A fenntarthatósági jelentés számvitele

Megosztás Tetszik

2026-ra a fenntarthatósági információk közzététele már nem pusztán reputációs kérdés, mivel egyre több vállalkozásnál jogszabályi kötelezettséggé válik és a beszámolókészítés folyamatába épül be. A CSRD-hez kapcsolódó hazai szabályozás következtében a fenntarthatósági (ESG) jelentés a vállalkozó üzleti jelentésének elkülönült részeként jelenik meg, és szorosabb kapoccsal kötődik a számviteli beszámoló adataihoz.

A változás lényege, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokról és hatásokról szóló narratív állítások mögött ugyanúgy visszakövethető, ellenőrizhető adatoknak kell állniuk, mint a pénzügyi kimutatásokban, mert a megbízható és valós összkép követelménye nemcsak a mérlegre és eredménykimutatásra, hanem a vállalkozás bemutatott működésére is kihat.

A magyar számviteli szabályok a fenntarthatósági jelentést a számviteli törvény új III/A fejezetében rendezik, és meghatározzák a kötelezett vállalkozók körét, a tartalmi minimumot, a közzétételi technikát és a bizonyosságot nyújtó vizsgálat kereteit.

A fenntarthatósági jelentés a beszámolóhoz kapcsolódó üzleti jelentés része, ezért a beszámolókészítésért felelős szervezetnek már a tervezési fázisban úgy kell kialakítania az adatgyűjtést, hogy a pénzügyi és nem pénzügyi információk összhangja fennálljon.

A jogalkotó a jelentéstételt kifejezetten az Európai Fenntarthatósági Jelentési Standardok szerinti megfeleléshez köti, ugyanakkor a hazai számviteli elvek és értékelési szabályok változatlanul irányadók a pénzügyi adatokra. A gyakorlatban emiatt az ESG-jelentés nem külön „kommunikációs termék”, hanem a számviteli zárás egyik kiterjesztett dokumentuma.

A kötelezetti kör megállapításánál a számviteli törvény 95/D §-a az éves beszámolót készítő vállalkozók közül azokat nevesíti, amelyeknél az üzleti évet megelőző két egymást követő üzleti év mérlegfordulónapján legalább kettő teljesül a három mutatószám közül, vagyis a mérlegfőösszeg meghaladja a 10 000 millió forintot, az éves nettó árbevétel meghaladja a 20 000 millió forintot, illetve az átlagos statisztikai létszám meghaladja a 250 főt.

Kötelezett lehet továbbá az a mikrogazdálkodónak nem minősülő vállalkozó is, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták.

A vállalkozáscsoportoknál külön szempont a konszolidáció, a leányvállalati mentességek és a konszolidált fenntarthatósági jelentés logikája miatt már a csoportszintű irányítás és adatgazdálkodás kérdése is a megfelelőség részévé válik. A számviteli törvény 95/F §-a lehetőséget ad arra, hogy a leányvállalat bizonyos feltételek teljesülése mellett mentesüljön az egyedi fenntarthatósági jelentés készítése alól, ha az információt a fölérendelt anyavállalat fenntarthatósági jelentése megfelelően tartalmazza. 2026-ban emiatt sok cégcsoportnál az első gyakorlati kérdés nem az, hogy készül-e jelentés, hanem az, hogy hol készüljön, egyedi szinten vagy konszolidáltan, és milyen belső kontrollok mellett.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még a cikk:

• tartalmi elvárások a számviteli törvényben,

• közzététel,

• a fenntarthatósági információk digitális „címkézése”,

• a fenntarthatósági jelentéshez kapcsolódó bizonyosságot nyújtó vizsgálat,

• összhang-követelmény,

• számviteli alapelvek gyakorlati alkalmazása,

• mérlegtételek értékelése.