Gyenge volt a fék, kártérítésre kötelezett az elhunyt munkavállaló munkáltatója

Megosztás Tetszik

Elégtelen volt a tehergépkocsi karbantartása, baj volt a fékkel, a hozzátartozók kártérítést követeltek az elhunyt járművezető volt munkáltatójától. A bírósági ügy a Kúriánál kötött ki.

A munkavállaló 2012. április 16-ától állt az alperes alkalmazásában tehergépkocsi vezetőként. A munkavállaló 2012. júniusában közúti balesetet szenvedett, melynek következtében a helyszínen életét vesztette. A szakvélemény szerint a legkisebb fékezettség mértékénél több mint 50 százalélékkal alacsonyabb volt a fékezettségi érték, amely jelentős hiány, ezért a jármű ebben az állapotában nem közlekedhetett volna – olvasható a Kúria tájékoztatójában. A szakvélemény rögzítette, hogy a hiányosságok a jármű elégtelen karbantartására vezethetők vissza. A felperesek mint hozzátartozók nem vagyoni kártérítési igényt terjesztettek elő, és fejenként 5 000 000 forint és annak kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperes részére 4 250 000 forintot, a II. rendű felperesnek 2 550 000 forintot, a III. rendű felperesnek 4 250 000 forint, míg a IV. rendű felperes részére 3 400 000 forintot nem vagyoni kártérítés címén.

A felperesek, az alperes és a III. rendű alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a II., valamint a IV. rendű felperes részére fizetendő kártérítés összegét is 4 250 000 forintra felemelte. Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a keresetek elutasítására, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezésére irányult az összegszerűséget illetően.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott – szögezi le a tájékoztató. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bizonyítékok téves értékelését állította a Pp. 206. §-ának mint megsértett jogszabályhelynek a megjelölése nélkül. A fenti rendelkezések alapján így a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállást kellett irányadónak tekinteni. Az ügyben irányadó 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. § (2) bekezdése szerint akkor mentesülhet a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a baleset kizárólag – vagy legalábbis nagyobb részben – a munkavállaló magatartására vezethető vissza, mindez azonban az eljárás során nem került bizonyításra. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a munkáltató által fuvarfeladat végzés céljából rendelkezésre bocsátott szerelvény nem megfelelő fékkel rendelkezett, a tapasztalatlan gépkocsivezetőt pedig egyedül küldte hosszabb külföldi útra. Mindezek miatt pedig a munkáltató a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet, és a nagyobb mértékű sérülti közrehatás megállapításának nem volt jogszabályi alapja [Mt. 174. § (3) bekezdés]. Az összegszerűség körében az alperes az MK.16. számú „irányelvének” megsértésére hivatkozott, valamint eseti döntésre utalt. Mindezek azonban nem jogszabályok, az Mt. 177. § téves alkalmazására pedig az alperes nem utalt (az említett irányelv pedig nem hatályos). Ebből következően a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában ezen felülvizsgálati érveléssel nem volt lehetőség jelen eljárásban foglalkozni. Az alperes a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése megsértését is panaszolta arra utalva, hogy a másodfokú bíróság hivatalbóli bizonyítást folytatott le, mivel abban az eljárásban ilyet egyik fél sem kezdeményezett. A másodfokú bíróság jegyzőkönyvéből megállapíthatóan a bíróság a Pp. 3. §-ában foglalt kötelezettségének tett eleget, a jegyzőkönyvben is rögzítette, miszerint „a tanács elnöke tájékoztatja a feleket […], hogy a kártérítés összege vonatkozásában további bizonyítás szükséges”. Ezt követően a felperesek bizonyítási indítványának megfelelően folytatta le a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárást tanú meghallgatásokkal (az elsőfokú bíróság mulasztását pótolva), amely nem volt jogszabálysértőnek tekintendő. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján fenntartotta.