénylésekor – a felvásárlót, ha az eladó nem kívánja átadni a betétlapját – kérdezte olvasónk? Sinka Júlia okleveles adószakértőnk válaszolt.

"Áfaalany belföldi társaság állatfelvásárlással foglalkozik. Az állatokat mezőgazdasági termelőktől veszi Magyarország egész területéről. Ehhez felvásárlási jegyet állít ki, kompenzációs felárral számolva a vételárat. A felvásárlási jegyek mellé eddig mindig kérte a termelő értékesítési betétlapját másolatban. Az elmúlt hónapokban nagyon sok ellentmondásba ütközött a társaság az eladókkal ez ügyben. Az ország egyik részén elfogadja az eladó, hogy átadja az értékesítési betétlapot, más területen viszont nem akarják átadni azt a termelők. A felvásárlásijegy-nyomtatványon az eladó az aláírásával nyilatkozik arról, hogy az értékesítést ő, saját maga felvezeti az értékesítési betétlapjára. Mikor jár el helyesen a felvásárló: ha kéri a betétlapot, vagy nem szükséges kérnie? Ez a kérdés érinti az áfa-visszaigénylését is, hiszen a kompenzációs felárat visszaigénylésként beállítja az áfabevallásába. Továbbá szja-szempontból is érinti, hiszen kifizetőként a bizonylaton nincs vállalkozóiigazolvány-szám, ami alapján eltekinthet az szja levonásától, valahogy igazolnia kellene a jogállását. Ha nem elég a nyilatkozat a felvásárlási jegyen, és továbbra is kérni kell az értékesítési betétlapot, akkor azt melyik törvényrész vagy jogszabály írja elő a társaságnak vagy a termelőnek?" – kérdezte olvasónk.

A kifizetők adóelőleg-megállapítási és levonási kötelezettségével kapcsolatos feladatokat, szabályokat a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény 46-49. paragrafusai rögzítik. A kérdésben bemutatott esetek kapcsán az idézett jogszabályi helyeken belül a 46. paragrafus (4) bekezdés a) pontjának, illetve a 47. paragrafus (4) bekezdésének van kiemelt jelentősége.

Előbbi rendelkezés szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania, levonnia az őstermelőtől, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve, ha családi gazdálkodó (gazdálkodó családtagja), az e jogállását igazoló okiratát.

Ezzel párhuzamosan, a 47. paragrafus (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy nem kell adóelőleg-alapot megállapítani az őstermelői tevékenységből származó bevétel esetén, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve az adóévben nem haladja meg a nemleges bevallási nyilatkozat megtételére jogosító összeghatárt, ha azonban meghaladta, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján kell megállapítani.

Az, hogy az érintett őstermelőnek a kifizetés időpontjában aktuális, halmozott bevétele éppen milyen nagyságrendet képvisel, ugyancsak a már említett értékesítési betétlapról derülne ki a kifizető számára is. Ezért célszerű azt le is fénymásolnia a kifizetőnek, ezzel is dokumentálva, hogy az adóelőleg-megállapítási és -levonási kötelezettségének (vagy éppen ennek mellőzésével) a vonatkozó előírásoknak megfelelően tett eleget.

Fontos, hogy a kifizetés kapcsán akkor is van a kifizetőnek bevallási kötelezettsége, ha a fenti feltételek teljesülnek, azaz nem kell adóelőleget levonnia a kifizetésből. A fentebb idézett szabály, a 46. paragrafus (4) bekezdés a) pontja ugyanis így folytatódik: "a kifizető az ilyen kifizetéseket is feltünteti a kötelezettséget eredményező kifizetésekről, juttatásokról az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott formában és előírt határidőre teljesítendő bevallásában".

Tudni kell, hogy a ’08-as bevallásban a számlát kibocsátó őstermelő is érintett. Ha áfa körbe tartozik, akkor a számlán szereplő nettó összeget tűnteti fel a kifizető a bevallásban. A ’08-as bevallásban tehát mindenképpen számot kell adniuk a kifizetésről, de a felek egyikének sem közömbös, hogy adóelőleg-levonási kötelezettség mellett, vagy anélkül. Lényeges továbbá, hogy az őstermelőnek teljesített kifizetésekre a fentiek akkor is érvényesek, ha nem felvásárlási jegy kiállítására kerül sor az ügylet kapcsán, hanem az őstermelő bocsát ki számlát.

