Milyen eljárások folynak Magyarország ellen?

Megosztás Tetszik

Minden EU tagállam köteles a nemzeti jogát harmonizálni a Közösségi joggal. A Bizottság feladatai között pedig szerepel, hogy a közösségi jognak való megfelelést ellenőrizze, és ha szükséges, kikényszerítse. Nézzük meg, Magyarország hogyan is áll ebben a kérdésben, milyen területeken folynak jelenleg eljárások ellene, és hogyan végződhetnek ezek az eljárások.

A tagállam elleni megkeresés egyáltalán nem ritka, a Európai Bizottság honlapján több száz folyamatban lévő ügy olvasható. Ebből néhány tucatnyi a magyar jog valamely paragrafusára, a kormány valamely intézkedésére kérdez rá.

Az Európai Unió (EU) bármely állampolgára, társasága vagy szervezete fordulhat panasszal a Bizottsághoz, amennyiben úgy érzi, egy nemzeti jogszabály, joggyakorlat vagy cselekmény nincs összhangban a Közösségi joggal, függetlenül attól, hogy a panaszos kárára történt-e a jogsérelem. A Bizottság azonban nem foglalkozik konkrét ügyekkel, azokat a nemzeti bíróságok, illetve az Európai Bíróság (ECJ) rendezi.

Az eljárás a következőképpen zajlik. A Bizottság megvizsgálja, hogy alapos-e a panasz. Amennyiben úgy találja, hogy lehet benne valami, feljegyzéssel keresi meg a tagállamot. Ebben leírja a vélelmezett meg nem felelést, hivatkozik a Közösségi jog érintett részeire, illetve kérdéseket tesz fel a tényállás és a jogi környezet tisztázására. A tagállamnak két hónapja van a válaszadásra. Amennyiben nem érkezik válasz, vagy a válasz nem meggyőző, a Bizottság indoklással ellátott véleményt küld a tagállamnak, amelynek további két hónapja van arra, hogy jogszabály-módosítás vagy más intézkedés útján nemzeti jogát összhangba hozza a Közösségi joggal. Ezzel egyidejűleg a Bizottság sajtóközleményben tájékoztatja a nyilvánosságot a vélemény rövid tartalmáról. Amennyiben a tagállam nem tesz eleget a Bizottság felhívásának, a Bizottság az ügyet az Európai Bíróság elé viheti. Ha a tagállam a bíróság döntése után sem változtat a kérdéses jogszabályon vagy joggyakorlaton, másodszor is bíróság elé kerül az ügy, de ekkor már büntetés kiszabására is sor kerül.

Az első olyan kötelezettségszegésre irányuló eljárás, amelyben Magyarországot elmarasztalják, éppen a napokban zárult. A C-274/10 ügyben 2011. július 28-án hozott ítéletet az Európai Bíróság. Az eljárás 2007 márciusában kezdődött, amikor a Bizottság felszólító levelet intézett a Magyar Köztársasághoz, amelyben kifejtette kétségét, hogy az a nemzeti szabály, amely az áfa-visszatérítés összegét a ténylegesen megfizetett áfa-mértékére korlátozza, összhangban van-e az EU joggal. 2009-ben indoklással ellátott véleményben fejtette ki a Bizottság azon véleményét, hogy a magyar jog ezen a ponton ellentétes a Közösségi jog megfelelő paragrafusaival. Mivel a Magyar Köztársaság a változtatásra vonatkozó felszólításnak nem tett eleget, a Bizottság 2010 májusában bírósági eljárást kezdeményezett. Az ügy elmarasztaló ítélettel ért véget, amelyet a tagállam tudomásul vett.

Hasonló eljárást indított a Bizottság 2011 márciusában a telekommunikációs szektorra kivetett különadóval kapcsolatban.

Természetesen nemcsak a Bizottság, hanem a tagállam is kezdeményezhet eljárást. Több keresetet adott be például a magyar állam annak megállapítása érdekében, hogy az EU ne zárhassa ki az áfával kapcsolatos kiadásokat a támogatható kiadások köréből az egyes, Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós alapból finanszírozott projektek esetében.

