További témák
hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Így csökkentheti költségeit a kivás társaság

  • dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász

A magyar kkv-szektorban nem ritka, hogy egy vállalkozás (egyik, tipikusan többségi) tulajdonosa a tagság mellett ügyvezető is a cégben, sőt, a járulékterhek racionalizálása végett munkaviszonyban is áll a társasággal. Az ilyen vállalkozások sincsenek kizárva a kisvállalati adó választásának lehetőségéből, amennyiben a belépési és bent maradási feltételeket teljesítik. És az ilyen „céges mindenes” vállalkozók is elérhetik a nyugdíjkorhatárt.

Cikkünkben azt tekintjük át, hogy amennyiben egy kisvállalati adó szerint adózó korlátolt felelősségű társaság tulajdonosa (tagja), egyszersmind ügyvezetője és munkavállalója saját jogú nyugdíjassá válik, az utána teljesítendő adó- és járulékfizetési kötelezettségek a továbbiakban miként alakulnak, a hatályos jogszabályok szerint. Vélelmezzük, hogy a magánszemély a kft. tevékenységében való részvételt tagsági jogviszonya alapján, azaz társas vállalkozói minőségben végzi, míg a társaság ügyvezetői teendőit megbízási szerződés útján látja el [a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § d) pont alapján].

A Tbj. 4. § e) pont alapján kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja értelmében biztosított a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó.

Ha a társas vállalkozó saját jogú öregségi nyugdíjas lesz, akkor társas vállalkozóként már nem lesz biztosított, ezért a kft.-nek az említett személyt a ’T1041-es számú nyomtatványon ki kell jelentenie a biztosítotti körből („V” jogviszony lezárul jelzéssel). A ’08-as havi járulékbevallást pedig „53-as” kóddal, mint kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóként kell szerepeltetni.

Tippeket szeretne a bérköltség csökkentésére?

Rendelje meg kedvezményesen a Kedvező adózású munkavállalás 2019-ben című kiadványt.

Kiadványunk bemutatja, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben melyek a legkedvezőbb foglalkoztatási formák, és ötleteket ad a juttatások optimalizálásához.

Részletek >>


A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak a következő fizetési kötelezettségei vannak.

 Járulék

A Tbj. 36. § (1) bekezdés értelmében a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot (havi 7500 Ft, napi 250 Ft) egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, a társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdésében rögzített 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem.

A megbízási szerződés alapján ellátott ügyvezetői jogviszony alapján akkor minősül biztosítotti jogviszonynak a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerint, ha az e tevékenységéért kifizetett járulékalapot képező jövedelem eléri havonta a minimálbér 30 százalékát vagy annak 30-ad részét. A biztosítotti jogviszonyt a ’T1041-es nyomtatványon kell bejelenteni. A biztosítottat a járulékalapot képező jövedelem után 7 százalékos egészségbiztosítási-, és munkaerőpiaci járulék és 10 százalékos nyugdíjjárulék terheli, amelyet a kifizetőnek kell levonnia, bevallania a ’08-as bevallásban és megfizetnie az állami adóhatóság részére. (A bevallásban a jogviszony kódja 41-es).

Az előzőekben említett Tbj. 5. § (2) bekezdése szerinti biztosítási jogviszony utáni járulékfizetés független attól, hogy az ügyvezető sajátjogú öregségi nyugdíjas-e vagy sem.

Személyi jövedelemadó

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) 8. §-a szerint a személyes közreműködés ellenértéke, illetve ügyvezetés díja (azaz a nem önálló tevékenységből származó jövedelem), továbbá az osztalékjövedelem után 15 százalék személyi jövedelemadó terheli a magánszemélyt.

Szociális hozzájárulási adó

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) 21. § (2) bekezdése alapján a kisvállalati adón alanya mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás megfizetése alól. Sőt, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó járulékalapja nem tartozik a személyi jellegű kifizetések körében a kisvállalati adó alapjába sem.

A kivás társaság mentesül ugyan a szociális hozzájárulási adófizetés alól, azonban nem váltja ki a magánszemélyt esetlegesen terhelő járulékokat, a személyi jövedelemadót és a szociális hozzájárulási adót.

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (szocho-törvény) 1. § (5) bekezdés c) pontja értelmében szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség keletkezik az osztalék [szja-törvény 66. §], vállalkozói osztalékalap [szja-törvény 49/C §] után.

A szocho-törvény 2. § (1) bekezdése szerint az adó mértéke július 1-jétől az adóalap 17,5 százaléka, az 1. § (4) bekezdésében foglalt esetekben a juttatások adóalapként meghatározott összegének 17,5 százaléka.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az 1. § (5) bekezdése a)–e) pontja esetében az adót addig kell megfizetni, amíg a természetes személy 1. § (1)–(3) bekezdés és 1. § (5) bekezdés a)-e) pontja szerinti jövedelme a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonnégyszeresét (adófizetési felső határ, a 2019. évben 149 000 x 24, azaz 3 576 000 forint).

A társas vállalkozó személyes közreműködésére, illetve ügyvezetői tevékenységére tekintettel szerzett jövedelme után a kivás kft. nem fizet szociális hozzájárulási adót. Viszont a társas vállalkozó az osztalékból származó jövedelme után nem mentesül a szociális hozzájárulási adó alól, tekintettel, hogy az említett jövedelem után a szociális hozzájárulási adófizetésre kötelezett nem a társaság, hanem a magánszemély. Ha viszont a magánszemély az említett összeghatárt (3 576 000 forint) meghaladó összegű összevont adóalapba tartozó jövedelmet szerez, úgy az osztalék után nem terheli szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség.

Meg kell továbbá jegyezni, hogy amennyiben a kivás társaság az ügyvezető részére a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerinti járulékalapot képező jövedelmet fizet, illetve a tagnak osztalékot fizet, annak összegét a Katv. 20. § (3) bekezdés b) pontja alapján a társaságnak kiva adóalap növelő tételként kell figyelembe venni. Az adó mértéke a Katv. 21. § (1) bekezdése értelmében az adó alapjának 13 százaléka (2020-tól 12 százaléka). Nem vonatkozik azonban az említett adóalap-növelő tétel azon osztalék összegére, amely a kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévek adózott eredménye és eredmény-tartaléka terhére a kiva-alanyiság időszakában jóváhagyásra kerül.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Visszlízing: tárgyi eszköz vagy áru?

Hunyadné Szűts Veronika

igazságügyi adó- és járulékszakértő

Hitelkamat elszámolása

Hunyadné Szűts Veronika

igazságügyi adó- és járulékszakértő

Tandíj adózása iskolarendszerű képzés esetés

Horváthné Szabó Beáta

adószakértő

2019 szeptember
H K Sze Cs P Sz V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X