Üzemi balesetet szenvedett a munkavállaló, mennyiben felel a volt munkáltató a keresetkiesésért?

Megosztás Tetszik

Nemrégiben nyilvánosságra hozott döntésében (BH2024.165.) a Kúria egyebek mellett azt is vizsgálta, hogy a munkavállalót az üzemi balesetét követően beállt keresetvesztés kapcsán milyen kárenyhítési kötelezettség terheli. Cikkünkben ismertetjük az érdekes ügy részleteit.

Az üzemi baleset után lényegesen csökkent a munkavállaló keresete

A felperesi munkavállaló 2016. március 23-án üzemi balesetet szenvedett, amelyből eredően sérelemdíj és háztartási járadék iránti igényt érvényesített az alperesi munkáltatóval szemben. A bíróság ítéletével megállapította a felperes munkahelyi balesete és a betegsége közötti okozati összefüggést, és az alperest sérelemdíj, kártérítési járadék, valamint kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az alperes munkáltató 2021. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát 2021. március 17-ére megszüntette, hivatkozva arra, hogy a felperes az üzemi baleset miatt a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört nem tudtak részére felajánlani.

Ezt követően a munkavállaló egy kft.-vel kézbesítő munkakörre, heti 20 órás foglalkoztatásra, határozatlan idejű munkaviszonyt létesített, amit az érintett felek később közös megegyezéssel megszüntettek. A felperes ezt követően hírlapkézbesítő munkakörben, napi 4 órás foglalkoztatással egy másik kft.-hez szerződött. A felperes munkahelyi balesetből származó egészségkárosodása, valamint az össz-szervezeti egészségkárosodása 7 százalékos mértékű volt. A felperes a jobb keze szorítóerejének jelentős csökkenése, valamint a jobb csuklójának beszűkült mozgása miatt közepes vagy nehéz fizikai munka végzésében akadályozott volt. A jobb kéz egyoldalú használatát nem igénylő, legfeljebb olyan könnyű fizikai vagy nem fizikai munkát végezhetett, amelynek során a jobb kezével 5 kilogrammot meghaladó súlyt nem kell emelnie, kézben tartania, illetve vinnie. A felperes így – a fenti feltételeknek megfelelő – munkát akár 8 óra időtartamban is végezhetne, azonban az esetleges állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából legfeljebb 6 órás munkarend volt javasolt számára. A felperes fodrász végzettségű, amely tevékenység a jobb kéz fokozott használatát igényli jobbkezesek esetén, ezért annak végzésére nem volt alkalmas.

Míg a felperes munkavállaló a fentiek alapján, a 4 órás munkakörében bekövetkezett keresetvesztesége megtérítését is kérte, az alperes munkáltató arra hivatkozott, hogy a munkavállalónak a munkaköre mellett másik, jobban fizető állást is el kellett volna vállalnia.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, hogyan foglalt állást a Kúria!