Jól figyelje meg, milyen dátumot írt az orvos az igazolására!

Megosztás Tetszik

Beteg volt a munkavállaló, majd a munkáltató portáján hagyta az orvos igazolását, hogy mikortól állhat ismét munkába. Ám az igazoláson az szerepelt, hogy az igazolás benyújtásakor már több mint két hete keresőképes volt, miközben nem jelentkezett munkavégzésre. A munkáltató azonnali hatállyal felmondott neki, a munkavállaló bírósághoz fordult.

A munkavállaló 2007. április 24-én létesített határozatlan időre munkaviszonyt az alperesnél raktáros munkakörre. Munkaszerződésének 7. pontja szerint távollétének indokát köteles a munkáltatónál haladéktalanul és rövid úton bejelenteni. A munkavállaló távollétét hivatalos irattal annak kiállításától számított 3 napon belül köteles igazolni.

A munkavállaló 2015. január 29-étől ismételten keresőképtelen lett, a betegszabadsága 2015. február 18-án járt le, azonban azt követően is keresőképtelen volt. Az alperes munkáltató bérszámfejtője még februárban – szóban – tájékoztatta a felperes házastársát arról, hogy lejár a felperes táppénzre jogosultsága. A felperes házastársa által ekkor telefonon adott tájékoztatás szerint a felperes táppénzes állományban van.

2015. április 21-én a délutáni órákban felperes az alperes portáján leadott egy orvosi igazolást, amely szerint 2015. április 5-étől keresőképes volt. Ezt megelőzően nem jelezte a munkahelyén keresőképessé válását. A 2015. április 22-én tartott megbeszélésen felperes a személyzeti vezető kérdésére akként nyilatkozott, hogy nem észlelte, hogy az igazolásban keresőképessé nyilvánította a háziorvos.

A munkáltató 2015. április 22-én kelt azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. paragrafusának (1) bekezdésére utalással. Ennek indokolása szerint a munkavállalót háziorvosa 2015. április 5-étől keresőképessé nyilvánította, melyről az igazolást a felperes 2015. április 21-én adta le az alperesnél. Az igazolás alapján a felperesnek 2015. április 7-én, keresőképességének első munkanapján fel kellett volna vennie a munkát, azonban a keresőképessé válását nem jelezte az alperesnek, a felperes 2015. április 22-éig elmulasztotta az alperest értesíteni, hogy április 5-étől keresőképes, így a felmondás napjáig igazolatlanul volt távol a munkahelyéről.

A felmondást még aznap átadták a felperesnek. Ezt követően – a háziorvos beutalása alapján – a felperes keresőképtelenségét 2015. április 23-án a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatalnál az elsőfokú szakértői bizottság visszamenőlegesen megállapította a 2015. április 5-étől 27-éig tartó időtartamra. 2015. április 28-ától július 26-áig felperes álláskeresési járadékban részesült. 2015. szeptember 14-étől munkaviszonyt létesített.

Felperes a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelemben jelentkező kártérítés, végkielégítés és annak kamatai megfizetését kérte az alperes perköltségben marasztalásával. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, végkielégítés kamatokkal növelt összegben történő megfizetésére, és a felperes perköltségének, továbbá az állam javára kereseti illeték fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A munkavállaló felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, és elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatásával” a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltségben marasztalásával. Az alperes munkáltató felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes perköltségben marasztalásával.

A Kúria határozatában kimondta: a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 275. paragrafusának (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A hivatkozott rendelkezés szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.

A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen okból kívánja a határozat megváltoztatását. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti.

Ha a fél felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelemnek a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is külön-külön vizsgálja a Kúria (1/2016. PK vélemény 4-6. pont).

Felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlásra, ezzel összefüggésben azonban a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg, így ezen érvelésével a Kúria érdemben nem foglalkozhatott. A felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. paragrafus (1) bekezdésének megsértését a jogszabályhely megjelölésével nem állította, ezért a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás volt a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.

A munkavállaló alaptalanul hivatkozott az Mt. 78. paragrafus (1) bekezdés a) pontjának megsértésére. A törvényszék az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló együttes feltételek meglétét jogszabálysértés nélkül állapította meg – mondta ki határozatában a Kúria. Az első- és a másodfokú bíróság is egyezően foglalt állást arról, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok valósak, és a felperest az ott megjelölt kötelezettségszegések vonatkozásában legalább a súlyos gondatlanság terheli.

Nem volt vitatott, hogy a kötelezettségszegések (együttműködési, tájékoztatási kötelezettség megsértése, munkahelyen történő megjelenési kötelezettség elmulasztása) jelentősek voltak. A törvényszék azonban helytállóan állapította meg, hogy az alperes fellebbezése eredményes volt a kötelezettségszegés súlyát, erre tekintettel az azonnali hatályú felmondás okszerűségét illetően.

Felperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a táppénzes igazolás leadása nem volt indoka a felmondásnak. Az Mt. 6. paragrafus (2) és (4) bekezdéseiből eredő együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése abból adódott, hogy felperes annak ellenére, hogy 2015. április 5-étől keresőképes lett, erről csak 2015. április 21-én tájékoztatta a munkáltatót az erre vonatkozó igazolás leadásával a portán.

A kötelezettségszegés súlyának értékelésekor alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy „adminisztratív mulasztás” történt. Az őt keresőképessé nyilvánító igazolás egyértelmű adatokat tartalmaz, annak módosítása csak a 2015. április 23-án indított eljárás eredményeként és visszamenőlegesen történt meg. A tájékoztatási kötelezettség hosszabb, két hét időtartamban történő elmulasztása önmagában olyan súlyú kötelezettségszegés, amely megalapozza az azonnali hatályú felmondást, függetlenül attól, hogy utóbb a másik kötelezettségszegést (a munkahelyen történő megjelenés elmulasztását) az azonnali hatályú felmondás közlését követően orvosolta, keresőképtelensége utólagos megállapításával igazolta távolmaradását.

Felperes vétkességére vonatkozóan a másodfokú bíróság helytállóan, a rendelkezésre álló okirati és tanúbizonyítékokat jogszerűen, a Pp. 206. paragrafus (1) bekezdésének megfelelően értékelve, a 221. paragrafus (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének is eleget téve értékelte, így megalapozatlan a felperes szándékosságra vonatkozó felülvizsgálati érvelése – mondta ki a Kúria.