Megúszhatja a bírságot: amit minden cégnek tudnia kell

Megosztás Tetszik

Köthet-e egy vállalkozás megbízási szerződést ugyanarra a tevékenységre, amelyet más alkalmazottai munkaviszony keretében végeznek? A megbízásért juttatott jövedelem minden esetben önálló tevékenységből származónak minősül-e? – kérdezték olvasóink. A felmerült munkajogi kérdésekre dr. Hajdu-Dudás Mária, a jövedelem megállapításával összefüggő kérdésekre pedig Szipszer Tamás válaszolt.

Egy kft. munkaviszonyban kereskedelmi ügyintézőket foglalkoztat, ugyanakkor két másik személlyel, akik más munkáltatónál teljes munkaidőben foglalkoztatottak, ugyanerre a tevékenységre megbízási szerződést köt. Kifogásolhatja-e a NAV ezt a módszert? – kérdezte olvasónk.

Annak pontos megállapításához, hogy egy cég és egy kereskedelmi ügyintéző között milyen jogviszony jöjjön létre, több szempontot is figyelembe kell venni. A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról a 7001/2005 FMM-PM együttes irányelv (MK 170.) ad eligazítást.

A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése
– munkabér ellenében,
– a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen,
– előírt munkaidőben,
– személyesen,
– folyamatosan és rendszeresen,
– a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett történik.

Megbízási jogviszony esetén a fentiekkel ellentétben általában egy ügyet (vagy ügykört) kell ellátni, a megbízott a megbízási díj ellenében köteles a rábízott ügyet ellátni, a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően teljesíteni. Lehetőség van helyettes igénybevételére (munkaviszony esetén tehát személyes munkavégzési kötelezettség terheli a munkavállalót), ha ehhez a megbízó hozzájárult. Nincs szigorú függelmi viszony a megbízó és a megbízott között, továbbá munkaviszony esetén a munkáltató utasításadási, ellenőrzési, irányítási jogköre szélesebb körű, mint a megbízási jogviszonyban.

Míg a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).

A korábban említett FMM-PM együttes irányelv (MK 170.) tartalmazza azt, hogy munkaviszonyra utal – mint másodlagos minősítő jegy –, ha az egyik fél használja a másik fél munkaeszközeit, erőforrásait, nyersanyagait. Ez azonban még önmagában nem jelent munkaviszonyt, vizsgálni kell a fenti elemeket is. Iránymutató lehet továbbá a Kúriának a rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott döntése is. Az említett munkavállalók a tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ítélet szerint a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni [EBH2003. 981].

A bírói gyakorlat szerint az olyan természetű tevékenység kifejtése esetén, amelyet munkaviszony és megbízási jogviszony alapján is el lehetett végezni, annak megítélésénél, hogy a felek között milyen jogviszony állt fenn, elsősorban annak van döntő jelentősége, hogy a felek szerződéskötési akarata milyen jogviszony létesítésére irányult. Azonban a szerződés típusának megítélése szempontjából nem a felek által használt elnevezésnek van jelentősége, hanem a megállapodás tartalma az irányadó.

Kizárólag a munkakör megjelölése alapján sajnos nem lehet megítélni azt, hogy milyen jogviszonyt létesítsenek, a fenti jellemző jegyeket kell számításba venni. Adóellenőrzés során a NAV – ellentétben a munkaügyi ellenőrzéssel – nem minősíti át a munkavégzés alapjául szolgáló szerződéseket, azonban, amennyiben azt állapítja meg, hogy a polgári jogi keretek (például vállalkozás, megbízás) közötti munkavégzés jellege a munkajog tartalmi elemeit tükrözi, az adó- és járulékkövetkezmények megállapításakor a munkaviszony esetében alkalmazandó szabályokat, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény által meghatározott jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza.

Önálló tevékenységből származó-e a megbízási szerződéssel szerzett jövedelem?

Egy másik cég megbízási szerződéssel folyamatosan foglalkoztat más munkáltatónál heti 40 órás munkaviszonnyal rendelkező magánszemélyeket. Felmerül a kérdés, hogy a megbízásból származó jövedelem mindig önálló tevékenységből származó (kivéve az Szja tv. 24. §-a szerinti tevékenységeket) jövedelemnek minősül-e, és a magánszemély adhat-e, vagy kell-e adnia nyilatkozatot a jövedelem-megállapítás módjára? 

A megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személyek a 1995. évi CXVII törvény (Személyi jövedelemadó törvény) 16. § és 24. § együttes olvasata alapján valóban önálló tevékenységből származó jövedelmet szerző magánszemélyeknek tekintendőek – húzza alá Szipszer Tamás. A 24. § tételesen felsorolja mindazon tevékenységeket, melyeket nem önálló tevékenységeknek kell tekinteni. A tételes felsorolás nem tartalmazza a megbízási jogviszonyban ellátott tevékenységet, ezért azt csakis önálló tevékenységnek tekinthetjük.

Sajátos kivétel az az eset, ha valaki megbízás alapján választott tisztségviselőként, például ügyvezetőként tevékenykedik, mert az a megbízás ellenére is nem önálló tevékenységnek számít. Minden más esetben a megbízási tevékenységet önálló tevékenységnek kell tekintenünk a személyi jövedelemadózás szempontjából.

A megbízási tevékenységet folytató személynek nincs nyilatkozatadási kötelezettsége a jövedelmet kifizető személy/szervezet részére. A jövedelmet kifizető személy/szervezet a nyilatkozattételre felszólíthatja a jövedelemben részesülő magánszemélyt.

Ha a megbízott nem tesz nyilatkozatot a felszólítás ellenére sem, akkor önálló tevékenység végzése esetén a juttatott bevétel 90 százalékát kell az adóelőleg alapjának tekinteni. Költségtérítés fizetése esetén is így kell eljárni, vagyis a költségtérítésként juttatott összeg 90 százaléka is adóelőleg-alapnak fog számítani.

Amennyiben a magánszemély nyilatkozik a felmerülő költségeiről, akkor a nyilatkozatban foglalt költséghányad levonásával kell az adóelőleget megállapítani, azzal a megszorítással, hogy a nyilatkozat alapján figyelembe vehető költség nem lehet több a juttatott bevétel 50 százalékánál. Költségtérítés fizetése esetén azonban lehetőség van a nyilatkozatban szereplő valamennyi költség figyelembe vételére az adóelőleg számításánál.

A nyilatkozat adható esetenként, vagy az adóéven belül visszavonásig érvényesen.