A tagállamok legnagyobb körét felölelő eljárás talán a más tagállamban bejegyzett nyugdíjalapok által kapott osztalékra kivetett forrásadó jogosságának sikeres megkérdőjelezése volt. Ez egyben újabb lavinát indított el, most már általánosan is felteszik a kérdést, vajon összeegyeztethető-e a közösségi joggal bármilyen osztalékot terhelő forrásadó. Amennyiben nem, akkor az EU országok többsége helytelen gyakorlatot követ, amikor a kisrészvényeseknek fizetett osztalékból osztalékadót von le.  Magyarország ennek a kérdésnek elébe ment, amikor 2006-tól megszűntette az osztalék forrásadót, bár a 2005-ben kifizetett osztalékok esetén még eséllyel kérheti az adózó a levont forrásadó visszatérítését az uniós szabályokra hivatkozva.

Az eljárások másik „népszerű” válfaja az állami támogatások utólagos vizsgálata. Minden állami beavatkozás, amely valamely szektort , vállalkozást, vagy árutermelést kedvezményez állami támogatásnak minősül. Az állami támogatás alkalmas arra, hogy torzítsa a piaci versenyt, ezért nem megengedett, kivéve, ha az EU azt előzetesen jóváhagyta. A jóváhagyás vagy konkrét ügyre vonatkozik (például a nagyberuházásokhoz adott állami támogatások esetén) vagy rögzíti az állami támogatás tilalma alóli kivétel terjedelmét és feltételeit.

Az elmúlt években a gazdasági válság miatt például több esetben szükségessé vált nehéz helyzetben lévő vállalkozások megsegítése. Erre egyszeri alkalommal van lehetőség a hosszú távú életképesség helyreállítása érdekében, de hitelt érdemlően bizonyítani kell a nehéz helyzet fennállását, illetve olyan részletes szerkezetátalakítási stratégiát kell bemutatni, amely fenntartható életképességet eredményez. Ilyen eljárások jelenlegi is folynak, például az FHB, a Malév és a Péti Nitrogénműveknek nyújtott hitelekkel, tőkeemelésekkel, garanciákkal, stb. kapcsolatban. A tiltott állami támogatás megállapítása érdekében nemcsak a Bizottság, hanem harmadik fél is kezdeményezhet eljárást. Nem ritka, hogy egy bizottsági eljárás valamelyik versenytárs beadványa alapján indul.

Az Európai Unió tehát éberen vigyáz arra, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályai összhangban maradjanak a közösségi joggal. Ugyanakkor fenntartja a jogot arra, hogy eldöntse, helyt ad-e az adott beadványban foglalt panasznak és megindítja-e az eljárást. Nem minden eljárás végződik elmarasztalással, sok esetben a tagállam hitelt érdemlően meg tudja indokolni a szabályozás helyességét. Az eljárás előnye, hogy mindenki számára közvetlenül hozzáférhető, és viszonylag gyors. Ugyanakkor nem célja konkrét esetek orvoslása, ezt a feladatot a bíróságok végzik. Amennyiben ugyanis a tagállam jogszabálya nincs összhangban a közösségi joggal, az adózónak joga van közvetlenül az uniós jogra hivatkozni. Feltéve persze, hogy az az adott szituációra közvetlenül alkalmazható iránymutatást ad.

Amennyiben az adózó közvetlenül a közösségi jogra hivatkozik, és az adóhatóság a nemzeti jog alapján elmarasztalja, akkor a bírósági eljárás során a nemzeti bíróság kérdéssel fordulhat az Európai Bírósághoz, amely megvizsgálja és megállapítja a nemzeti jog és a közösségi jog kérdéses részének összeegyeztethetőségét és alkalmazhatóságát a konkrét esetre. Ilyen volt Magyarországon például a hipa és a Cartezio ügy, illetve várhatóan ilyenek lesznek a jelenleg magyar bírósági szakaszban lévő  befektetési alapnak fizetett osztalékon levont forrásadó visszaigénylése iránti keresetek is.

Erdős Gabriella
PwC