Vis maior előrehozott nyugdíjazásnál?

Megosztás Tetszik

Két évtizede működő mikrovállalkozás beltagja sérelmezi, hogy előehozott nyugdíjazása során nem arányosan vették figyelembe a befizetett járulékait. Az Adózóna nyugdíjszakértőjét kérdeztük a lehetséges okokról.

 Huszonegy éve működő mikrovállalkozásom egyetlen beltagja vagyok. Az 1992- '96-ig befizettem a mindenkori minimálbér bér utáni kötelező tb- és nyugdíjjárulékokat minden hónapban. Ezentúl a fenti években az évvégén felvett közremükődöi díjak után is befizettem a járulékos költségeket. Így összesen 1992-ben 88 ezer, '93-ban 90 ezer, '94-ben 100 ezer, '95-ben 120 ezer és 96-ban pedig 150 ezer forint után. Előre hozott nyugdíjazásom - 60.év / 41év 174nap - során ezeket a  pluszbefizetéseket nem vették figyelembe. Választ nem kaptam a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóságtól, ezért kérdezném, hogy jogos-e nem beszámítani és ha igen akkor melyik jogszabályban szerepel?

Kérdéséből egyértelműen látható, hogy Ön a szóban lévő években nem vett fel jövedelmet évközben és ennek megfelelően a havi járulékfizetésnél a minimálbért vették alapul. Év végén viszont a nagyobb összegű tagi jövedelem esetében figyelmen kívül hagyta a már megfizetett járulékot és ismét a teljes összeget járulékalapnak tekintette.

Így 1995-ben:
A tényleges éves tagi jövedelem 120000 forint volt.
A minimálbér alapul vételével számított éves járulékalap 12 x 10500 forint = 126000 forint.
November 30-ig a cég 11 x 10500 = 115.500 forint-ig megfizette a járulékokat.
Ebből következően a december havi 120.000 forint-os jövedelem után a társaságnak nem kellett volna már járulékot fizetni csak a fennmaradó 126000 – 115000 = 10.500 forint után.

Sajnos az elévülés miatt a járuléktöbbletet már visszaigényelni nem lehet. A nyugdíj megállapításánál 1995. évre figyelembe vehető jövedelem 126000 forint. A többi évnél is hasonló volt a helyzet, hogy a tényleges év végi tagi jövedelem kifizetés összege nem érte el a minimálbér alapulvételével számított éves jövedelmet (járulékalapot).

Például 1992-ben a számított járulékalap 88000 Ft volt, az év végi tényleges kifizetés 88000 Ft;1993-ban 96000 Ft, illetve 90000Ft; 1994-ben 108000Ft, illetve 100000Ft, 1995-ben 126000 Ft, illetve 120000 Ft; 1996-ban 164800 Ft, illetve 150000Ft volt az előzőek szerinti alakulás.

A nyugdíj megállapításánál így a vastagított összegek képezhettek a vonatkozó évekre figyelembe vehető jövedelmet.
Természetesen, amennyiben nyugdíjmegállapító határozatával nem ért egyet, úgy lehetősége van a határozatban feltüntetett jogorvoslati lehetőség igénybevételére.

Mielőtt jogi lépéseket tenne, célszerű megvizsgálnia elsődlegesen társas vállalkozások és tagjainak járulékfizetésére vonatkozó – szóban lévő időszakban érvényes – szabályozását.Eszerint ugyanis társas vállalkozónak minősül többek között a betéti társaság bel- és kültagja, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).

A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, amelynek alapja: a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de havonta legalább a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes minimálbér  (1.sz. melléklet). Ez azt jelenti, hogy a járulékfizetési kötelezettségnek tehát, van úgynevezett „alsó határa”, amely után a járulékot mindenképpen meg kell fizetni. Ennek a járulékfizetési „alsó határnak” a kiszámításához havonta meg kell állapítani, hogy a tárgyév során a már kiosztott jövedelem eléri-e vagy meghaladja a tárgyév január hónapjától a tárgyhónapig számított minimálbér összegét, és ha a kiosztott jövedelem kevesebb a minimálbér alapján számított összegnél, a járulékot a különbözet után is meg kell fizetni. Amennyiben a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.

A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával  azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határnapi összegének naptári évre számított összege (2.sz. melléklet) után kell megfizetni. Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a nyugdíjjárulék fizetési felső határt a biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell meghatározni.

A járulékalap alsó és a nyugdíjjárulék felső határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó
* táppénzben, terhességi- gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási
  segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban,
  ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély,
  a gyermeknevelési támogatást, az ápolási díj folyósításának
  időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen 
  folytatja-,
* fogva tartott,
* ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagság szünetel.

Amennyiben az említett körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell alapul venni, míg a járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az előzőekben említett időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával.

Ha a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban is áll, és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, az előbbiekben elírtakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.

A kérdéses időszakban a főfoglalkozású tagok vonatkozásában a nyugdíjbiztosítást érintő adatszolgáltatáshoz az ún. Járulék-elszámolási lap került rendszeresítésre, amely alkalmas volt az előző szabályozásnak megfelelő havonkénti „göngyölítésre” (halmozásra).