EHO: honnan jött és hova tart?

Megosztás Tetszik

Az egészségügyi hozzájárulás már nem fejpénz, de még mindig az állam fejőstehene, amely társadalombiztosítási különadóként funkcionál. Hova tart az adónem és milyen jövő vár rá.

A tételes eho története dióhéjban
Megszűnt 2010 január elsejétől a tételes eho, amelynek a magyar jogrendből való kivezetését már a bevezetésekor megígérték, aztán 13 év lett belőle. A járulékmechanizmus átalakításának reformértékű lépéseként csúfolták a társadalombiztosítási (tb) büdzsé befoltozására létrehozott adónemet, amely növelte az adminisztrációt, és kiábrándító módon semmilyen ellenszolgáltatást sem ígért.

Fejpénz vagy bosszantás?
A fejpénz a társadalombiztosítási adóztatás terén nem új keletű. Más EU tagországok is szívesen alkalmazzák, de nem olyan bátortalanul, ahogy az a 4500 forintos szinten megragadt, majd nevetséges, havi 1950 forintos szintig visszafelé lépdelő magyar változatnál volt látható. Az egészségügyi hozzájárulás nem érte el a célját, ahogy mondani szokás, egy 50 milliárd forint körül teljesítő adónemnél: kevésnek sok, soknak kevés. Elhagyni nem lehetett, tovább növelni nem illett.

A tételes eho és a külföldiek
Meglepődéssel szembesültek a magyar társadalombiztosításban nem rezidens külföldiek, hogy a magyar állam tartja a markát a jelenlétük miatt, mondván a magyar társadalombiztosítási rendszerhez nekik is hozzá kell járulniuk. A módszert az Alkotmánybíróság (AB) többször megerősítette mondván, az alkotmányunk az állampolgárokon kívüli személyekre nem tiltja az adókötelezettség megállapítását, vagyis az egészségügyi hozzájárulás is egy adó, amely bárkire kivethető. Az eho, mint társadalombiztosítási különadó tehát az első adónem volt, ami megkóstolta az addig csak osztalékban fürdő külföldi magánszemélyeket, mondván, cégükben vállalt közreműködés ezzel a miniadóval sújtható.

Kétféle eho
Hiába volt az eho rendszeridegen adó, amelyet a kettős adóztatást kizáró egyezmények képtelenek voltak kezelni, a tételes adómérték olyan elhanyagolható volt, hogy különösebb felháborodás nélkül szép lassan átment a köztudatba is. Alig telt el két év, az éppen hatalomra lépő új kormány rögtön kitalált egy másik egészségügyi hozzájárulást, amelyet 11 százalékos mértéke után, ötletesen százalékos egészségügyi hozzájárulásnak kereszteltek el. Az új eho a tb-járulékkal nem sújtott jövedelmekre „egyensúlyozta ki” az adóztatást, de megnyilvánult a cégautóadóra feltapadt tételként is.

Mentőöv a külföldieknek
A százalékos, felső határ nélküli egészségügyi hozzájárulás már kiütötte a biztosítékot a külföldieknél, ezért csendben, a módosítás különösebb indoka nélkül mentesítették azokat, akik nem rendelkeztek Magyarországon lakcímkártyával. A módosításra azért volt szükség, mert aránytalanul magas hozzájárulás is megkövetelhető lett volna úgy, hogy az valahol mégiscsak kettős adóztatást valósított volna meg.

Korai amnézia az eho szerepéről
Az adóhatóság a 2007-ben robbanásszerűen elterjedő vagyonosodási vizsgálatoknál csak utólag „kapcsolt”, hogy a megállapított gyarapodásra kivetett személyi jövedelemadó mellé egészségügyi hozzájárulás is dukál. Az elsőként pórul jártakat a 11 százalékos eho kivetésével alaposan meglepték. Idővel egyre többször jelent meg az ígéretek között az eho eltörlése.

