Készenléti jellegű munkakör: ténykérdés, nem megállapodásfüggő, de anélkül nem alkalmazható

Megosztás Tetszik

A munkaidőbeosztási könnyítések okán a munkáltatók előszeretettel alkalmazzák a készenléti jellegű munkakör szabályait, ráadásul – a munkaügyi ellenőrzések adatai alapján – sok esetben alaptalanul. Cikkünkben összefoglaltuk, mire kell ügyelniük a munkáltatóknak annak érdekében, hogy ne szembesüljenek munkaügyi bírsággal, illetve vesztes munkaügyi perekkel.

A készenléti jelleg ténykérdés és nem megállapodásfüggő

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 91. paragarafusa alapján készenléti jellegű a munkakör, ha

– a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy

– a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel –  a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Az általánosnál lényegesen alacsonyabb igénybevételre utaló körülmények törvényben nem meghatározottak. Ilyenek lehetnek különösen

– a munkakörrel járó mentális és/vagy fizikai megterhelés alacsony szintje;
– ha a munkavállaló felett nincs állandó ellenőrzés;
– ha az ellátandó feladatok rutinjellegűek;
– ha a munkavégzéshez biztosított a feladatokat megkönnyítő munkaeszköz, infrastruktúra;
– ha a munkavégzés körülményei lehetővé teszik a munkavégzéssel nem járó időszakokban a pihenést, illetve
– ha a munkát nem egyedül kell végezni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, a készenléti jellegű munkakörré minősítésnél milyen szempontokra kell figyelemmel lenni!