Megbízás vagy munkaviszony?

Megosztás Tetszik

Megbízás-e, ha valaki egy cég saját termékét szállítja a cég járművével több hónapnyi határozott ideig úgy, hogy a megtett kilométerek alapján fizetik tevékenysége ellentételezését és havonta egyszer elszámolnak? Helyesen járnak-e el, ha megbízási jogviszonyban történik a fuvarozás, vagy ez inkább munkaviszony? – kérdezte olvasónk. Dr. Kéri Ádám ügyvéd válaszolt.

A munkajogban szigorú típuskényszer van, mely azt jelenti, hogy amennyiben a munkaviszony ismérvei érvényesülnek egy munkavégzéssel, feladatteljesítéssel összefüggésben, a felek egyező akarata sem vonhatja ki a jogviszonyt a munkajog hatálya alól.

Ennek megfelelően azt kell megvizsgálni, hogy lehetséges-e megbízási jogviszonyban ellátni egy adott tevékenységet. 

A megbízás alapjául szolgáló polgári törvénykönyv (Ptk.) nem ismeri a munkavállaló fogalmát, így a szabadság, munkaidő-rendkívüli munkaidő, felmondási védelem, felmondási idő, végkielégítés stb. szabályai sem érvényesülnek. A munkajog ezzel szemben tele van a munkavállalókat védő szabályokkal.

Ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy milyen típusú jogviszonyról is van szó, minősítenünk kell az úgynevezett minősítő jegyek alapján.

Az egyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok elhatárolásában nyújt ezzel összefüggésben segítséget a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítéséről szóló 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv (irányelv).

Ez a dokumentum meghatározza azokat a fő szempontokat (minősítő jegyek), amelyek alapján az egyes foglalkoztatási jogviszonyok elhatárolhatóak.

Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal.
Ilyennek minősül a tevékenység jellege, a munkakörként történő feladatmeghatározás, a személyes munkavégzési kötelezettség, foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása, valamint az alá-fölérendeltségi viszony.

Ha a foglalkoztatás például alárendeltségben, a munkáltató széleskörű utasítási joga mellett történik, azt munkaviszonynak kell tekinteni, akkor is, ha a felek jogviszonyukat megbízási, vállalkozási vagy más, az önálló munkavégzésnek keretet adó jogviszonynak tekintették.

Nem tekintette ugyanakkor a bíróság színleltnek az üzletvezető megbízási jogviszonyát arra tekintettel, hogy lehetősége volt helyettes igénybe vételére még akkor is, ha erre nem került sor.

A személyes munkavégzés ugyanis a munkaviszony alapeleme (Mfv. I. 10405/2010/7.). Ezzel összefüggésben azonban utalni kell arra, hogy a személyes munkavégzési kötelezettség a megbízási jogviszonyban is jelentkezhet, ebben az esetben a többi minősítő jegyet kell vizsgálni.

Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.

A másodlagos minősítő jegyek az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog, a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása, a munkavégzés helye, az elvégzett munka díjazása, a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása, a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása, valamint az írásbeliség.  

A végzett munka jellege és a rendszeressége meghatározó a szerződés típusa szempontjából. Munkaviszony esetében az ellátandó feladat, illetve tevékenység közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott.

Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik (heti 40 órában takarítok az XY Kft. irodájában.). A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására.

A munkakör pedig azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek az összességét jelenti, melyeknek ellátására, elvégzésére a munkáltató alkalmazottját kötelezheti.

A munkakör mint tevékenységcsokor a polgári jogi szerződéses viszonyokban ismeretlen, a megbízási, vállalkozási szerződések ugyanis általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak (ház kifestése, megtervezése, szerződés elkészítése stb.).

A jogviszony az irányelv szerint mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik.  

A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör.

Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást.

Amint az ítélkezési gyakorlat is megállapítja: a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól (EBH2002. 677). A szerződési szabadság elve ugyanis a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki (BH2003. 432).

A Kúria szerint például a rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték azért nem munkaviszony keretében dolgoztak, mivel az alá-fölérendeltség és az utasítási jog csupán részben érvényesült (EBH2003. 981).  

Munkaviszony esetén az utasítás, ellenőrzés a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.

Az ítélkezési gyakorlat színlelt megbízási szerződést állapít meg, amennyiben a munkát végző személy a munkát nem saját belátása szerint, hanem az őt megbízó cég képviselőjével folyamatosan egyeztetve, annak iránymutatása, a munkavégzés részleteire is kiterjedő utasításai alapján látja el.

A jogviszony időtartama meghatározó, de nem perdöntő. Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében például a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete – tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre – nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét.

A bíróság a felsoroltak alapján egy cég főkönyvelőjével kötött szerződésének minősítésére vonatkozóan azt a következtetést vonta le, hogy a megállapodásban munkaszerződésre jellemző tartalmi elemek vannak túlsúlyban (a Magyar Köztársaság Békés Megyei Bíróságának az Adó- és Ellenőrzési Értesítő 2003/6. számában közölt 2. P. 20.773/2001/10 számon hozott ítélete).

Picit túlzottan is részletes a leírásom, de jól mutatja, hogy a jogviszony minősítésénél mire kell figyelemmel lenni. Véleményem szerint munkaviszonynak minősíthető a fent nevesített eset. Közelebb járnánk a megbízáshoz, ha lehetőség lenne helyettes igénybe vételére, illetve nagyobb szabadsága lenne a megbízottnak a munka teljesítésében. Alapvetően azonban most ez egy munkaviszony.