Az őstermelőnek tehát legkésőbb a kifizetéskor be kell mutatnia az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve a családi gazdálkodótól (gazdálkodó családtagjától) az e jogállását igazoló okirata bemutatását kell kérnie a kifizetőnek. Legalább az adott kifizetőnek történő első értékesítéskor célszerű ennek az elvárásnak eleget tennie az őstermelőnek, családi gazdálkodónak.

Amennyiben e dokumentumokkal az őstermelő, a családi gazdálkodó nem rendelkezik, vagy nem hajlandó azt bemutatni, úgy a kifizetéskor adóelőleget kell levonnia a kifizetőnek. (A 1608-as bevallás M6-os lapjának 399. és 400. sorában fel kell tüntetni a kifizetést, illetve az adóelőleg-levonás elmaradása esetén annak indokát.)

Az áfatörvény XIV. fejezetében szabályozott mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös adózási mód – a kompenzációs felár „intézménye” – lényege, hogy az általános adózási szabálytól eltérően, az adott tevékenység sajátosságainak figyelembe vételével egyszerűsített szabályozás érvényesüljön az általános forgalmi adó rendszerében: a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany nem fizet áfát, ellenben a beszerzései adóját sem vonhatja le. Ez utóbbi ráfordításait ellensúlyozza a kompenzációs felár, amely a kifizetőnél (felvásárlónál) viszont levonható adóként működik.

A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany kompenzációs felárra való jogosultságához, illetve a felvásárló adólevonási jogának a kompenzációs felárra vonatkozó érvényesítéséhez az adótörvény személyi és tárgyi feltételeket kapcsol.

Így – egyebek mellett – rögzíti a törvény, hogy a kompenzációs felár érvényesítésének alapbizonylata a felvásárlási okirat (felvásárlási jegy). Nem írja elő az adótörvény ehhez kapcsolódó kritériumként, hogy az őstermelőnek az értékesítési betétlapját is be kell mutatnia, vagy annak másolatát csatolni kellene a szóban forgó okirathoz a felvásárló adólevonási jogának érvényesítése feltételeként.

Az adóellenőrzések során a revizorok a felvásárlási jegyekre előírt kötelező tartalmi és formai követelmények teljesítését vizsgálják, továbbá az azon feltüntetett adatok valóságtartalmát. Így például nyilatkoztatják az okiraton értékesítőként feltüntetett mezőgazdasági termelőt, hogy az ő aláírása szerepel-e a bizonylaton, valóban ő értékesítette-e az adott terméket.

Továbbá vizsgálják magát az ügyletet – amely szerepel az okiraton –, hogy megvalósult/megvalósulhatott-e az a valóságban is. Ha például a felvásárlási jegyen nagy mennyiségű répa értékesítése szerepel, akkor a revízió során az is kiderülhet, hogy nincs földterülete az értékesítőnek, sőt, nem termesztett soha répát.

Ellenőrzik azt is, hogy a felvásárlási okiraton feltüntetett termék vagy szolgáltatás szerepel-e  az áfatörvény 7. számú melléklet I. és II. részében. Ha nem, akkor nem alkalmazható a kompenzációs feláras rendszer, az értékesítőnek, szolgáltatásnyújtónak számlát kell kiállítania az áfatörvény általános szabályai szerint.

A lényeg az, hogy a kompenzációs felár, mint előzetesen felszámított és levonható adó kapcsán elsősorban a fentiekre – így különösen a felvásárlási okirat alaki, formai kellékeinek meglétére, valamint az ügylet valóságtartalmára, annak igazolhatóságára – kell ügyelni. Célszerű ezért a már „régi ismerős” őstermelők adószámát is időről időre ellenőrizni az adóhatóság honlapján, hogy szerepelnek-e az adóalanyi nyilvántartásban.

Ennek kapcsán is fontos –  visszautalva a „répa-ügyre” –, hogy a felvásárlók nem marasztalhatók el, illetve vonható el az adólevonási joguk azért, mert az őstermelő nem rendelkezett az ügylet teljesítéséhez szükséges feltételekkel, mondjuk földterülettel. Amennyiben a terméket a kereskedő tényleg megvásárolta, és eleget tett azoknak a feltételeknek, amelyekre ráhatása van, az őstermelő által elkövetett szabálytalanságokért (ideértve az értékesítési betétlappal kapcsolatos problémákat is) nem tehető felelőssé. Ahogyan azért sem, ha az őstermelő év közben lemondott a speciális jogállásáról, de ezt „elfelejtette” közölni a felvásárlóval.