Offshore cégalapítás: van, ahol még érdemes?

Megosztás Tetszik

Már nem az a kérdés, hogy mi az az offshore, hanem, hogy van-e jövője. Attól, hogy a számtalan cégbejegyzési ügynökség "megengedő" jogértelmező magatartása nagyon kényelmessé teszi egy amerikai cég megvételét és a vele való "számlázgatást", hosszú távon végzetes helyzetbe kerülhet az ezt felhasználó adóalany. Milyen veszélyei vannak offshore cég megvásárlásának Amerikában és Európában?

Az IRS a világ legtöbb joggal felvértezett adóhivatala, mellyel szokott és tud is élni, s aki szolgálatkész a nemzetközi kérésekben. Az információkérési eljárásban az európai IRS-képviselő a számítógépén már látja, hogy nincs a lekérdezett cég a rendszerükben.  Ezen túlmenően még a delaware-i revizor is felhívja az delaware-i cégbejegyzési ügynököt, aki természetesen  megmondja, hogy nem ő a cég vezetője /tulajdonosa /haszonhúzója hanem X.Y.Ez a személy aki ilyen címen ismert, útlevélszáma ez és ez, ilyen állampolgár, aki a fenntartási díjakat évente fizeti. Ennek a személynek a  részére így továbbítja (leggyakrabban ezen és ezen az országi ügynökségen keresztül) a POA-t ( Power of Attorney - Teljeskörű Felhatalmazás) amely révén X.Y. jogosult lesz aláírni a cég nevében mindent, s jogosult a bankszámlát is működtetnie. Egyértelmű tehát, hogy az USA-ban működtetett off-shore cég megfelel azoknak a kívánalmaknak, ami miatt létrehozták, nem tud megfelelni.

Európa területén a helyzet a következőképpen alakul:.

Az Erópai Unió jog-és szervezet rendszerének követelménye az átláthatóság , illetve feltett szándék a teljes körű és szigorú adózás és pénzügyi átláthatóság bevezetése minden egyes tagországban.

Az adóparadicsomok megszüntetéséhez a következőkre van szükség:

- az adókikerülés elleni küzdelem
- a megtakarítási irányelv hatályának bővítése,
- OECD felkérése arra, hogy tagjai révén szankcionálja a nem együttműködő adóparadicsomokat
.
Az úgynevezett "csalásellenes" uniós hivatal, az OLAF által előkészített megállapodás értelmében a liechtensteini adóhatóságnak megkeresés esetén együtt kellene működnie a tagállamok adóhatóságaival és többek között alapítványok mögé bújt személyek náluk lévő adatairól is információt kellene szolgáltatniuk. Egyes uniós tagállamok, köztük Németország is, ugyanakkor azt szeretnék elérni, hogy a liechtensteini hatóságok automatikusan – és ne külön kérésre – továbbítsák az információkat uniós állampolgárok és alapítványok náluk lévő megtakarításairól a tagországokba.

Bizottsági források ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az EU ezzel olyat kérne egy EU-n kívüli országtól, ami még az uniós tagállamok egymás közötti kapcsolatában sem működik. A hercegség adóhatóságai – néhány uniós tagországhoz hasonlóan – csak bíróságon keresztül tudják kikényszeríteni az adatszolgáltatást. Az Uniónak jelenleg egyáltalán nincs megállapodása Liechtensteinnel az információcseréről, és a dolgot még az is nehezíti, hogy a mini államban az adócsalás a törvények szerint nem is minősül bűncselekménynek.

Svájc Ausztriával, Andorrával és Luxemburggal szinte egyidőben nyilvánította ki, hogy április elsejétől nem gördít akadályt a nemzetközi vizsgálatok útjába azokban a különleges esetekben, amikor ez szükséges és ezt az adóhatóságok is bizonyítják - például pénzmosás alapos gyanúja miatt. Így kívánnak megfelelni az átláthatóságra és az információcserére vonatkozó OECD-előírásoknak. Az OECD feketelistáján szereplő 45 ország között olyanok szerepelnek, mint Svájc, Szingapúr, a Kajmán-szigetek, Monaco, Luxembourg, vagy Hong Kong, melyek ugyan elkötelezték magukat a nemzetközi adózási standardok mellett, azonban azok implementálását még nem fejezték be.

