Kölcsönzött munkavállalók: min spórolhat, min nem a bérbevevő?

Megosztás Tetszik

A munkaerő-kölcsönzés, mint szolgáltatás egyik előnye a kölcsönvevő részére, hogy költséghatékony megoldást kaphat. A kérdés, meddig nyújtózhat ezzel a takaróval, meddig lehet a költségeket megnyirbálni?

Kölcsönzött munkavállalóként meg kell-e kapnom ugyanazt a bért, mint a mellettem dolgozó nem kölcsönzött munkavállalónak? Jár-e nekem is a cég által biztosított életbiztosítás? Jogos-e, hogy én csak 5 ezer forint SZÉP-kártya-feltöltést kapok, míg az ugyanabban a munkakörben dolgozó kolléga 10 ezer forintot kap? – merülnek fel a kérdések.

A munkaerő-kölcsönzés szabályait a munka törvénykönyve (Mt.) 214. paragrafusa határozza meg. A három pólusú együttműködésben szerepel a kölcsönzött munkavállaló, a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő. A kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállaló, akivel szemben a kikölcsönzés alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolják. A jogszabály rendelkezik a kötelező felelősségi körökről mind a kölcsönvevő, mind a kölcsönbeadó oldaláról, és vannak olyan elemek, amelyek a két fél megegyezésének kérdései.

A felek szerződésben határozzák meg egymás között, hogy melyikük miért felel. A munkaviszony létesítéséért, megszüntetéséért, a bér kifizetéséért a kölcsönadó felel, mint munkáltató. Míg a bért a kölcsönbeadó utalja mindig, addig az egyéb béren kívüli juttatás érkezhet közvetlenül a kölcsönvevőtől is. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak abban, hogy a munkabéren kívüli juttatást a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja [217. § (2) bekezdés].

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük a kölcsönzött és a saját munkavállalókkal történő egyenlő bánásmódra vonatkozó követelményeket.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.