Így csökkentheti költségeit a kivás társaság

Megosztás Tetszik

A magyar kkv-szektorban nem ritka, hogy egy vállalkozás (egyik, tipikusan többségi) tulajdonosa a tagság mellett ügyvezető is a cégben, sőt, a járulékterhek racionalizálása végett munkaviszonyban is áll a társasággal. Az ilyen vállalkozások sincsenek kizárva a kisvállalati adó választásának lehetőségéből, amennyiben a belépési és bent maradási feltételeket teljesítik. És az ilyen „céges mindenes” vállalkozók is elérhetik a nyugdíjkorhatárt.

Cikkünkben azt tekintjük át, hogy amennyiben egy kisvállalati adó szerint adózó korlátolt felelősségű társaság tulajdonosa (tagja), egyszersmind ügyvezetője és munkavállalója saját jogú nyugdíjassá válik, az utána teljesítendő adó- és járulékfizetési kötelezettségek a továbbiakban miként alakulnak, a hatályos jogszabályok szerint. Vélelmezzük, hogy a magánszemély a kft. tevékenységében való részvételt tagsági jogviszonya alapján, azaz társas vállalkozói minőségben végzi, míg a társaság ügyvezetői teendőit megbízási szerződés útján látja el [a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § d) pont alapján].

A Tbj. 4. § e) pont alapján kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja értelmében biztosított a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó.

Ha a társas vállalkozó saját jogú öregségi nyugdíjas lesz, akkor társas vállalkozóként már nem lesz biztosított, ezért a kft.-nek az említett személyt a ’T1041-es számú nyomtatványon ki kell jelentenie a biztosítotti körből („V” jogviszony lezárul jelzéssel). A ’08-as havi járulékbevallást pedig „53-as” kóddal, mint kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóként kell szerepeltetni.

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak a következő fizetési kötelezettségei vannak.

 Járulék

A Tbj. 36. § (1) bekezdés értelmében a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot (havi 7500 Ft, napi 250 Ft) egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, a társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdésében rögzített 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem.

A megbízási szerződés alapján ellátott ügyvezetői jogviszony alapján akkor minősül biztosítotti jogviszonynak a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerint, ha az e tevékenységéért kifizetett járulékalapot képező jövedelem eléri havonta a minimálbér 30 százalékát vagy annak 30-ad részét. A biztosítotti jogviszonyt a ’T1041-es nyomtatványon kell bejelenteni. A biztosítottat a járulékalapot képező jövedelem után 7 százalékos egészségbiztosítási-, és munkaerőpiaci járulék és 10 százalékos nyugdíjjárulék terheli, amelyet a kifizetőnek kell levonnia, bevallania a ’08-as bevallásban és megfizetnie az állami adóhatóság részére. (A bevallásban a jogviszony kódja 41-es).

Az előzőekben említett Tbj. 5. § (2) bekezdése szerinti biztosítási jogviszony utáni járulékfizetés független attól, hogy az ügyvezető sajátjogú öregségi nyugdíjas-e vagy sem.

Személyi jövedelemadó

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) 8. §-a szerint a személyes közreműködés ellenértéke, illetve ügyvezetés díja (azaz a nem önálló tevékenységből származó jövedelem), továbbá az osztalékjövedelem után 15 százalék személyi jövedelemadó terheli a magánszemélyt.

Szociális hozzájárulási adó

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) 21. § (2) bekezdése alapján a kisvállalati adón alanya mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás megfizetése alól. Sőt, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó járulékalapja nem tartozik a személyi jellegű kifizetések körében a kisvállalati adó alapjába sem.

A kivás társaság mentesül ugyan a szociális hozzájárulási adófizetés alól, azonban nem váltja ki a magánszemélyt esetlegesen terhelő járulékokat, a személyi jövedelemadót és a szociális hozzájárulási adót.

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (szocho-törvény) 1. § (5) bekezdés c) pontja értelmében szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség keletkezik az osztalék [szja-törvény 66. §], vállalkozói osztalékalap [szja-törvény 49/C §] után.

A szocho-törvény 2. § (1) bekezdése szerint az adó mértéke július 1-jétől az adóalap 17,5 százaléka, az 1. § (4) bekezdésében foglalt esetekben a juttatások adóalapként meghatározott összegének 17,5 százaléka.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az 1. § (5) bekezdése a)–e) pontja esetében az adót addig kell megfizetni, amíg a természetes személy 1. § (1)–(3) bekezdés és 1. § (5) bekezdés a)-e) pontja szerinti jövedelme a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonnégyszeresét (adófizetési felső határ, a 2019. évben 149 000 x 24, azaz 3 576 000 forint).

A társas vállalkozó személyes közreműködésére, illetve ügyvezetői tevékenységére tekintettel szerzett jövedelme után a kivás kft. nem fizet szociális hozzájárulási adót. Viszont a társas vállalkozó az osztalékból származó jövedelme után nem mentesül a szociális hozzájárulási adó alól, tekintettel, hogy az említett jövedelem után a szociális hozzájárulási adófizetésre kötelezett nem a társaság, hanem a magánszemély. Ha viszont a magánszemély az említett összeghatárt (3 576 000 forint) meghaladó összegű összevont adóalapba tartozó jövedelmet szerez, úgy az osztalék után nem terheli szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség.

Meg kell továbbá jegyezni, hogy amennyiben a kivás társaság az ügyvezető részére a Tbj. 5. § (2) bekezdése szerinti járulékalapot képező jövedelmet fizet, illetve a tagnak osztalékot fizet, annak összegét a Katv. 20. § (3) bekezdés b) pontja alapján a társaságnak kiva adóalap növelő tételként kell figyelembe venni. Az adó mértéke a Katv. 21. § (1) bekezdése értelmében az adó alapjának 13 százaléka (2020-tól 12 százaléka). Nem vonatkozik azonban az említett adóalap-növelő tétel azon osztalék összegére, amely a kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévek adózott eredménye és eredmény-tartaléka terhére a kiva-alanyiság időszakában jóváhagyásra kerül.