adozona.hu
Robin Hood és Rózsa Sándor, vagyis kell-e új adónem?
//adozona.hu/archive/20080810_jovedeki_ado_robin_hood_kulonado_Vamosi_N
Robin Hood és Rózsa Sándor, vagyis kell-e új adónem?
Tetszik
Miért nem járható út a jövedéki adó csökkentése? Vámosi-Nagy Szabolcs e heti kommentárjából kiderül, miért kell megvárni az olaj árának csökkentését, és miért nem lenne jó ötlet a Robin Hood-adó bevezetése.
Az adószakmában Robin Hood – adónak azt az elvonást nevezzük, amit valamely tevékenység extraprofitjára vetnek ki, aztán az így beszedett összeget közvetlenül vagy közvetve az elesett társadalmi rétegek javára fordítják (vagy nem). Szélesebb értelembe véve működik ilyen adónem hazánkban. Nagyjából ide sorolhatjuk a bányajáradékot, a pénzintézeti különadót és a gyógyszeripart terhelő különféle adókat (gyógyszerforgalmazók befizetései, gyógyszertámogatás–többlet kockázata, gyógyszerismertetés utáni befizetést.)
A kérdés időszerűségét az olajárak túlzott emelkedése vetette fel. A magas üzemanyagárak váratlanul érték a gazdaságot és a lakosságot világszerte. Sokan azt javasolták, csökkentsék az üzemanyag áfáját, ezáltal csökken az ár. Az európai pénzügyminiszterek tanácsa ezt nem tartotta indokoltnak. Ha ugyanis az ár nem nő, akkor a fogyasztás sem csökken és az olajtársaságok haszna még nagyobb lesz. A magas ár a fogyasztás visszafogását eredményezi, amitől az olajtársaságok mégiscsak csökkentik az árakat. (Ez a vélemény annál is inkább megfontolandó, mert a drasztikus és hirtelen áremelésnek nem volt kézzelfogható indoka azon kívül, hogy nyáron mindig emelik az üzemanyagok árát éppen a turizmus növekedése okán.) Előbb – utóbb visszaáll az áremelés előtti állapot (persze nehéz kivárni).
Az adócsökkentési nyomás persze ettől még nem csökkent. Ezért Barroso szerint a tagországok kormányai nyugodtan kivethetnek különadót az olajtársaságok rendkívüli nyereségére. Azt sem tartják kizártnak, hogy a jövedéki adót csökkentsék a tagállamok. Ez utóbbi ugyan ellentmond az Ecofin áfa csökkentést visszaszorító gondolatának, hiszen egy másik adó mérséklésével avatkoznának a fogyasztói ár képzésébe, a fogyasztónak meg édes mindegy, hogy az áfa vagy a jövedéki adó csökkentése árán jut olcsóbb üzemanyaghoz. A fogyasztót egy érdekli, jelesül minél kevesebbet kelljen fizetni a benzinkútnál.
Hazánkban a jövedéki adó csökkentése aligha járható út. Nemcsak a költségvetés elszomorító helyzete miatt gondolom ezt, hanem azért is, mert az üzemanyagot terhelő jövedéki adó a kötelező minimum-szintet épp, hogy meghaladja. Az a néhány forint, amit ez jelentene, alapvetően nem befolyásolhatja a 330-350 forint körül kialakult árat, viszont komoly bevételkiesést eredményezne a jelentős hiánnyal küszködő államháztartásnak.
Marad tehát a különadó. A magyar pénzügyminisztérium a „kérdést vizsgálja”. A Berlusconi- kormány bevezette, prüszkölnek is az érintettek. Csökkent a nyereségük, át kell alakítaniuk a beruházási politikájukat, csökken a befektetői bizalom az olyan ország iránt, amely kiszámíthatatlanul, hirtelen vezet be különadót. Portugáliában hasonló döntés született a kőolaj-kitermelő és –elosztó vállalatokra. A Nemzeti Valutaalap szóvivője ellenzi az ilyen lépéseket.
A különadó esetleges bevezetése előtt sok mindent meg kell vizsgálni. Miután hazánk a kőolaj és a földgáz túlnyomó többségét importálja, azt kell megnézni, hogy a hazai forgalmazók drágán veszik-e a nyersanyagot, s ilyenformán vétlenek a hazai magas fogyasztói árban, mert ebben az esetben nincs itthon extraprofit, nincs mit adóztatni. Ha a drágán vásárolt nyersanyagárra mondjuk még nagyobb nyereséget ragasztanak, akkor lehet egyáltalán indoka egy különleges „lefölöző” adó bevezetésének. Ha a forgalmazó nem hatósági áras terméket árul, nyílván megpróbálja a különadót is az árban érvényesíteni (magyarul: az árat azzal is megemeli), mert a profitját senki sem szereti csökkenteni. Ha mondjuk ezt csak részlegesen teszi meg, a fogyasztói ár akkor is magasabb lesz, mint különadó nélkül lenne. Közgazdasági szempontból is megállapíthatjuk, hogy ez kétélű dolog, könnyen okozhat nagyobb kárt, mint hasznot.
A szempontok közül a jogalkotást se hagyjuk ki. Jelenleg nem ülésezik a parlament, legkorábban szeptember elején indul az őszi ülésszak. Új adót csak törvénnyel lehet bevezetni. Ha van beterjesztett törvényjavaslat, abból kb. egy hónap alatt lehet törvény (kizártnak tartom, hogy a soronkívűli eljárást az ellenzék megszavazná). Az október elején esetleg elfogadott és kihirdetett törvény legkorábban a kihirdetést követő 45. nap után léphet hatályba. Ha jól számolok, már november végén járunk. Addigra az üzemanyagár akár visszaállhat a régi szintre, ez előre megjósolhatatlan! Arról nem is beszélve, hogy egy kisebbségben lévő kormány tud-e a többség eléréséhez szükséges támogatást találni egy adóemelési lépéshez? Ez is kétséges. Mint adóval foglalkozó ember azt is hadd jegyezzem meg, hogy semmi szükség az ötven körüli adónemek számát egy újabbal bővíteni. Inkább csökkenteni kellene. A piacgazdaság olykor produkál ilyen kilengéseket. Azt hiszem, egyszerűbb kivárni az olajár csökkentését, mégha addig bizony fájdalmasan le kell mondanunk néhány dologról.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
