Beleszámít-e a jutalom a távolléti díjba?

Megosztás Tetszik

Számításba vehető-e a jutalom a távolléti díjnál keresőképtelenség esetén? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

A munkavállalók munkaszerződésben rögzített alapbére tartalmazza a vasárnapi, a munkaszüneti napi, az éjszakai, valamint a műszakpótlékot, így jóval a garantált bér felett van az alapbérük. A tájékoztató utal az alapbéren felüli juttatásokra, amelynek részletszabályait a külön íven szövegezett javadalmazási szabályzat tartalmazza, beleértve a mozgóbérként adható jutalmat, amit minden hónapban egyedi elbírálás alapján oszt ki a munkáltató. Ennek összege bruttó 40 és 75 000 forint között mozog, telephelyenként eltérően. A munka törvénykönyve (Mt.) 148. paragrafusának (1) bekezdése szerint a távolléti díjat

a) az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (136. §), pótlékátalány (145. §),
b) az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett

• ba) teljesítménybér (150. §),
  bb) bérpótlék (151. §)

figyelembe vételével kell megállapítani.

A fenti feltételekkel adható jutalom a teljesítménybér kategóriájába tartozik-e, és beleszámítandó-e a távolléti díj alapjába? A témában egymásnak ellentmondó értelmezések olvashatók.

Szakértőnk válasza:

A távolléti díj számításának szabályai azt célozzák, hogy a munkavállaló a teljesítés elmaradása esetén megközelítőleg olyan helyzetbe kerüljön, mintha munkát végzett volna. Azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távollét időtartamára munkavégzés hiányában is jogosult, például a havi pótlékátalányt, értelemszerűen figyelmen kívül kell hagyni a távolléti díj kiszámításakor.

A jutalmat, illetve mozgóbért, mint fogalmat, az Mt. nem határozza meg, és jellegében is eltér a teljesítménybértől, annak ellenére, hogy egyébként teljesítménybérezésnek tekinthető.

Az Mt. 150. paragrafusának (1) bekezdése alapján a távolléti díj meghatározásakor a teljesítménybért is figyelembe kell venni. Ugyanakkor az Mt. ebben a körben visszautal a 137. paragrafus (3) bekezdésére, ami arra enged következtetni, hogy a törvény kizárólag abban az esetben teszi lehetővé a teljesítménybér figyelembevételét a távolléti díj számítása során, ha a felek megállapodása alapján a munkavállaló kizárólag ebben a díjazási formában részesül, vagy ha a munkavállaló által megkapott időbér összege nem éri el a munkaszerződésben meghatározott alapbér összegét.

A Kúria Mfv.10181/2019/7. számú döntése alapján viszont ezen értelmezés nem helytálló. A perbeli esetben a felperes munkavállaló munkabére havi összegű alapbérből és a hírlap-nagykereskedelemben megvalósult árushelyi befizetések 1,5 százalékából állt, tehát idő- és teljesítménybér összekapcsolásával került meghatározásra. A jutalék összegét az alperes ügyvezetője állapította meg. Az ítélet szerint a távolléti díj számításáról a munkáltató alaptalanul állította, hogy a távolléti díj meghatározásakor az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén csak az időbérrészt kell figyelembe venni.

Az Mt. 148. paragrafusának (1) bekezdése szerint a távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes

– alapbér (136. §),
– pótlékátalány (145. §),
– az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér (150. §) és
– a bérpótlék (151. §)

figyelembevételével kell megállapítani.

A munkáltató által hivatkozott Mt. 149. paragrafus (5) bekezdése (tartalma alapján helyesen 150. § (5) bekezdése) szerint a távolléti díj meghatározásakor az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával  megállapított munkabér esetén az időbérrészt a 148. paragrafus (1) bekezdésének a) pontjában foglalt megfelelő alkalmazással kell figyelembe venni. A 148. paragrafus (4) bekezdése szerint a távolléti díj megállapításakor az (1) bekezdés szerinti összegeket – a 149–151. paragrafusokban foglaltaknak megfelelően – együttesen kell figyelembe venni.

A Kúria döntése szerint a munkavállaló nemcsak teljesítménybérben részesült, hanem időbérben is, és ebben az esetben a távolléti díjat az alapbér és a teljesítménybér együttes összegével kell számítani. A munkaviszony-megszüntetést megelőző hat hónapban a munkabér mindkét elemét figyelembe kell venni. A döntés értelmében, ha a munkavállaló nemcsak időbérben, hanem teljesítménybérben is részesül, akkor ezen bérelemet – feltétel nélkül – bele kell számítani a távolléti díjba.

A hivatkozott ítélet alapján szakértőnk álláspontja szerint be kell számítani a mozgóbért is a távolléti díjba. Ahogyan azonban a kérdező is utalt rá, sajnos nem egységesek az álláspontok, mivel az Mt. szövege és a Kúria jogértelmezése sem fedik egymást teljes mértékben.