Két hét helyett 170 nap szabadság – a munkajog kialakulása

Megosztás Tetszik

Tizenkét hét, sőt 170 nap szabadság – évszázadokkal ezelőtt ez sem volt ritka. Később aztán jött a heti 48, majd a 44, később a 40 órás munkaidő. Összefoglaltuk a munkajog kialakulását.

Az ókorban a legelterjedtebb foglalkoztatási forma a rabszolgaság volt, azonban a rómaiak már ismerték a munkaszerződés (locatio conductio operarum) fogalmát. Ez ugyan nem egyező a mai értelemben használt fogalommal, és lényeges eleme volt a felek közötti szociális különbség, mégis jelentősége van a munkajogi történelem kialakulása szempontjából.

A középkorban a munkavégzés a jobbágyok dolga volt. Kötelezettségük volt a földesúrnak személyi jogi kötöttség alapján különféle szolgáltatásokat nyújtani. Érdekesség, hogy a Daily Telegraph című brit lap egyik cikke szerint a XII. században egy kisgazda meg tudott úgy élni, hogy évi 170 napig nem dolgozott. Ehhez képest 1564-ben egy hasonlóan élő parasztnak már évi 40 hetet kellett dolgoznia, ma pedig egy családban két keresőnek teljes munkaidőben kell dolgozni a megélhetésért. A kutatási eredmény természetesen arra is felhívta a figyelmet, hogy a középkor óta lényegesen magasabb az elérni kívánt életszínvonal.

A kapitalizmus időszakának elején kialakuló szabályok magánjogi jellegűek voltak, állami beavatkozás hiányában fejlődést nem jelentettek. Az ipari forradalom, a gépipari tömegtermelés és nyomában a sztrájkok azonban hatásosnak bizonyultak: törvények kezdték szabályozni a felmondási időt, a fizetett szabadságot, a napi munkaidőt, a kötelező társadalombiztosítást, a rendelkezések védelmezték a nőket és a gyermekeket. Hamarosan megjelentek az első szakszervezetek és a kollektív szerződések is.

1919-ben létrejött a Nemzetközi Munkaügyi szervezet (ILO), melynek fő célja a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogainak védelme. Az ILO nemzetközi munkaügyi normákat alkot. Meghatározza többek között a kényszermunka tilalmát, a munkavállalók szervezkedési szabadságát, a kollektív szerződés kötését. Magyarország 1922. óta tagja.

Magyarországon 1840-ben tartalmazta először törvény a napi 9 órás munkaidőt (ettől azonban eltérhettek a felek a munkaszerződésben, azaz így nem volt kötelező erejű). A törvény a sztrájk szervezését bűncselekménynek minősítette.

Magyarországon 1848-ban kötötték az első kollektív szerződést (a Nyomdaipari Árjegyzék nevéhez fűződik). A Horthy-korszakban törvényt alkottak a heti 48 órás munkaidőről és az egy hét fizetett szabadsághoz való jogról.

1945 után a kollektív szerződések túlnyomó szerepe jellemezte a magyar munkajogot.

1957-ben született az első magyar munka törvénykönyve (7. törvényerejű rendelet), mely aránytalanul előnyösebb szerepet biztosított a munkáltatónak.

Éppen ezért lett célja az 1967. évi II. törvénynek a munkavállalók jogainak szélesítése, a szakszervezeti jogok növelése. A törvény bevezette a vállalati kollektív szerződés intézményét.

Csokorba szedtük a törvény néhány rendelkezését:
- Munkaviszonyba a tizennegyedik életévét betöltött állampolgár léphet, ha az általános iskolát eredményesen elvégezte vagy az iskola rendszeres látogatása alól felmentették és enélkül is, az iskolai szünet tartama alatt.
- Az állampolgárok megfelelő elhelyezkedését pályaválasztási tanácsadással, munkaközvetítéssel és más alkalmas módon is elő kell segíteni.
- A vállalat köteles támogatni a dolgozóknak a jobb és termelékenyebb munka végzésére irányuló törekvéseit.
- A vállalat – ha jogszabály kivételt nem tesz – csak olyan dolgozóval köthet érvényes munkaszerződést, akinek munkakönyve van.
- A munkaidő heti negyvennégy-negyvennyolc óra. A Minisztertanács rövidebb munkaidőt is engedélyezhet, illetőleg kivételesen heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt is megállapíthat.
- A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár.
- A kiváló munkát végző és példamutató magatartást tanúsító dolgozónak a vállalat a rendes szabadságon felül jutalomszabadságot adhat.
- Ha a termelés jellege indokolttá teszi, a munkabért – jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben – természetben is meg lehet határozni
- A huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár.
- A munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben szigorú megrovás fegyelmi büntetés szabható ki.

1989-ben törvény szabályozta a sztrájkot.

A rendszerváltást követő piacgazdasági, társadalmi átalakulást követően a második munka törvénykönyve megreformálásának igényének hatására született meg az 1992. évi XXII. törvény, mely mára szintén történelem lett.

A XXI. századi munkaerő-piaci kihívások hatására jelent meg a 2012. július 1. (illetve 2013. január 1.) napjától hatályos, ma használatos negyedik munka törvénykönyve.