Transzferárkorrekciók és mikrovállalkozói határértékek 2026-tól – 1. rész

Megosztás Tetszik

Háromrészes cikksorozatunk első részében megmutatjuk, miért lett 2026-ban kiemelt számviteli téma a transzferár.

A transzferárazás a hazai szakmai gondolkodásban hosszú időn át elsősorban társasági adózási kérdésként jelent meg. A legtöbb vállalkozásnál, különösen a kisebb és közepes méretű társaságok körében a kapcsolt vállalkozások közötti árképzés számviteli oldalról sokszor háttérbe szorult. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a könyvelés szintjén az év közbeni számlázás a szerződéses vagy csoportszintű elszámolóárak alapján megtörtént, majd ha a szokásos piaci ár elvéhez képest eltérés merült fel, annak rendezése sok esetben már nem a főkönyvben, hanem kizárólag a társaságiadó-bevallás logikájában jelent meg. A szakemberek számára ez ismerős működés volt, hiszen a transzferár kérdését jellemzően a Tao. tv. oldaláról közelítették meg, és a könyvelési osztály sokszor csak a végső adóalap-korrekció eredményével találkozott.

2026-tól azonban egyre világosabbá válik, hogy ez a megközelítés már nem elegendő. A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek piaci jellegének vizsgálata továbbra is adójogi gyökerű kérdés, de a következmények egyre közvetlenebbül megjelennek a számvitelben is.

Ez a változás nem egyszerűen adminisztratív finomhangolás. Inkább arról van szó, hogy a számviteli beszámoló és az adózási pozíció közötti kapcsolat szorosabbá válik, és a jogalkalmazói elvárás is abba az irányba mozdul el, hogy ahol a felek ténylegesen végrehajtanak egy korrekciót, ott annak a könyvekben is nyoma legyen. A számviteli törvény alapelveiből ez valójában eddig is levezethető volt, de 2026-ban a téma hangsúlya jelentősen megnő.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még a cikk:

• mi az oka a téma hangsúlyosságának 2026-ban,

• milyen jogszabályok adják a számviteli szempontból releváns jogi környezetet,

• mi a 2026-os megközelítés fő üzenete,

• mi a mérlegkészítés időpontjának szerepe?