Adórendszer 2012: hány adókulcsot és milyen kompenzációt jelent a kormány terve valójában?

Megosztás Tetszik

A kormány egykulcsos adót kiegészítő terve több olyan pontot is tartalmaz, amelyek alapján - jelenlegi ismereteink szerint - azt kell mondanunk: a rendszerbe tulajdonképpen két újabb kulcs kerül, s a célzott, önbevallásra építő bérkompenzáció is csak kevesek kiváltsága lehet.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményt tett közzé az egykulcsos szja megteremtéseinek lépéseiről. Ez a közlemény valójában arról szól, hogy milyen intézkedéseket tervez a kormány, hogy „senki ne járjon rosszul”. A 2012-es tervezett intézkedések közül szakmailag helyes döntés a szuperbruttósítás kivezetése. Ez egyszerűsíti az adórendszert. Szintén helyes az adójóváírás megszüntetése, mert ez segíti a „zsebbe fizetés” visszaszorítását. Az adójóváírás kivezetése csak többkulcsos progresszív adótábla mellett lehetséges. A kormány nyilatkozata -véleményem szerint - valójában ennek a beismerése. (Bár a hivatalos kommunikáció következetesen cáfolja, hogy többkulcsos adórendszert vezetnének be, sőrt Orbán Viktor egyenes megorrolt az erről szóló kommunikációért - írta meg az Origo. A kormányszóvivői iroda ugyanakkor cáfolta, hogy így lenne.)

Amikor a kormány „átmeneti hozzájárulás” néven olyan pluszterhet tervez bevezetni, amelyik egy adott jövedelem sávban 16 százalékosnál magasabb adóterhelést jelent, akkor tulajdonképpen már kétsávossá alakítja az adótábla. A másik oldalról, amikor úgy próbálja kompenzálni, hogy az alacsony keresetűek egy adott jövedelemszint alatt az adóhatóságtól visszakapnak a befizetett szja-ból, akkor ők a 16 százalékos adótehernél egy alacsonyabb adóterhet viselnek. Ez már egy harmadik adósáv, harmadik (mozgó) adókulccsal.

Hogyan működne a célzott kompenzációs rendszer?

Nézzünk egy konkrét számpéldát: 140 ezer forintos havi jövedelemnél 7 452 forinttal kapna kevesebbet a dolgozó. Ha csak a munkáltatónak kellene kompenzálni ezt a csökkenést, akkor 15 százalékos béremelést kellene saját költségére végrehajtani. Azt a kormány is belátta, hogy ez már végképp elviselhetetlen lenne a munkáltató számára, ezért a következő - egyszerűnek egyáltalán nem mondható – konstrukcióra tesz javaslatot:

A versenyszférára 5 százalékos elvárt béremelésre tesz javaslatot. A munkáltató dönthet úgy, hogy ennél nagyobb mértékben még 5 százalékkal (összesen 10 százalék) növeli a bruttó béreket. Ezt a második 5 százalékot részben (!) megtéríti a költségvetés a munkáltatónak. A példabeli dolgozó a maradék 5 százalék miatti jövedelemkiesést az adóhatóságtól kérhetné vissza. Igazolniuk kellene a pozícióromlást. Ez azt jelenti, hogy nyilatkozniuk kellene a 2011-es és 2012-es bruttó bérükről. Valójában bejelentik az adóhatóságnak, hogy a munkáltatótól megkapták-e az elvárt béremelést. Ezt követően nyilatkozniuk kell arról, hogy „nincsen egyéb be nem vallott” jövedelmük.

Ez magyarul azt jelentheti, hogy a magánszemélynek egy 20-30 kérdésből álló kérdéssorra kell válaszolnia az adóhatóság előtt. A nyilatkozattételkor az igazmondási kötelezettség terheli, mert ezt a nyilatkozatot a tervezet szerint nem tagadhatja meg, akkor ugyanis az adóhatóság nem fog „bérkompenzálni”. Az ápolók, nővérek például ilyen kérdésre számíthatnak: kapott-e „hálapénzt” betegétől. Ha igen, akkor az adóhatóság valószínűleg meg fogja tagadni a kompenzációt. De nyilatkoztathatja az adóhatóság a szomszédot is: volt-e nála füvet nyírni a másik házban lakó, esetleg vigyázni a gyerekre és kapott-e ezért valami juttatást. Egy üveg bor is olyan „bevételnek” minősülhet, ami miatt az adóhatóság megtagadhatja a kompenzációt - annak alapján, amennyit most tudunk a tervekről.

Nem kerül könnyebb helyzetbe a magánszemély a vázolt másik feltétel teljesítésekor sem, ha „ nem megfelelően bevallott” jövedelme van - fogalmaz a tervezet. Ez meg mi lehet? Például ilyen kérdés fog szerepelni a NAV kérdéssorban, hogy értékesített-e a Vaterán ingóságot. Ha a magánszemély nyilatkozik arról, hogy a nagypapa bélyeggyűjteményét értékesítette és be is vallotta ingó értékesítésként, akkor az adóhatóság üzletszerűnek minősíti a bélyeggyűjtemény eladását a nagy darabszám miatt. Így az adózó nem megfelelően vallotta be a jövedelemét, mert az adóhatóság szerint nem ingó értékesítésként, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemként kellett volna bevallani. Az adóhatósági eljárás még rosszabb lenne, mint a vagyonosodási vizsgálatoknál, egy esetben főszabályként adócsaló az alacsony jövedelmű dolgozó, neki kellene „hitelt érdemlően” bizonyítania, hogy nem volt be nem vallott vagy nem megfelelően bevallott jövedelme.

Hogyan fér bele a cafetéria ebbe a rendszerbe?

A cafetéria-juttatásokat (például étkezési jegy) sem kell bevallani, tehát jogértelmezésbe az is beleférhetne, hogy ha a magánszemély arról nyilatkozik, hogy munkáltatójától cafetéria juttatást kapott a jövedelem kiesés pótlására. Akár ebben az esetben is megtagadhatja az adóhatóság a kompenzációt.

Egy adórendszernek valóban egyszerűnek kell lennie, de még bonyolult adórendszernél is elvárható, hogy lehessen egy kalkulátort készíteni ahhoz, hogy mindenki számszerűen el tudja dönteni, rosszul jár vagy sem. A kormány javaslata alkalmatlan erre. A jelenleg ismert javaslat alapján nem lehet kiszámítani egyetlen alacsony keresetű dolgozó nettó jövedelmét sem. Az is jövedelemsávonként eltérő lenne, hogy meddig kellene fenntartani a kompenzációt. A példabeli dolgozónál három évig, mert három év alatt teljesülhet, hogy az elvárt béremeléssel elinflálódhat a nettó bér csökkenés (3 x 5 százalékos emelés). Ezzel persze csak azt garantálná a kormány, hogy négy év alatt a dolgozók nettó bére szinten marad, de reálértéke jelentősen csökken. Aki nem hiszi, hogy  „senki nem jár rosszul” az járjon utána.

Angyal József
okleveles adószakértő