A G20 csúcson olyan lehetséges szankciókat vettek fontolóra, mint különadók kivetése az olyan vállalatokra, melyek a feketelistás országokban működnek, vagy szigorúbb adózási elszámoltatás az olyan cégekkel, illetve magánszemélyekkel szemben, akik ezekben az országokban rejtegetik vagyonukat. Megtiltanák azt is, hogy a feketelistás országokban kifizetett kamatokat adótartozások kiegyenlítésére használják, de még a multinacionális vállalatokra is nyomást gyakorolnának az OECD országok, hogy ne invesztáljanak ezekbe az országokba, sőt a támogatásokat is megvonnák tőlük.

Az OECD definíciója szerint azok az országok számítanak nem-együttműködőnek, melyek 12-nél kevesebb megállapodással rendelkeznek különféle országokkal, illetve azok adóhatóságával adóügyeket érintő információk megosztására. Néhány ország, egész pontosan Costa Rica, Malajzia, Fülöp-szigetek és Uruguay azonban komoly pénzügyi megtorlásra számíthatnak, mivel ők teljesen elzárkóztak az adózási irányelvek átvételétől.

Nyilvánvaló, hogy az átláthatóság amit a bankok segítségével valósit meg az állami adminisztráció, egyre erősödni fog, ugyanis éppen a pénzügyi válság, és az Állami segítség, olyan kapcsolatrendszert hozott létre, amelyben adott esetben a független banki szektor jelenlegi léte kérdőjelessé válhat. De létezik élet az EU-n és az USA-n kívül is . A jelenlegi helyzetben felértékelődött a Dél-Amerikai országok szerepe, hiszen törekvésük éppen a függetlenség, a nagyhatalmaktól.
Természetes magatartásuk által, jellemzően még ha alá is írják, a kikényszeríttet adó-és pénzügyi adatcserére vonatkozó adtaáramlás elősegítését, célzó megállapodásokat, azokat sok esetben nem tartják be, avagy késleltetéssel lehetetlenítik. Bajnai  Gordon Válságkezelő Programjában szintén teret szentel az ügynek és figyelmet szentel az  adóparadicsomba menekített jövedelem és a vagyon adóalapba vonásának. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy maga a téma az OECD nyomására került bele a programba. Maga a téma kezelése olyan szinten elnagyolt, hogy nem ad alapot valódi ellenőrzésre.

Mindez azonban nem kell, hogy bármit is jelentsen, hiszen az adóhivatal vagyonosodási eljárásokat is lefolytatott, számtalan esetben törvénytelenül, úgy hogy szakemberek eléggé egyöntetű véleménye szerint is annak kellő jogszabályi alapja hiányzott. Mégis, ha ez előfordulna, előre elmondható, hogy megint a kicsik és lassúak járnak majd rosszul, hiszen a felvázoltak szerint a jövedelem illetve a vagyon megadóztatásának alapja, azaz az információ egyelőre hiányos. Csakis a más államok által átadott valódi tulajdonosi névsorok, illetve közölt bankszámlaszámok jelenthetnek kiindulópontot. Önmagában még az a tény , hogy adott esetben egy társaság, pénzösszeget utal egy feltehetően off shore társaságnak, kevés, ugyanis ez esetben bizonyítási kötelezettség terheli az adóhatóságot.

Természetesen egy jogszabály módosítás amely a „feltételezhetően”, és „vélelmezhetően” szavakat beépíti, egy eljárási rendszerbe lehetőséget teremthet egy olyan eljárásra melyben elég lesz az, hogy az állam azt feltételezi jövedelmet és -vagyont titkolunk el, vagy menekítünk ki. Megszülettek már ugyan azok a megoldások, melyek ellen egyelőre nem lépnek fel és nem beszélnek az állami szervek, de csak egy bizonyos értékhatár felett léteznek és nem off shore-nak hívják őket.