A kétféle eho kétfelé bontott százalékos mértéke
Nem volt elég az eho egyfajta százalékos mértéke 2006-tól kétfelé bomlott a kulcs, előbb 4 százalékos mértékkel vont el az osztalékjellegű és bérbeadási jövedelmekből, amihez egy felső határt is meghatározott, majd egy évvel később 14 százalékra ugrott az adó és a felső határ is 450 ezer forintban véglegesítették (ez azóta se változott). A törvény szövege olyan nagyvonalúan bánt a többfajta százalékos mértékkel, hogy sokáig annak kombinált esete is megjelent a szakértők vízióiban (pl. a bérleti díjnál ez 11+14 százalékot jelentett volna).

A bérleti díj eho limitje
Az eho-t a kifizető állapítja meg és vonja le, kivéve, ha magánszemélyek között zajlik az ügylet, vagy olyan jövedelemről van szó, ahol nincs kifizető (pl. külföldről kapott megbízási díj, jogdíj, stb.). A bérleti díj eho-mentességi határa 1 millió forint, amelynek átlépésekor – a magyar adórendszertől teljesen idegen módon – bekapcsolja a törvény az adót az első egymillióra is. Az eho előírásait más államtitkárság „gondozza”, így nem csoda, hogy amíg a személyi jövedelemadózásban már nem kell a cégeknek az adót feltétlenül levonnia, addig az eho esetében a törvény nem ismer pardont. A magánszemély nyilatkozhat (nemcsak a bérleti díj kapcsán), hogy nem éri el a jövedelem az egymilliós limitet, de az így okozott különbözet esetén a bevallásban automatizált 39 százalék költségkülönbözeti bírságot köteles fizetni.

Szuperbruttósított eho
A százalékos eho 11 százalékról 27 százalékra emelkedett, a reprezentációra és az üzleti ajándékra még a 2009-es 11 százalék érvényes, miközben a 25 százalékos SZJA kulcs alá került természetbeni juttatásokra az eho-t nem kell megfizetni. Eközben az SZJA bevallásban nem szereplő jövedelmek (pl. 100.000 Ft alatti osztalék) is 14 százalék EHO alá kerültek. A százalékos eho felső határa 7,5 millió forint egészségbiztosítási járulék-köteles jövedelemnél lett meghúzva 2010-től.

Az érinthetetlenek is megehoztathatóak
Idén már a mezőgazdasági kistermelők is érintettek. A törvény őket is 27 százalék eho alá sorolta (mert jövedelmük önálló tevékenységű lett), de az őstermelők továbbra is csak a bevételük 0,75 százalékát, a fizető-vendéglátó a tételes átalányadója 20 százalékát fizeti meg eho-ként 2010-től.

A téjékás és a légből kapott eho
Az osztalékalap után a tevékenységre jellemző kereset (tjk) megállapítására kötelezett egyéni vállalkozó a tjk mértékéig 27 százalék eho-t fizet az osztaléka után (14 százalék helyett). Az osztalékalap továbbra is csak a tárgyévi beruházás értékcsökkenés feletti összegével csökkenhet. A fel nem vett osztalékra is 27 százalék eho-t kell fizetni (a 14 százalék helyett), amelyet legelőször 2011.06.12-én kellene vallani. A szabály ismét egy fel nem vett jövedelmet adóztatna, aminek az esetéről számtalanszor kiderült már, hogy alkotmányellenes (az ügy egyelőre az Alkotmánybíróság döntésére vár).

Póteho?
Azt hihetnénk, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetésével a magyar társadalombiztosítás leszámolt a fejpénz szedésével, de az állam a hátsó ajtón keresztül már évekkel ezelőtt visszacsempészett egy másik adónemet, a kevésbé fantáziadús elnevezésű egészségügyi szolgáltatási járulékot (eszj), ami kísértetiesen hasonlít az eho korábbi formájára, de az egyelőre csak a potyautasokra és a nyugdíjas vállalkozókra terjed ki. Nem lenne meglepő, ha a tételes eho visszaállítása nélkül az eszj szabályainak átbabrálásával tanúi lehetnénk az eho teljes reinkarnációjának…

Ruszin Zsolt