A nap kérdése: arányosítani kell-e a szabadságot, ha valaki heti 4 napon 10 órát dolgozik?

Megosztás Tetszik

Ha valaki heti 40 órát dolgozik, de olyan munkaidő-beosztásban, hogy heti 4 napon 10 órát, akkor hogyan kell kiadni neki a szabadságot? Létezik olyan, hogy a munkáltató „arányosít”? Az Adózóna oldalán érkezett olvasói kérdése dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szól: egy kérdés érkezett felénk, amelyet teljes egészében becsatolok: „A munkahelyemen heti 40 órás munkarendben dolgozom hétfőtől csütörtökig. A munkáltatóm azzal keresett meg, hogy a szabadságaimból 4 nap esetében úgy kell eljárnom, hogy bár kiveszem szabadságra, valójában dolgozom. Ezt azzal indokolták, hogy mivel heti 4 nap 10 órában dolgozom, ezért a szabadságaimkor nem 8 hanem 10 órát veszek ki, ami miatt arányosításra van szükség. A munkáltatómnál az arányosítási szabályra való hivatkozáson kívül nem tudtak bővebb indoklást adni azokra a kérdéseimre, hogy erről a munkavállalót munkába állaskor nem szükséges-e tájékoztatni, illetve elegendő-e ezt szeptemberben jelezni a munkavállaló felé. (Ugyan ennél a munkáltatónál heti 30 órás munkarendben is dolgoztam, ezen időszak alatt nem merült fel az arányosítás kérdése.) Valamint ha valóban arányosítási kötelezettség áll fenn, akkor arra az valós megoldás, hogy szabadságot kell kivennie a munkavállalónak, miközben valójában dolgozik?” Mi erre a helyes válasz?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) ilyen arányosítási követelményt nem ismer. A munkáltató pedig a munkajogi szabályozást nem ismeri.

Először is a munkaviszonyban eltöltött idő vagy munkaidő vagy pihenőidő. Kiterjedt EU bírósági gyakorlata van annak, hogy a munkaidő-irányelv sérelmét jelenti, amennyiben a munkavállaló úgy van szabadságon, hogy közben rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Ilyen esetben természetesen munkaidőnek kell számítani az időtartamot és a szabadságot újra kiadni.

Ön jelenleg egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik. Ennek az oka az, hogy nem hétfőtől péntekig napi 8 órában dolgozik:

97. § (1) A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

(2) Általános munkarend: a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be.

Egyenlőtlen munkarendben a munka- és pihenőidő nyilvántartására az Mt. 124. §-a vonatkozik.

124. §  (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

(5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.

A munkáltató tehát a szabadságot nem feltétlenül hétfőtől csütörtökig adhatja ki, hanem a szabadnapjára is kiadhat szabadságot. Az elszámolás pedig vagy munkanapban vagy munkaórában történik az alábbiak szerint (a két módszer leírásánál pontosítottuk a cikket 2024. szeptember 13-án).

Az első módszer szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a szabadság kiadása során a hét minden napja – ideértve a szabadnapokat is – munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ebben az esetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani. E módszer választása esetén a munkavállaló részére ugyanakkor munkaszüneti napra szabadság akkor sem adható ki, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne, ami elszámolási és nyilvántartási problémákhoz vezethet.

A második módszer szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. A kommentár utal arra, hogy ha viszont a munkavállalónak olyan munkanapján adnák ki a szabadságot, amelyre a beosztás szerinti napi munkaideje 0 óra (szabadnap vagy kiegyenlítő nap), akkor erre a napra lényegében nem lehet szabadságot elszámolni (0 órát kellene figyelembe venni); vagyis ilyen napokra a szabadság kiadása nem lehetséges. E módszer választása szerint, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne, részére szabadság kiadható.

A munkáltató ugyanakkor csak az év elején választhat abban, hogy munkanapban vagy munkaórában tartja nyilván a szabadságot. Amennyiben eddig nem órásított, akkor most sem teheti. Legközelebb 2025-ben van erre mód. Ilyen esetben is ki lehet adni szabadságot pihenőnapra, de tény, hogy ilyenkor egy naptári nap egy naptári napnak számít.