Döntött a Kúria: ekkor nem terheli települési adó a vállalkozásokat

Megosztás Tetszik

Egy vállalkozó vitatta a terhére településiadó-fizetési kötelezettséget előíró adóhatározatok jogszerűségét, arra hivatkozva, hogy nem adóalany. A Kfv.V.35.395/2018/6. számú döntésben a Kúria mondta ki, mikor alanya és mikor nem a települési adónak egy vállalkozás.

A települési adóra vonatkozó szabályokat az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény 140. paragrafusa iktatta be a Htv. 1/A paragrafusába, 2015. január 1-jei hatállyal.

A Htv. 1/A paragrafusának (1) bekezdése értelmében az önkormányzat az illetékességi területén – rendelettel – olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyet vagy amelyeket más törvény nem tilt. Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.

A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá – e minőségére tekintettel – vállalkozó [52.§ 26. pont]. Az e törvényhelyhez fűzött indokolás szerint "a törvény értelmében a Htv. kiegészül egy új, 1/A §-sal, amely rögzíti a települési adó bevezetésének kereteit. (…) rendelet-alkotási korlát, hogy a települési adónak (adóknak) nem lehet alanya szervezet vagy vállalkozói minőségére tekintettel vállalkozó. Egyéb adóztatási korlátot a Htv. az önkormányzatok számára a települési adók kapcsán nem állapít meg".

A közigazgatási eljárásban és a perben nem volt vitatott, hogy felperesi tulajdont képeztek 2017. január 1-jén a határozatokban helyrajzi számokkal megjelölt szántó művelési ágú ingatlanok, hogy azokat felperes kft.-knek haszonbérletbe adta, továbbá az sem, hogy az önkormányzat képviselőtestülete rendelettel 2017. január 1-jei hatállyal a települési adót bevezette a szántóföldekre, és felperes az ingatlantulajdonai után, illetve az önkormányzati rendelet alapján a telekadó-bevallását 2017. március 2-án benyújtotta.

Az önkormányzati rendelet 3. paragrafusának (1) bekezdése a földterület tulajdonosát határozza meg adóalanyként a Htv. 1/A paragrafusának (1) bekezdésében rögzített korlátozással, azaz a rendelet szerint is az nem alanya a települési adónak, akit a Htv. az adóalanyiságból kizárt.

A Htv. 1/A paragrafusának (1) bekezdésében törvényhelymegjelöléssel meghatározta a jogalkotó, hogy vállalkozónak az 52. paragrafus 26. pontjában meghatározottak szerinti vállalkozó minősül. Így a törvény alkalmazásában vállalkozó a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző,

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,

b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 ezer forintot meghaladja,

c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,

d) egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűen állapította meg, hogy az alperes részéről bizonyított az a határozatában rögzített tény, hogy felperes az ingatlanain a Htv. 52. paragrafusának 26. pontjában foglaltaknak minősülő vállalkozóként vállalkozási tevékenységet nem végez, a szántóföldjein mezőgazdasági tevékenységet haszonbérleti szerződés alapján kft.-k folytatnak. Felperes a perben sem bizonyította, hogy a tulajdonában lévő földeken vállalkozóként vállalkozási tevékenységet végzett volna, így alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Htv.-nek nem alanya.