NAV-inkasszó terheli a vállalkozás bankszámláját – mi a helyes eljárás a munkabérek kifizetésénél?

Megosztás Tetszik

Mi a helyes eljárás a munkabérek kifizetésénél, ha a vállalkozás bankszámláját inkasszó terheli, és a bérfizetésre nem áll rendelkezésre elegendő pénz? – kérdezte az Adózóna olvasója. A kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Adódik az a helyzet, hogy NAV-tartozás miatt behajtási szankcióval (inkasszó) terhelik meg a vállalkozás bankszámláját. A bérfizetés időpontjára nem áll rendelkezésre elegendő fedezet, vagy egyáltalán nem lesz elérhető pénzösszeg. Mi a jogszerű eljárás a munkáltató részéről a munkavállalók irányában, ha a fenti ok miatt határidőre nem tud munkabért fizetni? Hogyan kell helyesen kommunikálni ezt a dolgozók felé? Mi a teendő abban az esetben, ha csak egy részösszegre elegendő pénzösszeg gyűlik össze? Ha részösszeg kifizetése történik, hogyan differenciálunk a dolgozók között: például egységes összeget kap mindenki (legyen 300–300 ezer forint munkabértől függetlenül) vagy azonos százalékban kell meghatározni, azaz bruttó bére szerinti x százalékban, („x” jelenti, hogy egységes a mérték, például 60 százalék)? Van-e jelentősége annak, ha valaki gyermekes dolgozó, vagy hitele van, vagy nyugdíjas és a munkabér mellett van más jövedelme? (Feltételezem, hogy ez diszkriminatív lenne, de tisztázó kérdésként érdekel a jogszerű eljárás.)

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A kérdésre a választ a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) segítségével keressük.

Mi a jogszerű eljárás a munkáltató részéről a munkavállalók irányában, ha a fenti ok miatt határidőre nem tud munkabért fizetni? Hogyan kell helyesen kommunikálni ezt a dolgozók felé?

A munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési, míg a munkáltatót bérfizetési kötelezettség terheli. Ezek a felek alapkötelezettségei.

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.

A felek kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.

A fentiek alapján a munkáltatónak a tényről, az indokokról, illetve arról kell beszámolnia, hogy a munkabérfizetés előreláthatólag mikor teljesíthető. Véleményem szerint minden munkavállalót külön kell értesíteni.

Mi a teendő abban az esetben, ha csak egy részösszegre elegendő pénzösszeg gyűlik össze? Ha részösszeg kifizetése történik, hogyan differenciálunk a dolgozók között: például egységes összeget kap mindenki (legyen 300–300 ezer forint munkabértől függetlenül) vagy azonos százalékban kell meghatározni, azaz bruttó bére szerinti x százalékban, („x” jelenti, hogy egységes a mérték, például 60 százalék)? Van-e jelentősége annak, ha valaki gyermekes dolgozó, vagy hitele van, vagy nyugdíjas és a munkabér mellett van más jövedelme? (Feltételezem, hogy ez diszkriminatív lenne, de tisztázó kérdésként érdekel a jogszerű eljárás.)

Nincsen kötelező szabály arra nézve, hogy a részfizetés hogyan teljesítendő, az ugyanakkor általános elveket nem sérthet, így például diszkriminatív sem lehet. Nyilván az egységes kifizetés az igazságosabb és talán az is méltányolható, hogy annak többet fizetnek, aki jobban rászoruló. Itt azonban ennek megállapítása lehet kérdéses. Bizonyos adatokat munkáltatóként nem is kezelhet. Lehet, hogy érdemes lenne arról is tájékoztatni a munkavállalókat, hogy jelezze, akinek a nemfizetés különös érdeksérelmet okozhat.

Nyilván a nemfizetés miatti károkért a munkáltatónak helyt kell állni, így a késedelmi kamatért, munkavállalói hiteltörlesztés elmaradásának következményeiért stb.