Ehofizetés: itt vannak a példák, amikor mentesít a törvény

Megosztás Tetszik

Az egészségügyi hozzájárulásról (eho) szóló 1998. évi LXVI. törvény tételesen meghatározza az eho alapjául szolgáló jövedelmek körét, külön nevesítve azokat a juttatásokat is, amelyek nem szolgálnak az említett közteher alapjául. Ugyanakkor tartalmaz a jogszabály néhány előírást is, amelyek általánosságban határoznak meg eho alóli mentességeket; írásunkban ezekre hívjuk fel a figyelmet.

A törvény első ilyen jellegű szabályán figyelmetlen olvasással akár át is siklanánk, hiszen a 2. szakasz különösebb kiemelés nélkül szögezi le, hogy a százalékoseho-fizetési kötelezettség kizárólag az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerinti belföldi magánszemélynek juttatott vagy belföldi magánszemély által megszerzett jövedelem kapcsán keletkezhet.

(E „kizárólagosság” alól – erősítve a főszabályt – 2015. január 1-jétől kivételt képez az szja-törvény 1/B paragrafusa szerinti külföldi illetőségű előadóművész, akit a Magyarországon kifejtett előadóművészi tevékenységével összefüggésben megszerzett, kifizetőnek nem minősülő személytől származó, nemzetközi egyezmény alapján, vagy nemzetközi egyezmény hiányában belföldön adóztatható jövedelme után ugyancsak évi 450 ezer forintos összeghatárig 14 százalékos eho terhel.)

Hogy a Tbj. alkalmazásában kit kell belföldinek, illetve külföldinek tekinteni, azt egészen pontosan a Tbj. 4. paragrafus j), illetve u) pontjaiban találjuk.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben kitérünk a külföldön biztosított személyek, az őstermelők ehokötelezettségére is.

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.