Tisztelt Szakértő!
Közraktározási folyamattal kapcsolatos könyvelési lépésekben kérném a segítséget.
Cégünk kétféle esetben szeretne a jövőben közraktárjegyet használni
1. Megveszi a termelőtől a közraktárjegyet, és később, mikor szüksége lesz rá, beváltja a lerakott árura.
2. A közraktár hitelező bankként finanszírozza a termelőnek a letett áru értékét, és ha az határidőre nem fizeti vissza a hitelt, a közraktár elárverezi a készletet
Az 1. folyamatot számvitelileg a következő módon kezelnénk. A letevő forgatással átruházza cégünkre a közraktárjegyet. (Fontos kérdés, hogy ebben az esetben áfakötelezettség van-e?) A letevő szállítót könyveljük az értékpapírral szemben, a számla bekerül a fizetési programba, és elutalják a bankból.
T 37 – Közraktárjegy (letétbe helyezett áru értéke) plusz áfa? K – Szállító (454)
T Szállító (454) – K Bank (384)
Ezzel egy időben a közraktárjegyről DMS lapot kell kiállítani a közraktárjegy tartalmának megfelelően.
A közraktári folyamatban, mikor az árujegyet beváltják és a készletet elszállítják, az eredeti letevő köteles a számlát kiállítani a közraktárjegyen szereplő mennyiségről. Itt is kérdés az áfarelevancia.
Az áru jellege miatt előfordulhat, hogy a megrendelt mennyiség eltér a bevételezett mennyiségtől (például nedvességtartalom csökkenése miatt).
A számlázott mennyiség a közraktárban eredetileg betárolt mennyiségről szól – a keletkezett különbözetet valamilyen módon el kell számolni tárolási vagy egyéb veszteségként?