hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

A munkavégzési hely változtatásának feltétele

  • dr. Kéri Ádám ügyvéd, adatvédelmi tisztviselő

A munkaviszony során előfordulhat, hogy a munkavállaló munkavégzésének helyét meg kell változtatni. Milyen lehetőség van erre? A kérdés kapcsán a BH2022.246. számú ügy tanulságait mutatjuk be.

302 kiküldetést rendeltek el a munkavállalónak

A munkavállaló 1994. október 10-én létesített munkaviszonyt az alperessel villanyszerelő munkakörre határozatlan időtartamra. Bár a a munkavégzés helye többször módosult, ám a munkaszerződésben mindvégig meghatározott és nem változó munkavégzési hely szerepelt. A munkavállaló lakóhelyétől összesen 302 esetben vezényelték más állomásra munkát végezni. A munkavállaló keresetében napidíj címén 151 ezer, úton töltött időre számított munkabér jellegű díjazásként 490 232 forint, összesen 641 232 forint megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Érvelése szerint a hatályos kollektív szerződés 56. § 2. és 3. pontja, valamint a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő munkavállalók költségtérítéséről szóló 437/2015. kormányrendelet 3. § (1) bekezdése értelmében részére napidíj és költségtérítés jár. Munkaszerződése szerint állandó munkavégzési helye volt, ezért a munkáltató eljárása jogellenes, amikor a 302 kiküldetésre járó teljes díjazást nem fizette meg. A munkáltató szerint a követelés megalapozatlan volt. A munkavállaló a munkavégzési helyet nem vitatta, annak változását ráutaló magatartással elfogadta.

Kúria: Ráutaló magatartással nem változik a munkahely

A Kúria kiemelte, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint munkahely a munkáltató földrajzilag meghatározott területe. A munka törvénykönyve (Mt.) 45. §-ához fűzött miniszteri indokolás a munkahely fogalmánál szintén konkrét, azonosítható címmel vagy nagyobb földrajzi egység megnevezésével történő meghatározásra utal. A felek a munkaszerződésben úgy állapodtak meg, hogy a felperes munkahelye a MÁV egyik telephelye K. kirendeltség. Az állandó munkahely alatt mindig valamely összefüggő, helyileg is körülhatárolható területet kell érteni. Amennyiben a munkáltató és a munkavállaló állandó munkahelyben állapodik meg, akkor a munkavállaló köteles a munkavégzési kötelezettségének így eleget tenni. Jelen esetben azonban a munkáltató a munkavállalót az egyik telephelyről a másikra vezényelte annak ellenére, hogy a kettő között közlekedési szempontból számottevő távolság van, így ez semmiképpen nem tekinthető összefüggő területnek. A munkavégzés helyét csak közös megegyezéssel lehetett volna módosítani.

Azt is kiemelte a Kúria, hogy alaptalanul állította a munkáltató – az Mt. 22. § (3)–(4) bekezdésére hivatkozással –, hogy a munkaszerződés-módosítás a felek egyező akaratából (ráutaló magatartással) teljesedésbe ment a változó munkavégzési helyet illetően, mivel – álláspontja szerint – a munkavállaló a foglalkoztatás két helyen történő módját soha nem kifogásolta. A munkaszerződés módosítása csak a felek közös megegyezésével, egybehangzó jognyilatkozatuk vagy kifejezett akarategységük alapján történhet, ami jelen esetben nem állt fenn. A munkavállaló ugyan az utasítás szerinti munkavégzési helyen a feladatait ellátta, de ezzel ráutaló magatartással sem járult hozzá a munkaszerződésben rögzített munkavégzési hely módosításához. Ráutaló magatartás akkor állapítható meg, ha a felek magatartása kölcsönösen elfogadott helyzet létrehozására irányul, illetve egy ilyen helyzet kölcsönös elfogadásának megállapítására ad alapot. Önmagában abból a körülményből, hogy a munkavállaló az utasítás teljesítését a munkavégzés során, annak helyszínére vonatkozóan sem kifogásolta, még nem következik a változó munkahelyen történő foglalkoztatás elfogadása, illetve az, hogy a munkaszerződésben foglaltaktól ő maga is el kívánt volna térni. Figyelemmel a munkaviszonyban jellemző alá- fölérendeltségre és az Mt. 53. § (1) bekezdésében foglalt eltérő munkahelyen történő foglalkoztatás jogszabály adta lehetőségére is, az utasítás teljesítése nem jelenti önmagában a munkavégzési helyre vonatkozó munkaszerződés-módosítási munkavállalói szándék kifejezésre juttatását.

Nem volt annak sem jelentősége, hogy a kiküldetés ideje meghaladta a munka törvénykönyve 53. § (2) bekezdésében rögzített (Mt.)) törvényes mértéket, a munkáltató ugyanis ezen jogszabállyal ellentétes eljárásával fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet [Mt. 6. § (1)].


Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Üzletrész-értékesítés

Kiss Péter

adószakértő

TruTax Kft.

Kft. ingatlanvásárlása

dr. Bartha László

adójogi szakjogász

Kártalanítás – kártérítés áfa

dr. Bartha László

adójogi szakjogász

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2022 december
H K Sze Cs P Sz V
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
hirdetÉs