Ismét terítéken a lízing áfája az EU-ban

Megosztás Tetszik

Azok után, hogy nemrég az Európai Unió Bírósága (EUB) jelentősen újraértelmezte a zárt végű pénzügyi lízing fogalmát, egy friss főtanácsnoki vélemény újabb „áfabombát” dobott az eddigi gyakorlatra. Míg ugyanis a pénzügyi lízing díját már hosszú évek óta áfás és áfamentes részre bontják a lízingbeadók, addig a főtanácsnok véleménye szerint a díjat egységesen, áfásan kellene kezelni. Ennek komoly kihatásai lehetnek a magyarországi lízingpiacra is, így érdemes kiemelten figyelni az ügy alakulását – véli a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Ahhoz képest, hogy a pénzügyi lízing régóta meghatározó finanszírozási formája az európai gazdaságoknak, meglepően bizonytalan az áfakezelése. Az állóvízbe az első követ egy 2012-es EUB-ítélet dobta, amelyre tavaly ráerősített a Mercedes-Benz Financial Services ügyében hozott ítélet. Ezek alapján zárt végűnek, azaz termékértékesítésnek tekintendők egyes olyan pénzügyi lízingügyletek is, amelyeket korábban a magyarországi adóhatósági gyakorlat egyértelműen nyílt végűnek, azaz szolgáltatásnyújtásnak tekintett.

A múlt héten azonban az EUB főtanácsnoka máris ledobta a következő „áfabombát” a lízingügyletekre. Véleményében ugyanis azt fejtette ki, hogy szerinte ellentétes az uniós áfaszabályokkal az, ha a lízingdíjat áfás tőkerészre és áfamentes kamatrészre bontják meg. Szerinte ugyanis az ilyen megbontás mesterséges, és e helyett a teljes lízingdíjat áfakötelessé kellene tenni.

Mi a magyar gyakorlat?

A pénzügyi lízing kezelésének magyarországi gyakorlatát egy 2008-as adóhatósági tájékoztató határozza meg. E szerint a pénzügyi lízing olyan összetett ügylet, ami értékesítési és hitelezési elemet is tartalmaz. Az adóhatósági tájékoztató alapján a piac az ilyen ügyleteket rendszerint megbontja áfás értékesítési és áfamentes „hitelezési” ügyletre – ecseteli Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

Mi várható ezután?

Ha az unió bírósága is magáévá tenné a főtanácsnok véleményét, akkor annak két fontos következménye lenne. Egyrészről a lízingdíj egésze áfakötelessé válna. Ez gazdálkodók között várhatóan nem járna tényleges költségnövekedéssel, hiszen a lízingbe vevő jellemzően levonásba tudja helyezni az áfát. Magánszemély lízingbe vevőknél viszont várhatóan meg fogja növelni a lízingdíjat az áfa kiterjesztése a finanszírozási részre.

Az érem másik oldala ugyanakkor az, hogy a főtanácsnok véleményének elfogadása esetén a lízingcégek már teljes egészében áfalevonásra jogosító tevékenységet végeznének, ezért praktikusan a teljes input áfájukat levonásba helyezhetnék. Ez számukra megtakarítást jelentene.

Mivel érvel a főtanácsnok?

A főtanácsnok arra az uniós gyakorlatra alapozza a véleményét, mely szerint nem lehet mesterségesen elemeire bontani ügyleteket pusztán azért, mert azok díjazása a számlán vagy a felek megállapodásában elkülönülten szerepel. Márpedig egy lízingügylet esetén – így a főtanácsnok – a lízingbe vevő célja nem az, hogy egyfelől hitelt vegyen fel, másfelől a lízingelt tárgyat megszerezze. Kizárólag a termék használata és megszerzése a célja mindazon egyéb szolgáltatásokkal egyetemben, amelyek egy pénzügyi lízinggel szokásosan együtt járnak. Erre tekintettel pedig a főtanácsnok szerint mesterséges az a megbontás, amit mind Magyarországon, mind például az Egyesült Királyságban alkalmaznak, ahol a lízingdíjat áfás tőkerészre és áfamentes kamatrészre bontják.

A főtanácsnok véleménye nem köti az unió bíróságát, ugyanakkor a brit gyakorlat nyomán kifejtett véleménye elég meggyőző ahhoz, hogy azt komolyan lehessen venni, és nagy jelentőséget tulajdonítson a bíróság ugyanezen ügyben meghozandó ítéletének.

A főtanácsnok véleményével nemcsak az ügyben érdekelt Egyesült Királyság, hanem az Európai Bizottság is vitába szállt, éppen ezért korántsem borítékolható, hogy ezt a véleményt az unió bírósága is osztja majd. Ráadásul bizonyos eljárási sajátosságok miatt még az is elképzelhető, hogy a bíróság nem is tekinti feladatának azt, hogy ebben a kérdésben döntsön.