Óradíjas bérezés kötetlen munkarendben: mit kell a munkaszerződésben rögzíteni?

Megosztás Tetszik

Milyen típusú munkaszerződést lehet kötni azzal a munkavállalóval, akinek kötetlen munkarendben óradíjas elszámolást szeretnénk biztosítani (és a munkaidő-beosztása egyenlőtlen)? Megoldható ez egyáltalán? Milyen módon kell kikötni ezt a szerződés vonatkozó részében? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

A munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel a munkáltató osztja be. Ebből az következik, hogy nem kell mindenképpen a munkaszerződésben megállapodni róla, sőt, a munkáltató javát az szolgálja, ha egyoldalúan biztosítja a kötetlen munkarendet, mert ebben az esetben egyoldalúan jogosult lesz azt meg is változtatni. Elegendő tehát ezt csak közölni a munkavállalóval (Mt. 46. § szerinti tájékoztatóban). Természetesen arra figyelni kell, hogy kötetlen munkarendet – az esetleges visszaélések elkerülése érdekében – csak akkor lehet elrendelni, ha az a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel valóban lehetséges. Ha például a munkaidőnek szükségszerűen igazodnia kell a munkáltató nyitvatartási idejéhez, mint például eladó, szakács, biztonsági őr esetén, akkor nem lehet szó kötetlen munkarendről. További feltétel, hogy a munka nagyfokú önállósággal elvégezhető, a teljesítménykövetelmények pedig személyre szólóan meghatározhatók legyenek.

Kapcsolódó cikkünk: Egyenlő értékű munkáért egyenlő bér: nem lesz titkolható, ki, mennyit keres ugyanannyi munkával

Ha a munkaidő-beosztás egyenlőtlen (erre kizárólag munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén van lehetőség), akkor az nem kötetlen munkarend. Előbbi alkalmazásáról sem javasolt a munkaszerződésben megállapodni, érdemes ezt is az Mt. 46. paragrafus szerinti tájékoztatóban rögzíteni. A hétköznapokban egyébként gyakori a kötetlen munkarend összekeverése a rugalmas munkarenddel: a két fogalom nem azonos. Rugalmas munkarend esetén a munkáltató csak részben engedi át a munkavállalónak a munka- és pihenőidő beosztásának jogát. Ennek során a munkáltató meghatározza a törzsidőt, azaz, hogy a dolgozónak naponta mely időszakokban kell a munkavégzés helyén tartózkodni (például 10–14 óra között), valamint kijelöli a peremidő kezdetét és végét (például 8–19 óra között), mely időtartamban a munkavállaló szabad döntése szerint dolgozhatja le a munkaideje másik részét.

Az óradíjas elszámolást (mely mellett alkalmazható kötetlen munkarend, illetve egyenlőtlen munkaidő-beosztás is) valóban a munkaszerződésben kell rögzíteni, mivel a felek munkabérről történő megállapodása kötelező, azaz bele kell foglalni a munkaszerződésbe a bruttó óradíj mértékét.